Deep Purple - Infinite (2017) 

Megjelent: április 09. vasárnap 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1968-ban, az angliai Hertford-ban alakult Deep Purple-vel soha nem lehet eleget foglalkozni, ahogy egykori gitárzsenijükkel, Ritchie Blackmoreral sem, hiszen velük indult - és lehet, velük is végződik - a hard rock és a heavy metál fejlődése. 1976-ig tartó, majd 1984-ben újrainduló karrierjük utolsó teljes hosszúságú stúdió kiadványa a 2013-ban megjelent Now What?! volt, amiről két-három kritikát is írtunk, jót is, rosszat is... Azóta, 2016-ban végre bekerültek a Hall of fame-be... És az is biztosan állítható, hogy az Ian Gillan (71), Roger Glover (71) és Ian Paice (68) mellett jó ideje szereplő Steve Morse (62) és Don Airey (68) felállás is méltó módon képviseli ma is a legendájukat!

A Bob Ezrin producer-legendával készített InFinite a 20. sorlemezük, kilenc saját dalt tartalmaz, plusz zárásként egy Doors feldolgozást. Felvezetőjeként két kislemezt adtak ki, a Time for Bedlam-ot és az All I Got Is You-t - meg egy ezekből készült válogatást -, amikről a címadó dalok szerepelnek a nagylemezen is, amit a beszédes nevű The Long Goodbye turnén fognak bemutatni 2017 májusától... Közeledik a csapat 50. évfordulója, Ian Paice dobos nyáron mini-stroke-ot kapott, ami jelzése, hogy életkoruk határt szab a folytatáshoz fűződő vágyainak...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Ez a lemez messze jobban sikerült, mint a nagyon fáradtnak tűnő Now What?! legutóbb! A csapat vezetői végre újra megengedték Steve Morse-nak és Don Airey-nek, hogy tegyék a dolgukat, vagyis szólistaként vigyék a hátukon a lemez dalait... és ők teszik is a dolgukat rendesen, kiváló érzékkel odafigyelve a csapat hosszú és tartalmas történelmére!

Ian Paice ritmusai is változatosabbak lettek, és Ian Gillan hangja sem olyan öreges, mint legutóbb, bár a régi magasságok és mélységek már nincsenek meg neki, de az ismerős hangszín és hangulat egyértelműen megvan benne... és sokkal pihentebbnek is tűnik. Nyilván a formába hozásukon sokat dolgozhattak a stúdióban, de a teljesítményük egyértelműen újra meggyőző lett...

Ezzel együtt, a Végtelen albumnak nagyon-nagyon "itt a vége, fuss el véle" hangulata van, sajnos sokszor a komorabb fajtából... Rögtön a sötét energiákkal és stílusos orgona-gitár iker-szólókkal kezdő Time for Bedlam-ban elhangzik a "see you in hell" mondat, aminek a sötét és kegyetlen jelentésétől az embernek könnyedén elszorulhat a szíve. A Hip Boots is a szőrös orgonákról és a zsíros blues-rock gitárokról szól, a - kevésbé monoton - középtempót teleszúrva kiállással és játékossággal. Nagyon ízes az egész, amihez még fokozást és refrént is sikerült írniuk. Az epikusabb All I Got Is You progresszív rockos bravúros őskövület-hangzású billentyűs szólójával és terjengős gitárjával elmossa a határokat, hogy aztán a bevált séma uralja az One Night in Vegas-t is, játékos zongorával is beszurkálva, hogy legyen valami változás is...

A Get Me Outta Here belassult tempói közé beférnek a keménykedések és bravúros szólók is, de itt kissé átestek a ló másik oldalára, mert ezek nélkül a szólók nélkül értelme se nagyon lenne az egésznek. A lötyögős The Surprising balladája megkapta a maga Deep Purple-szerűen neoklasszikus középső szóló részét, amiből nem nagyon tudnak kijönni, de simán eladják vele az amúgy lötyögős végeredményt. A némileg súlytalanabb Johnny's Band sem lett sokkal jobb, bár legalább kicsit közben kiengedhetik a gőzt is... Az album második felében semmi különlegesség nincs, de a kialakult sémákat az On Top of the World nehézkesebb és szétesőbb blues-rock világa is méltó módon hozza, a szólisták pedig csúcs formában vannak itt is...

