×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 King Diamond - Deadly Lullabyes (2004) 

Megjelent: 2004. október 04. hétfő 19:26:38
Szerző: hellstar
    Lemezismertetők 

Egy majdnem tökéletes koncertlemez kritikája...

Kim Bendix Petersen. Ki a franc ez, kérdeznék sokan. Persze ha azt mondjuk King Diamond akkor már ismerős mindenkinek. Ő is olyan egyéniség, akit vagy kedvelni, vagy nem szeretni lehet. Kétségtelen azonban, hogy a 80-as években olyan egyedi jelenség volt arcfestésével, keresztet formáló mikrofonjával és nem utolsó sorban rengeteg hangszínen előadott énekével, hogy nyugodtan mondhatjuk stílust teremtett. Olyan stílust, amit eddig meg sem próbált még senki utánozni sem. A sikert számára 1987 jelentette, amikor megírta az Abigail story-t. Szerintem azóta sem sikerült ezt megközelíteni (Queensryche: Operation Mindcrime szindróma), habár már az Abigail történet II. részét is piacra dobta pár éve. 17 lemeze jelent meg 1986 óta King Diamond név alatt (a Mercyful Fate időkről most ne beszéljünk.). Ez idő alatt csupán egy kurta - a hatalmas sikert aratott Abigail turnéról jelent meg - koncertlemez hivatalosan. A rajongóknak 2004-ig kellett várni, hogy egy dupla koncertlemezt a kezükben tarthassanak.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Igazából nagyon szeretem a koncertlemezeket, mert ez a műfaj pont arról szól, hogy minden élőben megy, semmi trükk, és itt tudnak még jobban megszólalni azok az amúgy is nagyszerű dalok, amik a stúdióban íródtak. (Lásd: Anthrax). King Diamond eddig nem nagyon erőltette ezeket a koncertlemezeket és ezt az anyagot meghallgatva megértettem miért. Természetesen koncerten is elő tudja adni ezeket a hangokat, amik a stúdióban kijöttek belőle (Ezt hallhattuk A Metallica MTK pályán való fellépése előtt, mikor Mercyful Fate-el járt nálunk a mester), a zenészek is nagyon profin eljátsszák, amit kell, a dalok megszólalnak, DE... Ez a lemez sajnos elég felemásra sikerült és igen ritkán tükrözi, hogy koncerten készült. Arra, hogy milyenek a dalok nem térnék ki, mert egyszerűen zseniális set-et válogatott össze King, az összes sláger megszólal, amit valaha írt.

Első meglepődésem akkor jött, mikor a buli elkezdődött, sehol egy felkonferáló ember, King egyáltalán nem köszönt senkit, még azt sem mondja, hogy hello. (-) Elkezdődik az Abigail lemez (Funeral, Mansion, Ghost, Horsemen) és lenyomják becsülettel sorban a dalokat, némi közönség háttérzajjal, egy dalcím bemondás, egy jó szó nélkül a közönséghez. (-) Persze tudta King mivel kell kezdeni, a régi nagy sikerekkel (1987) és ez manapság nem túl nagy szó, hogy úgy tűnik még mindig ezek a dalok adják el King Diamond-ot. A Mansion In Sorrow a második részről (Abigail II) sem hoz sok újdonságot a lemezt hallgató számára. A Sorry Dear átvezető baromságot nem hiszem, hogy erőltetni kellett volna koncerten és már majdnem kikapcsoltam az egészet, amikor az Eye Of The Witch-be belecsaptak. Ez nagy kedvencem volt régen is, így ennek még adtam egy esélyt. És kicsit helyre hozta a hangulatom, mert a refrénbe végre hagyja bekapcsolódni King a közönséget is. (+)

Innentől kezdve a lemez elég nagy fejlődésnek indul olyan tekintetben, hogy mit is kéne tartalmaznia egy koncertlemeznek. Az első CD a Conspiracy lemezről a Sleepless Night-al zárul, ahol szintén a refrénbe bekapcsolódik a közönség. (+) Ez nagyszerű csúcspont az eddigiekhez képest, a Come On felszólításra mindenki teszi a dolgát a közönség soraiból, Hal Patino basszusgitárja remekül szól itt. A Puppet Master előtt végre a közönséghez is van pár jó szava, és először jegyzi meg, hogy milyen nagyszerű is ez az este ma.

