×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Novembers Doom - Hamartia (2017) 

Megjelent: április 17. hétfő 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1992-ben, Chicago-ban - Illinois, USA - alakult Novembers Doom a death-doom metál egyik legfontosabb képviselője a hazájában... Legutóbbi lemezük 2014-ben jelent meg Bled White címmel, amit a Jungle Rot-os Chris Wisco és ismét Dan Swanö segítségével készítettek, ami egyet jelent a sokszor a death-metál helyébe is befurakodó borongós-darkos hangulattal, ahogy azt a Skandináv és brit bandák tudják igazán adagolni. Mindezt stílusosan sikerült megvalósítaniuk ezen a Hamartia című tizedik sorlemezükön!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





A lemez a Devils Light-al indul, amiről mindent elmond, hogy a tempóváltásai közé dobott törzsi ritmusai és démonikus hörgései olyan sötétlő riffekkel keverednek, amitől mindenki lehangolódik... Itt nincs helye felszabadultságnak és örömnek, a fémesen csengő heavy-gitártémák és a technikás szóló is mintha be lenne zárva egy sátáni ketrecbe... Csak a nyomott erőszakosság árad, death-be gyorsuló tempókkal... Mindezt bánatba fojtja a Plague Bird kettős éneke, és a mindezt követő és alátámasztó zenei skizofréniája, amiben a sűrű és sötét doom metál uralkodik. Még a Ghost sem légiesen könnyed, a gótosan tiszta hangok is inkább csak csapkodva próbálnak menekülni a Paradise Lost-osan durva és kötött merülésektől...

Az Ever After szinte újraindítja a lemezt a nyitányában hosszadalmasan törzsi táncot járó dobszólójával, amiből aztán kavargó erőszak kígyózik elő, aminek a magabiztosságához nem teljesen illeszkedik a kissé bizonytalan - de tisztán és költőien, szinte felolvasó - férfihang, amit a kellő helyeken egy halk női ének is megtámogat, amit a csapat énekesének, Paul Kuhr-nak a lánya, Rhiannon biztosít az egész lemezen. A démoni misztika kerül elő a Hamartia című balladában, ami olyan, mint egy zongorás-akusztikus gitáros musical-betétdal... Mindennek a csendes színháznak az Apostasy végletes death-doom metálos erőszakossága vet véget, ami a hörgésével és sűrű menetelésével úgy gyalogol bele a lemezbe, hogy a később előkerülő tiszta ének sem tud neki ellenállni...

A törzsi ritmusokat lovagolja meg a Miasma nyitánya, de ez a dal is rendre elmerül a darkos balladák kiúttalan költői képeiben... NYilván sokan kedvelik ezt a fajta Paradise Lost-os zenei világot, ahol a változatos, de hangsúlyában középtempós és monumentális gitárokhoz, a dobos sokszor szabadon változtatja a ritmusalapokat. A Zephyr előkapja az Opeth fénykorának megoldásait, és a progresszívan kezelt death-dark metálos kettősségével felteszi az albumra a koronát, már ha szereti valaki ezt a stílus-elegyet... A Waves in the Red Cloth-ban tűnik fel vendégként a My Dying Bride gitárosa, Andrew Craighan, akivel sötétlő és lehangolt metál-színházat kapunk, stílusos váltásokkal és monumentális betétekkel... Aki pedig nem hiszi, hogy ez a műfaj akár beteges is lehet, annak a végére tették a Borderline című hosszabb epikájukat, amiben a hasonló személyiségzavarnak megfelelő kettősséget éneklik meg...

Ez a lemez szerintem jobban sikerült, mint a Bled White pár éve, miközben megmaradtak a műfajuk kötelező sablonjainak újrahasznosításánál. A végeredmény egy ismerősen csengő sötétség, lehangolt hangulatzene, ami művészi módon fokozza a bánatot, és nem törődik az esetleges következményekkel...

10/07




Track lista:

01. Devils Light - 05:05
02. Plague Bird - 05:22
03. Ghost - 05:32
04. Ever After - 05:56
05. Hamartia - 03:35
06. Apostasy - 04:19
07. Miasma - 05:46
08. Zephyr - 06:28
09. Waves in the Red Cloth - 05:38
10. Borderline - 09:03

Közreműködő zenészek:

Paul Kuhr - ének
Larry Roberts - gitár, vokál
Vito Marchese (Divinity Compromised) - gitár
Mike Feldman - basszusgitár
Garry Naples - dob

vendégek:
Ben Johnson (Divinity Compromised) - billentyűs hangszerek
Rhiannon Kuhr - vokál: tracks 4, 7, 8
Andrew Craighan (My Dying Bride) - gitár: track 9
Bernt Fjellestad (Guardians of Time) - vokál: track 10
Dan Swanö (Nightingale, Witherscape) - vokál: track 10, keverés, mastering
producer: Chris Wisco (Jungle Rot)

Lemezeik:

1995 - Amid Its Hallowed Mirth
1999 - Of Sculptured Ivy and Stone Flowers
2000 - The Knowing
2002 - To Welcome the Fade
2005 - The Pale Haunt Departure
2007 - The Novella Reservoir
2009 - Into Night's Requiem Infernal
2011 - Aphotic
2014 - Bled White
2017 - Hamartia

1997 - For Every Leaf That Falls - EP
2004 - Reflecting in Grey Dusk - válogatás
2008 - The Novella Vosselaar: Live in Belgium - Video

Kiadó:
The End Records
Honlap:
novembersdoom.com
facebook.com/NovembersDoom1989


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Novembers Doom - Aphotic (2011)

2011-05-20 00:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

U2 - Songs Of Experience (2017)
A '76-ban, az írországi Dublin-ban alakult U2 a tizennegyedik stúdió lemezét adja most ki Songs Of Experience címmel, ami egyértelműen a 2014-es Songs of Innocence folytatásának készült! Az új

Tovább...
Kid Rock - Sweet Southern Sugar (2017)
A 46 éves Robert James Ritchie, művésznevén Kid Rock legutóbb 2015-ben adott ki dalokat a First Kiss lemezén, amin tovább vitte a délieknek szánt country-rock-os ömlengést.

Tovább...
The Dark Element - The Dark Element (2017)
A Frontiers bemutatja a Dark Element nevű friss szimfonikus metálos projektjét, amiben Anette Olzon tér vissza a Nightwish világába... Az énekesnő mögött

Tovább...
Hollywood Undead - Five (2017)
A manapság odaát egyre népszerűbb rap-rock műfaj egyik követője a Hollywood Undead nevű kapucnis-maszkos fiúcsapat, ami Los Angeles-ben alakult 2005-ben. A friss

Tovább...
Steve Walsh - Black Butterfly (2017)
Az idén 66 éves Steve Walsh a Kansas énekes-billentyűseként lett a műfajának szupersztárja, ahol 1973–'81 és '85-2014 között dolgozott. Énekhangja és stílusa

Tovább...












Klipmánia