Dionysosrising Blog

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

DragonForce - Reaching into Infinity (2017)

 Látogatottság
Összesen
85423825
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Novembers Doom - Hamartia (2017)

Lemezismertetők

Az 1992-ben, Chicago-ban - Illinois, USA - alakult Novembers Doom a death-doom metál egyik legfontosabb képviselője a hazájában... Legutóbbi lemezük 2014-ben jelent meg Bled White címmel, amit a Jungle Rot-os Chris Wisco és ismét Dan Swanö segítségével készítettek, ami egyet jelent a sokszor a death-metál helyébe is befurakodó borongós-darkos hangulattal, ahogy azt a Skandináv és brit bandák tudják igazán adagolni. Mindezt stílusosan sikerült megvalósítaniuk ezen a Hamartia című tizedik sorlemezükön!





A lemez a Devils Light-al indul, amiről mindent elmond, hogy a tempóváltásai közé dobott törzsi ritmusai és démonikus hörgései olyan sötétlő riffekkel keverednek, amitől mindenki lehangolódik... Itt nincs helye felszabadultságnak és örömnek, a fémesen csengő heavy-gitártémák és a technikás szóló is mintha be lenne zárva egy sátáni ketrecbe... Csak a nyomott erőszakosság árad, death-be gyorsuló tempókkal... Mindezt bánatba fojtja a Plague Bird kettős éneke, és a mindezt követő és alátámasztó zenei skizofréniája, amiben a sűrű és sötét doom metál uralkodik. Még a Ghost sem légiesen könnyed, a gótosan tiszta hangok is inkább csak csapkodva próbálnak menekülni a Paradise Lost-osan durva és kötött merülésektől...

Az Ever After szinte újraindítja a lemezt a nyitányában hosszadalmasan törzsi táncot járó dobszólójával, amiből aztán kavargó erőszak kígyózik elő, aminek a magabiztosságához nem teljesen illeszkedik a kissé bizonytalan - de tisztán és költőien, szinte felolvasó - férfihang, amit a kellő helyeken egy halk női ének is megtámogat, amit a csapat énekesének, Paul Kuhr-nak a lánya, Rhiannon biztosít az egész lemezen. A démoni misztika kerül elő a Hamartia című balladában, ami olyan, mint egy zongorás-akusztikus gitáros musical-betétdal... Mindennek a csendes színháznak az Apostasy végletes death-doom metálos erőszakossága vet véget, ami a hörgésével és sűrű menetelésével úgy gyalogol bele a lemezbe, hogy a később előkerülő tiszta ének sem tud neki ellenállni...

A törzsi ritmusokat lovagolja meg a Miasma nyitánya, de ez a dal is rendre elmerül a darkos balladák kiúttalan költői képeiben... NYilván sokan kedvelik ezt a fajta Paradise Lost-os zenei világot, ahol a változatos, de hangsúlyában középtempós és monumentális gitárokhoz, a dobos sokszor szabadon változtatja a ritmusalapokat. A Zephyr előkapja az Opeth fénykorának megoldásait, és a progresszívan kezelt death-dark metálos kettősségével felteszi az albumra a koronát, már ha szereti valaki ezt a stílus-elegyet... A Waves in the Red Cloth-ban tűnik fel vendégként a My Dying Bride gitárosa, Andrew Craighan, akivel sötétlő és lehangolt metál-színházat kapunk, stílusos váltásokkal és monumentális betétekkel... Aki pedig nem hiszi, hogy ez a műfaj akár beteges is lehet, annak a végére tették a Borderline című hosszabb epikájukat, amiben a hasonló személyiségzavarnak megfelelő kettősséget éneklik meg...

Ez a lemez szerintem jobban sikerült, mint a Bled White pár éve, miközben megmaradtak a műfajuk kötelező sablonjainak újrahasznosításánál. A végeredmény egy ismerősen csengő sötétség, lehangolt hangulatzene, ami művészi módon fokozza a bánatot, és nem törődik az esetleges következményekkel...

10/07






Track lista:

01. Devils Light - 05:05
02. Plague Bird - 05:22
03. Ghost - 05:32
04. Ever After - 05:56
05. Hamartia - 03:35
06. Apostasy - 04:19
07. Miasma - 05:46
08. Zephyr - 06:28
09. Waves in the Red Cloth - 05:38
10. Borderline - 09:03

Közreműködő zenészek:

Paul Kuhr - ének
Larry Roberts - gitár, vokál
Vito Marchese (Divinity Compromised) - gitár
Mike Feldman - basszusgitár
Garry Naples - dob

vendégek:
Ben Johnson (Divinity Compromised) - billentyűs hangszerek
Rhiannon Kuhr - vokál: tracks 4, 7, 8
Andrew Craighan (My Dying Bride) - gitár: track 9
Bernt Fjellestad (Guardians of Time) - vokál: track 10
Dan Swanö (Nightingale, Witherscape) - vokál: track 10, keverés, mastering
producer: Chris Wisco (Jungle Rot)

Lemezeik:

1995 - Amid Its Hallowed Mirth
1999 - Of Sculptured Ivy and Stone Flowers
2000 - The Knowing
2002 - To Welcome the Fade
2005 - The Pale Haunt Departure
2007 - The Novella Reservoir
2009 - Into Night's Requiem Infernal
2011 - Aphotic
2014 - Bled White
2017 - Hamartia

1997 - For Every Leaf That Falls - EP
2004 - Reflecting in Grey Dusk - válogatás
2008 - The Novella Vosselaar: Live in Belgium - Video


Kiadó:
The End Records
Honlap:
novembersdoom.com
facebook.com/NovembersDoom1989



 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Lemezismertetők
· Szerkesztette: pjuan


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Lemezismertetők:
Epica - The Divine Conspiracy (2007)


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.47 Seconds