Ann my Guard interjú Baumann-Tóth Eszter Annával (2017) 

Megjelent: április 02. vasárnap 12:10
Szerző: Csipke
    Interjúk 

Drága Anna, örülök, hogy újra a passzio.hu virtuális hasábjain üdvözölhetlek, hisz mindig van miről beszélnünk, szerencsére! Kezdésként elmeséled, hogyan kötöttél ki Nagy Feró Rock Bogrács műsorában?

Szia Csipke, nagyon örülök, hogy ismét beszélgethetek veled! Tulajdonképpen a fiúkkal épp interjút adtunk a Rádió Rockban, amikor a szerkesztők meginvitáltak egy közös együtt zenélésre olyan zenészekkel, akikkel még nem volt szerencsém találkozni. Sose csináltam még ilyet, egy kicsit szokatlan volt nekem, de szerintem a végeredményen hallatszik, hogy azonnal megtaláltuk a közös hangot...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Milyen volt együtt zenélni a srácokkal? Lesz még folytatás?

Egy Bonanza Banzáj számot kaptunk, amit elég kemény hangvételűre írtunk át. Hála a metal istenének. Ez nagyon tetszett, megtiszteltetés volt velük zenélni, de azt hiszem, ennek a műsornak pont az a lényege, hogy együtt vagytok, utána megy mindenki a saját zenekarához "haza". Egyébként legközelebb Tobola Norbi dobosunk fog azt hiszem, egy Katona Klári dalt feldolgozni más zenészekkel. Az is jó buli lesz!

Még nem érintettük, de munkádtól sem áll távol a zene, hisz online szerkesztőként már 2016-óta erősíted a Music Channel sorait. Mivel foglalkozol konkrétan?

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy munkaidőben is azzal foglalkozhatok, ami a legkedvesebb a számomra: ez pedig a zene. A Music Channelnél online szerkesztő, illetve social media menedzser pozícióban dolgozom, amit nagyon élvezek! Egyébként sosem féltem attól, hogy a csatorna arculata nem a rock műfajára hegyeződik ki, hiszen nagyon sok igényes előadót szeretek a pop, illetve RnB műfajából is. De azért arra vagyok a legbüszkébb, hogy a kedd esténként jelentkező rock sávnak én vagyok a szerkesztője, amelyen keresztül sok igényes, tehetséges magyar együttesnek segíthetek bemutatkozni. Rettenetesen jó érzés, főleg, amikor mondják, hogy nem is gondolták volna, hogy valaha tévés rotációba kerülhetnek a klipjeikkel. Ami jó az jó, ami mögött pedig kemény és igényes munka van, azt, mint szerkesztőnek kötelességemnek érzem betenni a műsorba.

Miben jelent más kihívást a szerkesztői munka, mint a komponálás? Mennyire tudod a zenészként megszerzett tapasztalataidat az írásban kamatoztatni?

Amikor zenét szerzek, úgy érzem, hogy egy másik dimenzióban vagyok. Leírhatatlan dolgok történnek velem és bennem, ami semmi máshoz sem fogható. Amikor írok, vagy épp az új zenekarokat kutatom fel, akkor meg inkább a felfedezői vágy kel fel bennem, na és persze a kíváncsiság. Egyébként írás közben is képes vagyok kikapcsolni mindent körülöttem, de azért az merőben más, mint a dalírás. Olyankor hozzám sem lehet szólni és nem is érdemes.

Sosem voltál az a feneked ülős típus, idén is előrukkoltál valami újjal. Nemrégiben nyílt meg Holdkő névre keresztelt webshopod, ahol 100%-ban természetes olajokat, szappanokat, kenőcsöket kínálsz, nem utolsó, hogy mind saját készítésű termék és egytől egyig az Ann my Guard szerzeményekről kapta a nevét.

Óriási öröm ez nekem, hiszen régóta készültem arra, hogy a kézi készítésű termékeimet áruljam! Tulajdonképpen már gimnazista korom óta próbálkoztam ezzel-azzal, de csak most éreztem készen magam arra, hogy mindezt egy szélesebb körben is megmutathassam. Külön boldogság, hogy összekapcsolhatom a termékek nevét különböző Ann my Guard dalokkal, vagy dalszövegekkel. Eddig két koncerten standoltam a termékeimmel és mondanom sem kell, hogy még mielőtt elkezdődött volna a műsor, már álltak sorba a vevők. Szóval elmondhatjuk, hogy a zenekar merch kínálata, a szokásos póló-album szekción kívül eléggé gazdagnak és sokszínűnek mondható. Alig várom, hogy a turnékon is kipakoljam a termékeim!

Ha jól tudom, egy gyermekkori álmod vált valóra ezzel, miért épp most jött el az idő, hogy belevágj?

A lemezmegjelenéssel, illetve a turnézásokkal kapcsolatban rengeteg dolgom volt tavaly, így nem nagyon volt időm arra, hogy maximális energiával belevágjak a boltomba. Ezen kívül édesapám elvesztése nagyon megviselt lelkileg, és a családommal töltöttem minden szabadidőm, illetve nekem is szükségem volt a támogatásukra. Egyébként egy ilyen tragédia képes felnyitni az ember szemét és arra sarkallni, hogy megvalósítson olyan dolgokat, amiket idáig még nem tett meg, de a szíve nagy vágya. Én abszolút nem vagyok egy tökölős típus, de a Holdkővel kapcsolatban valahogy mindig sikerült elodázni a dolgokat. Na persze rengeteg munka van mögötte, temérdek időt fordítok a termékek elkészítésére és tesztelésére. De így, hogy a második lemezünk is megszületett, illetve szűk egy hónapja elindítottam a webshopom, olyan boldognak és kiegyensúlyozottnak érzem magam, mint még soha. Szóval nem bánom, hogy így alakult az időzítés.

