×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Labyrinth - Architecture of a God (2017) 

Megjelent: 2017. április 25. kedd 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az olaszországi Massa-ban, 1994-ben alakult Labyrinth egy érdekes neoklasszikus prog-power metálos zenekar, ami hét évnyi szünetről jön most vissza a DGM-es Simone Mularoni segítségével. Utolsó lemezük, a 2010-es Return to Heaven Denied Pt. II - A Midnight Autumn's Dream megjelenése óta új felállást szerveztek az Architecture of a God-ra, így a Wonderworld, A Perfect Day és Tommy Vitaly lemezeken is szereplő Roberto Tiranti énekes, meg a Place Vendome és A Perfect Day lemezein is felbukkanó Andrea Cantarelli gitáros, illetve a hangszeres párja, a Vision Divine-ban is szereplő Olaf Thörsen mellett, három új tag mutatkozik be az új albumon...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




2016-tól Oleg Smirnoff a csapat billentyűse, őt egykor az Eldritch-ből, majd a Vision Divine-ból ismerhetjük... A csapatnak Nik Mazzucconi lett a basszusgitárosa, aki a Sunstorm, Fergie Frederiksen és a Moonstone Project háttérembere volt korábban... A csapat utolsó új tagja John Macaluso lett, aki a műfaj egyik legizgalmasabb dobosa... Szerepelt - többek között - Yngwie Malmsteen mögött, de feltűnt az Ark-ban, az Artlantica-ban, Chris Caffery mögött, a HolyHell-ben, a Masterlast-ban, hogy említsek pár fontosabbat a karrierjéből. Szét is kalapálja a kemény ritmus-játékával a Labyrinth lemezét.

Az Architecture of a God-nak is ugyanaz a legnagyobb baja, mint az összes többi hasonló lemeznek. Öncélúan elsietnek mindent, rohannak, de, hogy hová, azt valószínűleg ők sem tudják pontosan. Ráadásul ez a fullasztó rohanás a komplexitás rovására is megy többnyire. Amit meg nem tépnek szét, az meg átesik a másik végletbe, és a romantikus merengésével teljesen leülteti a lemez amúgy zavaros hangulatát. Alig akad értelmes tempó az egész produkcióban. A neoklasszikusságot árasztó instrumentális betétek tűnnek többnyire érdekesnek, mert kellően progresszívan kezelve a helyzetet, de az is igaz rájuk, hogy ezek meg túlságosan ismerősen csengenek. Nehéz is mindezt rendesen megítélni, sok hallgatás kell hozzá, de arra meg kinek marad ideje... Én például egy hete próbálkozom vele, de egyvégtében alig-alig bírtam végig a dolgot...

A nagy kergetőzés Bullets címmel indul, ami - némi némi űr-rockos billentyűs felvezető után - úgy beindul, hogy az ember csak kapkodja a fejét, mint egy túlpörgetett Malmsteen dal hallgatása közben. Tépik, kalapálják, sürgetik - közben az űr-billentyűvel és mű-komolyzenei háttérrel zavarossá is teszik - az egész dalt, ami annyira be van indulva, hogy az már túlzás. Mindezt még jól el is húzzák majdnem hét percig, amin elég nehéz túlrágni magát az embernek már másodjára is, pedig a részletgazdagság mindig jót tesz ennek a műfajnak... Sokkal értelmesebbnek - és kevésbé zavarosnak - tűnik a slágeresen nyomuló Still Alive, ahol visszavettek a rohanásból és az énekest is engedik romantikusan áriázni közben, aki kiválóan meg is oldja a feladatát.

Aztán megint jön az értelmetlen speed-metálos gyorsulási verseny Take On My Legacy címmel, aminek a szárnyalásra kész refrénjét rendesen szét is kalapálnak... Hogy ennek mi az értelme, azt nem tudom, de ők is érezhetik a túlzást, mert az A New Dream gyorsan átesik a másik oldalra, bár a Dream Theatertől és Fates Warningtól ismerős építkezés azért némi energiát is ad végül a nagy áriázásnak! A klasszikusabb és hard rockosabb Someone Says-ben próbálják a műfaj Rainbow-alapjait elkapni, ami egy zongora-kalimpálással fűszerezett Malmsteen-tekeréssel végül mintha sikerülne is nekik...

A Random Logic című két perces zongora-etűd - némi Pink Floydos rádiójátékkal fűszerezve - elvontabban indítja útjára a lemez második felét, amiből végül a komplexebb Architecture of a God eposza növekszik ki a maga nyolc és fél percével, amibe egy sor progresszív építkezés és lebontás is belefér, talán több is, mint kéne... Aki pedig világslágert akar hallani, az megkapja az elektronikával foglalkozó Robert Miles egyetlen sikeres slágerének, a Children-nek a metálosított verzióját, amiben a gitár és ritmus hadakozása mellett jól megfér az eredeti laptopvarázslat is.

