Generál történetek - 09/10 - Horváth Charlie interjú - 01. rész (2017) 

Megjelent: június 17. szombat 00:05
Szerző: Fiery
    Interjúk 

A Generál együttes újra támad. Nem csoda, hiszen az igényes zenére mindig is volt igény. A zenekar frontembere pedig joggal énekelheti a rajongóknak, hogy egy "jó hang aranyat ér", mert ha valaki, akkor ő biztosan tudja. Kevesen büszkélkedhetnek olyan hanggal és tehetséggel, mint Horváth Charlie. Akik szeretnék élőben is hallani a régi nagy slágereket, azok megtehetik ezen a nyáron, akár négyszer is. Július 07-én Komáromban, 19-én Egerben, 31-én Siófokon és augusztus 25-én Siklóson mindenkit sok szeretettel vár a Generál együttes. Egy kis hangulatfokozásként Horváth Charlie-val elmélázunk a múlton, átéljük a jelent és odafigyelünk a jövőre is.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Horváth Charlie Liszt Ferenc-díjas magyar énekes, fúvós hangszeres, de tudjuk, hogy gitározik is. 1967-től a Decca együttes tagja, jogi problémák miatt átnevezték Olympiára. Amikor feloszlott a csapat, Charlie Afrikába és a Közel-Keletre ment zenélni. 1975-ben érkezett Tátrai Tiborral a Generál együttesbe. Új stílus, új arculat. Három lemezt készítettek együtt. A Generál felbomlása után Charlie újra külföldre ment zenélni, majd 1990-ben hazatért és a Tátrai Band énekese lett; szólókarrierje 1994-ben indult. 2015-től újra a Generál együttes frontembere.

Mikor hallottál először a Generál együttesről?

Tulajdonképpen a Generált, mint zenekart akkor egyáltalán nem ismertem, talán csak Solti Jancsit, de a többieket nem nagyon. Az Erzsébet sörözőben, ahol összejött sokszor a brigád, valószínűleg összefutottunk, talán le is jattoltunk, meg átnéztünk a másik asztalokhoz, és mutogattuk egymásnak, hogy ez ebben a zenekarban játszik, az abban. Tudod, hogy megy ez. Akkor láttam őket a televízióban, amikor elindultak a Ki mit tud?-on, amit meg is nyertek. A kislányokkal meg Révésszel, és nekem ez nagyon tetszett, helyes lányok, korrekt dalok. Akkor még csak ennyit jelentett számomra a Generál.

Tetted a dolgod...

Igen, kimentem Afrikába, meg a Közel-Keletre zenélni. Amikor hazajöttem, Tátrait elloptam a Syriusból. Zseniális zenekar voltunk, én pozanoztam - Quincy Jones, Stevie Wonder dalok. Egyébként én is gitároztam, amíg nem jött Tibusz. Nem azért, mert rossz gitáros voltam, inkább úgy alakítottuk a dolgokat, ahogy azt a korszak megkívánta. Felléptünk a Várban, meg a KEK-en, a közönségnek is borzasztóan tetszett, de a szakma ellene volt, mert nem rockot játszottunk. Túl nehéz műfajban nyomtuk, négy szólamban.

Hogyan kerültél a Generálba?

Egyszer Hegedűs Laci - aki akkor a Generál menedzsere volt -, kijött hozzám és megkért, hogy lépjek be a Generálba. Én nem tudtam, hogy mi zajlott a háttérben, de nem is foglalkoztam vele. A lényeg, hogy Révész elment és rám gondoltak. A zenekarom persze nem akart elengedni, nekem is fájt a szívem. Csak aztán az újság is megírta, hogy már beléptem a Generálba, miközben akkor még nem is döntöttem.



Mi döntött mégis a váltás mellett?

Az igazi ok, hogy végül mégis váltottam, az az volt, hogy megfűzték Tátrait. Ő mondta nekem, hogy menjek én is, van száz koncert Lengyelországban, Nyugat-Berlinben, az akkori világsztárokkal, a War zenekarral. Lehet, hogy lesznek még jobb lehetőségek. Na, beszálltunk.

Elindult az új Generál...

Összeültünk és elkezdtünk ötleteket gyűjteni, zenéket hallgatni, főleg azokat, amiket Magyarországon még senki nem hallott, még a rádió sem játszotta. Ezeket én hoztam nyugatról. De ezek olyan albumok voltak, amiket még Jugoszláviában sem lehetett megkapni. Tudod, akkor ez a "trottyos" rock volt a divat. Óbudán, a művelődési házban próbáltunk két hónapig. Mindenki hozta a dalokat, érkezett Jánoska, két dobos lett, nagyon komoly zenekar volt.

Aztán beindultak a koncertek...

