×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 White Skull - Will of the Strong (2017) 

Megjelent: június 16. péntek 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az olaszországi Vicenzában, 1988-ban alakult White Skull hazájának az egyik legrégebbi underground heavy-power metálos legendája, középkori-epikus, esetleg vikinges tartalommal, amit női énekessel adnak elő a frontvonalban. Nálunk eddig csak a 2004-es The XIII Skull-ról olvashattatok, de azóta is sok minden történt velük, például 2012-ben kiadták eleddig utolsó lemezüket Under This Flag címmel... Most pedig itt van a Will of the Strong, a tizedik sorlemezük, immáron Alessandro Muscio billentyűssel is kiegészülve...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





A középkori-epikus koncepció most is megmaradt, ennek megfelelő ál-komolyzenei instrumentális felvezetőt kapunk Endless Rage címmel, aminek a legnagyobb baja, hogy túlságosan hallatszik rajta, hogy elektronikusan állították elő, így könnyen lerombolja az illúziót... Ezt aztán alaposan bedarálják a Holy Warrior-ban, aminek a heavy riffjei, vágtája és acsarkodó női éneke alatt ott maradt az ál-komolyzenei műanyag billentyűs alap is. Mindenesetre a dal harcias refrénjét rendesen felépítik, az énekesnő is megkapja a kórussal a hátteret, amire szüksége is van a dallam megformáláshoz. A gyorsulás után az epikus Grace O' Malley bólogat előttünk, aminek a heavy-jéhez és gyorsulásához a színpadias ének is rutinosan illeszkedik... De legalább ők mernek tempót váltani dalon belül!

A speed metálig is gyorsuló Will of the Strong mindezt harcias viking témával tálalja, a szellemesen neoklasszikus rohanásai közben a korábbi sémákra is ügyelve. Ezek után jöhet egy kis középkori emelkedettség is Lady of Hope címmel, amiben azért nem felejtenek el építkezni, a csúcsán pedig harcias rohanást kapunk, amit aztán az I Am Your Queen-ben is tovább visznek, dramatizálva a végeredmény némi brit heavy-vel és betonozással... A hasonlóan drámai Hope Has Wings után kontinenst váltunk, hogy a Metal Indian elővegye azokat a régi kliséket, amiket a témában a megszállók azóta is, még ma is ráerőszakolnak a történelemre, a létező minden formában, így a metál zenében is. Mindenesetre van itt is minden, mese, mese, mátka, és pillangós madárka, amolyan felszabadult instrumentális vágta képében...

Az egész lemez rutinosan hozza a stílus kötelezőit, így a Shieldmaiden epikus metáljában is kavarognak a tipikus metál-fordulatok, amire az énekesnő karcos hangja is képes némi egyszerű, de hatásos dallamot hozzá adni. Akusztikus ballada még nem volt, így a Sacrifice ennek indul, hogy aztán végül drámai heavy-power metál epika legyen belőle, erőszakosan és színpadiasan a világba üvöltve-sikítva a világ bajait. A Lay Over nem finomkodik ennyit, de nagyon rutinosan szabadítja ránk a középkori metál zenei műfaj kettős sémáit, vagyis az erőszakot és mesélést. Aztán mindezt a Warrior Spirit zárja a "lelkes" slágerességével, mintegy összefoglalva a csapat letisztult koncepcióját.

Ha valaki az olasz Dorot keresi, az itt megkaphatja! Csak itt letisztult és stílusos, első osztályúan előadott középkori-epikus metál zenei környezetet kap hozzá, aminek az összes kliséje a zenészek kisujjában van... és képesek mindezt rendesen elő is adni ezen a lemezen, miközben a jól ismert sémákon túlmutató újdonságot egyetlen pillanatban sem tudnak mutatni! A rutin és a profizmus viszont kiugrik a dalokból, ami a jelenlegi században sok mindenre elégnek tűnik!

10/07




Track lista:

01. Endless Rage (instrumentális) - 02:03
02. Holy Warrior - 04:10
03. Grace O' Malley - 05:33
04. Will of the Strong - 05:37
05. Lady of Hope - 06:13
06. I Am Your Queen - 04:12
07. Hope Has Wings - 05:39
08. Metal Indian - 05:32
09. Shieldmaiden - 03:49
10. Sacrifice - 06:09
11. Lay Over - 04:12
12. Warrior Spirit - 05:30

Közreműködő zenészek:

Federica "Sister" De Boni (1991-2001, 2010-) - ének
Tony "Mad" Fontó (1988-) - gitár
Danilo "Man" Bar (2004-) - gitár
Jo Raddi (2007-) - basszusgitár
Alessandro Muscio (2016-) - billentyűs hangszerek
Alex Mantiero (1988-) - dob

Lemezeik:

1995 - I Won't Burn Alone
1997 - Embittered
1999 - Asgard - EP
1999 - Tales from the North
2000 - Public Glory, Secret Agony
2002 - The Dark Age
2004 - The XIII Skull
2006 - The Ring of the Ancients
2009 - Forever Fight
2012 - Under This Flag
2017 - Will of the Strong

Kiadó:
Dragonheart Records
Honlap:
whiteskull.band
facebook.com/pages/White-Skull


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Hollywood Undead - Five (2017)
A manapság odaát egyre népszerűbb rap-rock műfaj egyik követője a Hollywood Undead nevű kapucnis-maszkos fiúcsapat, ami Los Angeles-ben alakult 2005-ben. A friss

Tovább...
Vandenberg's Moonkings - MK II (2017)
Adrian Vandenberg gitáros neve összeforrt a Whitesnake-kel, ahol '85 és '97 között dolgozott. Aztán 2014-ben a gitáros betöltötte a kerek

Tovább...
Butcher Babies - Lilith (2017)
A Wendy O. Williams-féle Plasmatics egyik nagy show-eleme volt annak idején, amikor a Butcher Baby című dala közben, a szétdrogozott énekesnő kvázi félmeztelenül

Tovább...
Daniel Cavanagh - Monochrome (2017)
Lehet, hogy egyedül maradok a véleményemmel, de sebaj: az Anathema két utóbbi lemeze, különösen a The Optimist nekem óriási csalódás volt, egy igazából sehová sem

Tovább...
Night Viper - Exterminator (2017)
Nem végeztem mindenre kiterjedő számításokat, de a látszat alapján a night szó valamilyen összetételben nagyjából hasonló gyakorisággal fordul elő a retro metal csapatok

Tovább...












Klipmánia