A romantikusan és sűrűbben merengő Those Days dobál némi klisét az epikus oldalra is, de nekem a hard rockosabb slágerként nyomuló We Belong to Yesterday sokkal inkább tetszik, bár a hat percét azért elrontják némi nyavalygós lassítással is... A túlpörgés tér vissza a Stardust and Ashes-ben, hogy aztán a Diamond lezárja a lemezt az űr-elektronikus áriájával...

A Labyrinth akár méltó ellenfele is tudna lenni ezzel a lemezével a Rhapsody bármely reinkarnációjának, de nálam nagyon bekavart az, ahogy mindenhová megpróbálják Oleg Smirnoff billentyűit beerőltetni, sokszor teljesen feleslegesen adagolva plusz űr-dimenziókat a dalokhoz. Értem, hogy a két gitár mellé a billentyű is jól jöhet, de így ez többnyire már soknak tűnik, ráadásul a dalaik tempóin is kellett volna még gondolkodniuk... Szóval eléggé messze vannak a tökéletestől, de ez legalább egy olyan lemez, amit érdemes másodszor-harmadszor és sokadszor is elővenni és felfedezni, ami nálam külön is jó pontnak számít...

10/08




Track lista:

01. Bullets - 06:56
02. Still Alive - 04:49
03. Take On My Legacy - 04:04
04. A New Dream - 05:22
05. Someone Says - 04:44
06. Random Logic - 01:55
07. Architecture of a God - 08:40
08. Children (Robert Miles cover) - 04:07
09. Those Days - 05:14
10. We Belong to Yesterday - 06:32
11. Stardust and Ashes - 05:16
12. Diamond - 03:28

Közreműködő zenészek:

Roberto Tiranti (Wonderworld, A Perfect Day, Tommy Vitaly, 1997-1998, 1999-2014, 2016-) - ének
Andrea Cantarelli (Place Vendome, A Perfect Day, 1994-) - gitár
Olaf Thörsen (Vision Divine, 1994-2002, 2009-) - gitár
Oleg Smirnoff (ex-Eldritch, ex-Vision Divine, 2016-) - billentyűs hangszerek
Nik Mazzucconi (Sunstorm, Fergie Frederiksen, Moonstone Project, 2016-) - basszusgitár
John Macaluso (Ark, Artlantica, Chris Caffery, HolyHell, Masterlast, Yngwie Malmsteen, 2016-) - dob
Simone Mularoni (DGM) - producer, keverés

Lemezeik:

1996 - No Limits
1998 - Return to Heaven Denied
2001 - Sons of Thunder
2003 - Labyrinth
2005 - Freeman (-2-)
2007 - 6 Days to Nowhere (-2-)
2010 - Return to Heaven Denied Pt. II - A Midnight Autumn's Dream
2017 - Architecture of a God

1995 - Piece of Time - EP
1999 - Timeless Crime - EP
2011 - As Time Goes By... - válogatás

Kiadó:
Frontiers Records
Honlap:
labyrinthband.it
facebook.com/labyrinthitaly




rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Majd' három évtized halálfém, mi kell még, külön regény? Nem hiszem, hogy tiszteletköröket kellene futni az egyik legpatinásabb death metal banda új lemeze

Tovább...
Yardbirds - Yardbirds '68 (2017)
Újabb különlegesség jelent meg Jimmy Page saját kiadójánál, közel ötven év után napvilágot látott a Yardbirds utolsó koncertfelvétele, amit nem sokkal a feloszlásuk

Tovább...
Whitesnake - The Purple Tour Live (2018)
A 66 éves David Coverdale tavaly abba akarta hagyni a zenélést, de szerencsére nem tette... A 2015-ben kiadott The Purple Album-mal akarta keretbe foglalni a

Tovább...
Jess and the Ancient Ones - The Horse and Other Weird Tales (2017)
A 2010-ben, a finnországi Kuopio-ban alakult Jess and the Ancient Ones a harmadik lemezét adja ki The Horse And

Tovább...
Beth Hart & Joe Bonamassa - Black Coffee (2018)
Beth Hart énekesnő és - a nemrég a Black Country Communion-ba is visszatérő - Joe Bonamassa gitáros harmadik közös stúdió lemezét adja most ki

Tovább...




Koncertek 2018. február 20. és 2018. március 08. között:









Klipmánia