Kimentünk Lengyelországba, száz előadás egy hónap alatt, volt, hogy egy nap hatvanezer embernek játszottunk, volt, amikor egy nap alatt három koncertünk volt húszezres csarnokokban. Nem volt időnk ruhákat váltogatni.

Fárasztó volt?

Fárasztó volt, de annyira fiatalok voltunk, tele lendülettel. Jól éreztük magunkat, a közönség szeretett bennünket. Eszünkbe sem jutott fáradtnak lenni.

Ti híresek voltatok arról, hogy szerettetek együtt játszani!

Borzasztó sok energiát fektettünk a történetbe. Egy kis szobában laktam a fateréknál, volt egy akkora keverőm, mint a Genesis együttesnek, amit Londonból hoztunk Matyival, meg a szájgitárt, az elektromos dobokat.

Minőségi cuccokkal nyilván minden jobban is szólt.

Minden tekintetben újszerű zenét csináltunk, a Zenegép című lemez a mai napig tökéletes minőségben szól. Nagyon erősek voltak a dalok is. A zenekar sikeres volt, átírtuk angolra a szövegeket, ezt kint nagyon szerették. Fergeteges show-t csináltunk.

Milyen volt Révész után bekerülni a csapatba?

Félméteres hajam volt és szakállam, míg előttem Révész meg szépfiú. Amikor megalakult az új Generál, akkor egy kikötésem volt, hogy melyik régi dalokat szeretném én énekelni. A Szélkakas, Valamit el kell mondanom, Csöngess be hozzám jó barát, A cipőm, ha kilyukad. Úgy gondoltam, hogy ez egy teljesen új zenekar, néhány régebbi jó dal maradjon meg, de ez ne egy foltozott zenekar legyen, hanem egy ütős modernebb.


Miért lett vége?

Öt éven keresztül csináltuk, a probléma az volt, hogy állandóan külföldön léptünk fel. Itthon volt egy Budai Ifjúsági Park, vidéken vagy háromszor szerepeltünk. Mi inkább külföldre szerettünk volna betörni, de az meg azért nem ment, mert az útlevelet mire elintézték, addigra lezajlott a koncert. Aztán Solti meg James átigazoltak az LGT-be, Tibusz a Skorpióba, Novai a Hungáriába, én meg ismét külföldre mentem. Matyinak pedig jött a Rock Színház.

Részt is veszel egy Várkonyi Rockoratóriumban is.

Igen, Messiás.ma a címe. Matyi kedvéért elvállaltam. Kis rész van, amit énekelek benne, a nehezebbik része, az, hogy trombitáltam. Volt két fellépés a Müpában, most készült egy video is ebből. Elvállaltam, de nem gondoltam volna, hogy ilyen komplikált lesz. Húsz éve nem volt a kezemben trombita, januártól májusig minden nap hosszú órákat kellett gyakorolnom, ráadásul D dúrban kellett játszani. Borzasztóan nehéz volt, de megcsináltam. Belefért, szívesen tettem, még akkor is, ha megszenvedtem vele rendesen.

Sok mindent elvállalsz.

Hát igen, sok mindenbe szívesen beleugrom. Csináljuk a Tátrait, a Generált, a saját zenekaromat, összehoztuk tavalyelőtt a Charlie's Angels-t, az valami félelmetesen jó dolog volt. Megyaszay István a basszus, Lukács Peta gitár. Csak régi dalokat játszottunk, de például megcsináltuk a Nézz az ég felé-t csak basszusgitárral. Én szájharmonikáztam. Olyan feldolgozásokat csináltunk, hogy a föld beszakadt. Csináltunk három bulit, de aztán nem tudtunk több időpontot egyeztetni. Annyira jó volt, annyira megfiatalodtam tőle. Nagyon élveztem.

Hogyan fér ide a Generál?

Nagyon szeretem a Generál történetet. Ezzel a négy emberrel nagyon jó a történet, de itt van velünk ez a fiatal brigád, a Mörk, na meg itt van most Póta Cuci is. Azt a fiatalos lendületét, képet adják vissza a közönségnek, amilyen az első, a Kölyök-Generál volt. Nekem az a feeling is tetszett, csak én akkoriban más zenét csináltam. Aztán a második Generál már rám volt szabva. Mi akkor már egy hippi felnőtt zenekar voltunk. Komoly zenekar lettünk, Tátrai improvizált, ott már megjelentek azok a történetek, ami a kor szellemének kellett. Szóval a fiatalok mellett meg itt vagyunk mi négyen öregek. úgy vagyunk vele, hogy majd a fiatalok elviszik a balhét, persze miközben mi visszük el.

Folytatás a tizedik résszel itt olvasható!

Készítette: Fiery



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 17. és 2017. november 02. között:









Klipmánia