Dirty White Boyz - Down And Dirty (2017) 

Megjelent: április 12. szerda 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Éledezik a brit dallamos hard-rockzene második-harmadik vonala, egyre több és egyre jobb csapatok kerülnek elő a kocsmák mélyéről, olyan zenészekkel, akik évtizedek óta küzdenek a nagyobb sikerért, de a kiugrás soha nem jött össze nekik... Ilyen csapat ez a Dirty White Boyz is, amiben - amolyan másodosztályú szupergroupként - 2016-ban fogott össze pár régi motoros. Eredetileg úgy indult a történetük, hogy a Kiss Of The Gypsy, Xgypsy és - sok más mellett a - Kingdom of Deadmen-ből ismerős Tony Mitchell énekes-gitáros-billentyűs neki akart fogni a következő szóló lemezének, ami valószínűleg ugyanúgy eltűnt volna a süllyesztőben, mint elődei, de most kicsit másként alakultak a dolgai...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Főhősünk találkozott a második vonalban szintén régi motorosának számító Nigel Bailey basszusgitáros-énekessel, akit a Three Lions mellett a First Signal hátteréből, illetve a Lifeline-ból is ismerhetünk, ő pedig hozta az egyre megbízhatóbban teljesítő régi haverjait, így például Paul Hume gitárost, akivel a Lifeline-ban dolgozott együtt, de a főállásának számító Demon és Lawless mellett, a gitáros nemrég Chris Ousey-nak is besegített nemrég... Hume pedig bevonta a Lawless-ben is segítő Jamie Crees gitárost és Neil Ogden dobost az új csapatba, utóbbival ráadásul a Demon-ban is együtt zenél...

Így alakult meg ez a csapat, ami egyértelműen fel szeretné támasztani a nyolcvanas-kilencvenes évet brit rádiós-dallamos, mégis karcos hard-rock stílusát, amiből - sok más mellett - kinőtt a Def Leppard és a Tony Martin-érás Black Sabbath is...

Előre kell még bocsájtanom, hogy nemrég emlegettem egy Dirty White Boy nevű 1988–'91 között Los Angeles-ben működő sleaze rock szupergroupot, de ennek a most kivesézésre váró Dirty White Boyz-nak ahhoz semmi köze sincs...

Elsőként Tony Mitchell-t kell kiemelni, mert az ő karcos és férfias énekhangja ténylegesen és hosszú ideje whiskey-gőzben van áztatva, nem csak úgy rekesztve megjátssza, mint annyi sorstársa. Így aztán olyan hiteles állati ösztönnel és drámával látja el a lemezt, hogy le a kalappal. De a zenészek sem most kezdték, a kisujjukban van az a fajta rádiós hard rock és heavy metál között dülöngélő zenei világ, amire itt szükség van. Profin tolják a műsort, amiben szórakoztatóan slágeres rockzenét hallhatunk! Kezdve a könnyedségét a kemény ritmus alappal kiölő All She Wrote-tal, aminek a kettőssége nem annyira szerencsésen jön át, mint a fémesen keménykedő riffeket is mellé operáló Dynamite-ban, ahol a menetelés és az énekhang szerintem nagyon egymásra találnak! A lazábbra vett Hangin' On A Heartache-ben nem szerencsés a furcsán erőtlen megszólalás, pedig az ének drámaisága nagyon a helyén van... Szintén nem túl szerencsés a Ride With Angels orgona-hátterű balladája, mert a kórus nem erősíti, hanem rontja az ének amúgy sem túl izgalmas érzelmi felbugyogását...

A végül játékos slágerré váló Playing Dirty viszont nagyon el van találva, csak nem kéne ilyen hosszan felvezetni... A romantikus Rise, a refrénjével a szimplább rock and rollt is elkapva monumentális Waiting For This Feelin', a heavys riffek ellenére is rádiósnak tűnő Sanctuary, a bravúros metált is menetelő Hell To Pay közül egyik sem lett rossz... Ezzel együtt, az All In The Name Of Rock 'N' Roll klasszikusabb blues-kocsma vonala nekem sokkal inkább tetszik... A leülős After The Rain kissé unalmas, de a Bring It On együtt éneklős refrénje mindent tud, amit a Def Leppard vitt annak idején sikerre!

A Dirty White Boyz bemutatkozó lemeze persze nem tökéletes, még csak kihagyhatatlannak sem mondanám, de érdemes meghallgatni. Van itt pár jó, meg több közepesen sikerült dal is, ami végül kerek egész lemeznek tűnik, ezt érdemes lenne folytatni! Jó is lenne, ha a brit második vonalnak ezt a szintjét tudná hozni az élvonal idehaza, kuriózumként még az is lehet, hogy nemzetközileg is sikeresek lehetnének vele...

10/07



Track lista:

01. All She Wrote
02. Dynamite
03. Hangin' On A Heartache
04. Ride With Angels
05. Playing Dirty
06. Rise
07. Waiting For This Feelin'
08. Sanctuary
09. Hell To Pay
10. All In The Name Of Rock 'N' Roll
11. After The Rain
12. Bring It On

Közreműködő zenészek:

Tony Mitchell (Kiss Of The Gypsy, Xgypsy, Kingdom of Deadmen) - ének, gitár, billentyűs hangszerek
Paul Hume (Lifeline, Chris Ousey, Demon, Lawless) - gitár, vokál
Jamie Crees (Lawless) - gitár
Nigel Bailey (Three Lions, First Signal, Lifeline) - basszusgitár, vokál
Neil Ogden (Demon, Lawless) - dob, vokál

Kiadó:
Escape Music Ltd.
Honlap:
facebook.com/DWBofficialuk
baileyrocks.com


rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Dirty White Boyz!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Foo Fighters - Concrete and Gold (2017)
A Nirvana egykori dobosa, Dave Grohl '94-ben, Seattle-ben alapította meg saját alternatív rock, post-grunge és hard rock keverék zenekarát, a Foo Fighters-t...

Tovább...
Living Colour - Shade (2017)
A New York-i Living Colour 1984–'95 között a kommersz crossover-pop-rock műfaj egyik legfontosabb alakja volt! A klasszikus heavy torzított gitárjához funkot,

Tovább...
Kaipa - Children Of The Sounds (2017)
A '73-ban induló svéd progresszív rocker Kaipa annak idején - a későbbi Flower Kingsből - bemutatkozási lehetőséget nyújtott Roine Stolt-nak, aki 2002-ben - a ma is a csapattal

Tovább...
Mobilmánia - Vándorvér (2017)
A Mobilmánia közel egy évtizede halad a Zeffer András által kijelölt úton. A P. Mobil rajongói komoly ellendrukkerei, és maga Schuster Lóri is osztja őket rendesen, amikor csak

Tovább...
Lynch Mob - The Brotherhood (2017)
George Lynch csúcs formában van manapság. Nemrég nosztalgiázott pár jó ízű koncertet a Dokkennel, 2017-ben pedig három kiválónak ígérkező lemezen is szerepet vállal...

Tovább...




Koncertek 2017. október 17. és 2017. november 02. között:









Klipmánia