Don Airey és Steve Morse mindenhol, így a lassan csörgedező, de keménységre és progresszív betétekre is képes Birds of Prey-ben is egészen zseniális dolgokat raknak egymásra... Nagy kár, hogy többre ma már nem nagyon futja... Aztán mindezt lezárják a Doors '70-ben kiadott Roadhouse Blues-ának egyenes lépegetésével, amihez hasonlót akár ők is írhattak volna... A fekete macskás szöveg, a szájharmonikázás és a zongora kalimpálás közben, sajnos Ian Gillan hangja már nem tűnik akkora élménynek, mint régen...

Ilyen stílusokat és szabályokat létrehozó életművel a hátuk mögött, az ember nem írhat rosszat róluk, de voltak ők már ennél szellemileg sokkal frissebbek is, az biztos... Egyben kissé fárasztó a lemez, másodikra kissé unalmas is, de a szólisták játéka miatt ez legalább elviselhető lett, sőt, az album első fele még ajánlott is!

10/07





Track lista:

01. Time for Bedlam - 4:35
02. Hip Boots - 3:23
03. All I Got Is You - 4:42
04. One Night in Vegas - 3:23
05. Get Me Outta Here - 3:58
06. The Surprising - 5:57
07. Johnny's Band - 3:51
08. On Top of the World - 4:01
09. Birds of Prey - 5:47
10. Roadhouse Blues (The Doors cover) - 6:00

Közreműködő zenészek:

Ian Gillan (Black Sabbath) - ének
Roger Glover (Rainbow) - basszusgitár
Ian Paice (Gary Moore, Whitesnake) - dob
Steve Morse (Flying Colors, Dixie Dregs) - gitár, vokál
Don Airey (Gary Moore, Rainbow, stb.) - billentyűs hangszerek

Producer: Bob Ezrin

Lemezeik:

1968 - Shades of Deep Purple
1968 - The Book of Taliesyn
1969 - Deep Purple
1969-1970 - Concerto for Group and Orchestra
1970 - Deep Purple in Rock
1971 - Fireball
1972 - Machine Head
1972 - Made in Japan
1973 - Who Do We Think We Are
1974 - Burn
1974 - Stormbringer
1975 - Come Taste the Band (Tommy Bolin)
1984 - Perfect Strangers
1987 - The House of Blue Light
1990 - Slaves & Masters
1993 - The Battle Rages On
1996 - California Jamming - Live At The California Jam - Just Might Take Your Life - California Jam 1974
1996 - Purpendicular
1998 - Abandon
2003 - Bananas
2005 - Rapture of the Deep
2011 - Phoenix Rising (Tommy Bolin) (CD+DVD)
2013 - Live in Paris 1975
2013 - Now What?! (-2-, -3-)
2013 - Perfect Strangers Live
2013 - The Now What?! Live Tapes 2LP
2014 - Celebrating Jon Lord: The Rock Legend
2014 - Live In Verona
2014 - Live in Graz 1975
2015 - Long Beach 1971
2015 - ... to the Rising Sun (In Tokyo) - Live album
2015 - From the Setting Sun... (In Wacken) - Live album
2016 - Live at the NEC - Live album
2017 - Infinite

A Deep Purple története!

Kiadó:
earMUSIC
Honlap:
deeppurple-infinite.com
deep-purple.com
deep-purple.net
facebook.com/officialdeeppurple



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

H.e.a.t - Into The Great Unknown (2017)
A 2007 januárjában, a svédországi Upplands Vasby-ban alakult H.e.a.t egy nagyon tehetséges és fiatalos hard rock csapat, rádióknak szánt dallamokkal. A csapatnak legutóbb 2014-ben

Tovább...
Foo Fighters - Concrete and Gold (2017)
A Nirvana egykori dobosa, Dave Grohl '94-ben, Seattle-ben alapította meg saját alternatív rock, post-grunge és hard rock keverék zenekarát, a Foo Fighters-t...

Tovább...
Living Colour - Shade (2017)
A New York-i Living Colour 1984–'95 között a kommersz crossover-pop-rock műfaj egyik legfontosabb alakja volt! A klasszikus heavy torzított gitárjához funkot,

Tovább...
Kaipa - Children Of The Sounds (2017)
A '73-ban induló svéd progresszív rocker Kaipa annak idején - a későbbi Flower Kingsből - bemutatkozási lehetőséget nyújtott Roine Stolt-nak, aki 2002-ben - a ma is a csapattal

Tovább...
Mobilmánia - Vándorvér (2017)
A Mobilmánia közel egy évtizede halad a Zeffer András által kijelölt úton. A P. Mobil rajongói komoly ellendrukkerei, és maga Schuster Lóri is osztja őket rendesen, amikor csak

Tovább...




Koncertek 2017. október 18. és 2017. november 03. között:









Klipmánia