A második CD kezdetén, újra ismétlődik az előző megállapítás (ugyanaz a mondat – ilyen szar vágást régen hallottam...) (-). Kezdődik a szívünk csücske, azaz a Night Time In Budapest….  A Blood To Walk-al folytatódik a buli szintén az új lemezről. Ismét Hal nagyszerű basszusgitár játéka és a szólók kiemelendők itt. A So Sad érdekessége, hogy a koncertre meghívta Zita Livia-t is aki a stúdió lemezen is énekelt a dalban. Kellemes színfolt! (+) A Living Dead Outro-jával az új lemez le is van tudva. (Nem sok, ha belegondolunk ez az új album turnéja volt) (-). Ebben a setben is szinte néma volt a közönség végig.

A harmadik felvonásra jönnek újra a régi slágerek a Them lemezről, a Welcome Home és az Invisible Guests. A refrénbe néha bekapcsolódik a közönség is a Welcome Home-ban, egy pici Thank You so so much, és Diamond, Diamond skandálás, King megállapítja, hogy a közönség egyszerűen hihetetlen és belevágnak az Invisible Guests-be. Itt is egy egy sort énekel a közönség „Suddenly The Door Was Open”. (+) Ismét köszönő sorok után a The Eye albumról vezetik elő a Burn c. számot. King végig rohan a dalon, Andy becsületesen játssza a szólókat, néha közönség hangfoszlányokat fel lehet fedezni a refrén (Burn In The Night, You’re The Devil’s Child) sorok alatt.

A ráadások előtt bemutatja a csapatát King, és még Livia-t is újra színpadra hívja. Mike Wead Stockholmból, Hal Patino Dániából, Matt Thompson USA-ból, a női vokálok Budapestről Zita Livia, és azonnal Andy-t kezdik skandálni a rajongók, a régi nagy öreg cimbora, Andy LaRocques.

A ráadás az első lemezről a Halloween, ahol újra hangot kap a lelkes nézőtábor.(++) A buli lezárásaként a No Presents For Xmas –t adják elő, ez frenetikus lezárása a lemeznek újra a közönséggel!

Összefoglalva nagyon vegyes érzelmek keringenek bennem. Ahogy írtam a Set lista baromi erős, a dalok nagyon jól lettek összeszedve, így akár egy egyszerű best of lemez is lehetne, kicsit ennél több azért, mert néha pláne a második korong közepétől a közönség is bekapcsolódik. Sajnos azért nem teljes értékű nekem ez a koncertlemez, mert nem sok pluszt kaptam a stúdió anyagokhoz képest. Pedig ez erről szólt volna nem? Nagy jóindulattal 7 pont és azért nem kevesebb, mert tényleg a buli második fele óriási ,de azért aki egy K.D. koncert hangulatára vágyik az ne számítson sokra! [7/10 Hellstar]


Lemezeik:

1986 - Fatal Portrait
1987 - Abigail
1988 - Them
1989 - Conspiracy
1990 - The Eye
1995 - The Spider's Lullabye
1996 - The Graveyard
1998 - Voodoo
2000 - House of God
2002 - Abigail II: The Revenge
2003 - The Puppet Master
2007 - Give Me Your Soul... Please (-2-)

1988 - The Dark Sides - EP
1990 - In Concert 1987: Abigail - Live
1999 - Collector's Item - EP
2004 - Deadly Lullabyes: Live - Live



rovat lapozó


Még, még, még...

kép

King Diamond - Voodoo (1998)

2016-07-05 00:05:00



hellstar írta:


 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Motörhead - Another Perfect Day (1983)
A londoni Motörhead a '79-es Overkill és Bomber lemezeivel sztárrá, majd a '80-as Ace of Spades és a '81-es No Sleep 'til Hammersmith élő anyagával listavezető

Tovább...
Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Sons Of Apollo - Psychotic Symphony (2017, Dionysosrising)
Ha akad olyan egyáltalán, aki elolvasta a Dionysosrising küldetésnyilatkozatát, az tudja, hogy ezen az oldalon a dionysosi értelemben vett

Tovább...
Jeff Scott Soto - Retribution (2017)
Az 51 éve Brooklyn-ban születő Jeff Scott Soto '83-óta tartó karrierje alatt sok mindent kipróbált Malmsteen-tól a Journey-ig, de azt biztosan nem fogja

Tovább...
Fozzy - Judas (2017)
Az 1999-ben, Atlantában alakult modern heavy metálos Fozzy elkészítette a 2014-es Do You Wanna Start a War folytatását! A hetedik sorlemezükként megjelenő Judas-on ott folytatták, ahol legutóbb

Tovább...












Klipmánia