Juventus - kislemezek 17. 

Megjelent: június 15. csütörtök 18:05
Szerző: MajnikLaci
 kislemezek   Rockmúzeum 

A Juventus együttes önálló dala a Táncdalfesztiválon egy Sipos Péter - Tardos Péter szerzemény volt, a Lenn a folyónál. Sajnos a zenekar semmilyen díjat nem nyert vele, meg kellett elégedniük a Kovács Katival közösen bezsebelt első hellyel...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Ha egy szóval kellene jellemezni a számot, azt mondanám, hogy "aranyos", és tényleg aranyosan jókedvű ez a dal - Tardos Péter bájos szövegével együtt. Igaz, hogy a nyitó, olvadozó orgona-akkordok kicsit borongósak, de amikor Pápay-Faragó a késleltetett dominánsra ér, olyan, mintha kisütne a nap.

A dalt Sipos Péter énekli, szólamát a stúdióban megduplázta. Először csak orgona kíséri, majd Tátrai terces, vidám gitárszólama is beszáll. A refrénben aztán jön a zenekar és a speciális vokál, ahol Csomós veszi át az alap szólamot, Pápay-Faragó fönt (szinte falzett), Sipos lent támogatja őt. Az ezt követő szakaszban Tátrai akkordbontásai színeznek, majd jön a szép gitárszóló, melynek végén Tátrai a vonósokkal együtt játssza azoknak "mosolygó", ám harsány szólamát. Az utolsó versszakot aztán három szólamban adják elő, majd egy B-dúrral D-ből Esz-dúrba modulálnak, ahol a vonósok mellett belépnek a fúvósok is, így elemelkedik a dal a földtől, a lezáró "tusban" még üstdobot is hallhatunk.

Különböző visszaemlékezések alapján, a Lenn a folyónál a maga korában nagyon népszerű sláger volt. Valószínű, hogy a fesztiválos, élő előadás is jól sikerülhetett, bár erről nem bizonyosodhatunk meg soha, ugyanis a TV archívumában a '72-es Táncdalfesztivál képanyaga elveszett, vagy megsemmisült. Kovács Kati és a Juventus együttes remekül sikerült produkcióját az utókor számára csak a két, szinte egymás után megjelent kislemez őrzi. (Különféle, logikátlanul összeállított CD válogatásokon mondjuk felbukkant mindkét dal, napjainkban a YouTube-on meghallgatható mindkettő - viszonylag jó minőségben.) Sipos Péter visszaemlékezései itt olvashatók!

Folytatás holnap!


Kiadó:
Pepita, SP 70017, 1972
Honlap:
A Juventus együttes: 1. rész, 2. rész.
hu.wikipedia.org
Majnik László



rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Juventus - kislemezek 21.

2017-06-19 12:05:00

kép

Juventus - kislemezek 20.

2017-06-18 18:05:00

kép

Juventus - kislemezek 19.

2017-06-17 18:05:00



MajnikLaci írta:


 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 17. és 2017. november 02. között:









Klipmánia