Generál történetek - 08/10 - Karácsony János interjú - 02. rész (2017) 

Megjelent: június 16. péntek 00:05
Szerző: Fiery
    Interjúk 

A Generál együttes dalos madarai újra magasan szállnak, messze repülnek azokkal a szívekkel, melyek hűségesen kitartottak a zenekar mellett. Ha egy ilyen madár szárnyra kap, annak hírértéke van. Akik szeretnék újra hallani a régi dalokat, megtehetik négyszer is. Július 07-én Komáromban, 19-én Egerben, 31-én Siófokon és augusztus 25-én Siklóson várja őket a Generál együttes. Karácsony Jánossal, a zenekar egyik alapító tagjával beszélgettünk arról, miért is fontos egy ilyen legendás csapatot és az általuk alkotott értékes dalokat ma is életben tartani.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Valóban tervben van egy közös dal Charlie-val?

Nézd, a magam részéről nem mondok újdonságot, ha azt mondom, nem szorgalmazom ezt a dolgot. Nincs ellenemre, ha csinálunk valamit, nyilván együtt kell csinálnunk, de nem lelkesedem 100%-ig. Az a fogyasztói réteg, aki a mi rajongótáborunk, akik együtt váltak felnőtté velünk, ők nem arra kíváncsiak, hogy mi újdonságot csinálunk, ők kifejezetten a régi dolgokra kíváncsiak. 10 éve csináltuk az Egy jó hang aranyat ér című számot. Szerintem nagyon kellemes dal, nagyon szeretjük, de úgy igazából senki nem kíváncsi rá. A mai napig meghallgatja az ember, jól szólt, de sajnos ennyi.

Szerinted nem visz előbbre?

Figyelemfelkeltésnek meg elfoglaltságnak ez megfelel, de én nem szorgalmazom, ugyanis a befektetett idő szerintem nem térül meg. Egy új nóta az már nem nosztalgia. Olyan mennyiségű slágerünk van - ráadásul bennünket a múltunk is kötelez -, hogy nem kell erőltetni. Persze, ha a csapat úgy dönt, hogy ők szeretnék az új dalt, én fejet hajtok a döntésük előtt természetesen.



Egy Generál koncertre nem görcsöltök rá, hiszen ismeritek még egymás lélegzetét is.

Abszolút nem görcsölünk, örömmel lépünk fel bárhol, legyen az Komárom, vagy Eger, Siófok, vagy akár Siklós. A nyáron, ezeken a helyeken játszunk nagy bulikat.

Meg kell adni a módját!

A Generál egy igényes produkció, ami nem csak arról szól, hogy lenyomjuk a bulit, igyekszünk megadni a módját, nem is beszélve arról, hogy lesz szimfonikus felállás is. Örülök, hogy újra működik a Generál együttes, és ha lesz folytatása, akkor meg pláne, hiszen nagyon kedvelem a társaságot. Ha beszáll még pár régi vendég legalább egy-két dalra, akkor még nagyobb örömmel fogom csinálni.

Mennyire meghatározó időszaka életednek a Generál?

Az LGT-hez képest nem voltam sokáig a Generálban, szűk két és fél év volt, mégis életem egy fontos szakasza. Az a munka és teljesítmény szakmai szempontból is nagyon fontos időszak volt. A Generál mindegyikünk életének egy fontos állomása volt.


Mi történhetett volna, ha nem szűnik meg a Generál?

Azt mondom, hogy ne bánjuk, hogy vége szakadt akkoriban, hiszen, ha nem így történt volna, akkor, hogy született volna meg a Rock Színház, a Hungária. Ha ment volna tovább velünk a Generál, nyilván az LGT élete is teljesen másképp alakul. A sors kezében vagyunk. Mindennek így kellett történnie.

Miért érdemes folytatni?

A felkérést azért vállaltam el első szóra, mert így szerettem volna rávilágítani azokra a személyekre, akik megírták, és akik előadták ezeket a csodálatos dalokat annak idején. Ha van érdeklődés az irányunkba, akkor kutya kötelességünk folytatni, és ezt nem csak a Generálra értem. A szakmában még élő és jó energiával bíró zenészek figyelmét is szeretném felhívni arra, hogy ne hagyják abba! Szeretném, hogy mindenki legyen tisztában azzal, hogy mekkora megtiszteltetés nekünk, hogy ezt a műfajt létrehozhattuk itthon. Gondoljunk csak bele, hogy mi tapostuk ki ezt az utat!

Ha a szél fújna hozzám, egy tavaszi zápor után,
Hogyha magadtól jönnél, akkor is elmondanám...
Aki mellettem alszik, az álmodja azt, amit én!
Aki mellettem ébred, az szeressen úgy, ahogy én!

Madár száll a szívemmel, esténként, ha lefekszem,
És hív egy messzi útra, távol, messzi útra,
Fönt száll, fönn az égen, visszanéz és énekel...
Ha a napsugár hozna, a szememhez kapnék talán
Ha az egyetlen lennél, akkor is elmondanám

Aki mellettem alszik, az álmodja azt, amit én!
Aki mellettem ébred, az szeressen úgy, ahogy én!

Madár száll a szívemmel, esténként, ha lefekszem,
És hív egy messzi útra, távol, messzi útra,
Fönt száll, fönn az égen, visszanéz és énekel...

Folytatás a kilencedik résszel itt olvasható!

Készítette: Fiery



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 17. és 2017. november 02. között:









Klipmánia