Vallod, hogy a zeneírás, zenélés tulajdonképp egy elég hatékony módja a mágiagyakorlásnak, mit gondolsz miért?

Pontosan! Ahogy egy mantra, vagy egy varázsige, úgy a zeneszerzés és a dalszöveg is óriási dolgokra képes. Ahogy már korábban említettem, amikor megszáll az ihlet, és amikor először demózok fel otthon egy dalt, az emberfeletti érzés. Valahogy megváltozik körülöttem minden, a szoba egy légüres tér lesz, és mint idő, megszűnik létezni. Tudom, sokaknak teátrálisan hangzik mindez, de gondolom, sok művész egyetért velem. Illetve ne felejtsük el megemlíteni a koncerteket, amit én általában valamiféle mágikus rítusként élek meg. Fizikai és lelki felüdülést, megtisztulást érzek minden egyes fellépés után. Erre akkor jöttem rá, amikor már körülbelül a sokadik helyen jártunk a turnén, fáradtan és kialvatlanul, de valahogy koncert után euforikusan feldobódik mindenki és elképesztően jól érezzük magunkat! Mi ez, ha nem varázslat?

Azt hiszem, ez már jóval túlmutat a karriered elején megálmodott doll metal koncepción, vagy tévednék?

Képzeld el, 10 éve készítettem el az első Ann my Guard demómat Békéscsabán! Már 10 éve! Akkor nagyon nyomtam ezt a babás vonalat, de most már persze alaposan kinőttem ebből a szerepből. Egyébként hihetetlen volt látnom, hogy ha felcímkézed valamilyen kitalált stílussal a neved, akkor azt komolyan veszik. Sokszor kérdezték meg tőlem, hogy milyen hazánk egyetlen doll metal zenekarának lenni, vagy úgy írtak rólunk, mint a doll metal stílus magyar képviselői. Szóval tényleg sokan komolyan vették a dolgot, pedig ezt én találtam ki mindössze 17 évesen és úgy néz ki, bevált. Ezen felbuzdulva nemrég átírtam a stílusunkat doll metalról space witch metalra és nem is tudom, valamelyik külföldi magazin úgy hozott le minket, mint a space witch metal képviselői! Besírtam! Már gondolkodom, hogy mi lesz a következő lemezünk "stílusa". Egyébként viccet félretéve, persze az ártatlan babás image mögött is volt egy koncepcióm, az Ourania-nál is van, egyszerűen csak nem szeretem a zenénket egy stílus alá bekategorizálni, inkább kitalálok mindig egyet. Az úgy hitelesebb.

Rátérvén zenei apropónkra, idén januárban, a Rock'N'Growl Records gondozásában látott napvilágot második albumotok, az Ourania, hogy kötöttetek ki az említett kiadónál?

Axellel a tavalyi turnénk kapcsán dolgoztam együtt és hihetetlen volt azt látnom, hogy mennyire odateszi magát. Talán sokaknak nem kell bemutatnom azt a menedzsert, vagy kiadót, aki hetek múlva képes válaszolni a saját zenekarainak. Nos, Axel a lehetőségekhez mérten azonnal válaszol, csinálja, tanácsot ad, nyomja. Persze még mindig én menedzselem a zenekarral kapcsolatos dolgok nagy részét, viszont végre eljött az az illető, aki rengeteg terhet levesz a vállamról. Nagyon szeretek vele együtt dolgozni, "németesen", szűkszavúan, de annál hatékonyabban visszük előre a produkciót.

Míg az Innocence Descent a Hold allegóriáján keresztül prezentálja a nővé válás fázisait, az Ourania az univerzum dimenzióin keresztüli utazásra invitál. Ebben a koncepcióban van még hely a varjúhercegnek?

A drága varjúhercegem csak egy dalban tűnik fel a Nap allegóriáján keresztül, ennek a tételnek pedig a Breathe The Sun címet adtam. Az Ourania központjába még távolról se a szerelmet állítottam, sokkal inkább egy spirituális utazásra hívom a hallgatóságot, amelyen keresztül rátalálhatunk a saját belső erőinkre, isteni energiáinkra az univerzum női aspektusain keresztül.

Ha már itt tartunk, elmeséled, milyen témakörök ihlették az album szövegvilágát, sajnos erről szinte minden kritika hallgat...

Igen, jól látod, talán egy texasi magazin érintette a dalszövegeimet és ők azt írták, hogy végre nem egy szokványos dologról van szó, hanem egy erős koncepció áll mögötte. Ez így is, van, ahogy már említettem, a zene segítségével szeretném az embereket kiragadni a felszínes mindennapi dolgokból és feltenni nekik a kérdést: miért is vagy itt és most ezen a bolygón, mi a célod, vagy ki is vagy valójában? Én nem tudom még a mai napig sem felfogni, hogy valaki még életében nem gondolkodott el ezeken a nagy kérdéseken, este a csillagokat bámulva. Nem akarok nagyon sci-fibe meg filozofálgatásokba belemenni, de bennem annyi ilyen kérdés megfogalmazódott már és keresve kutatom a létezésem értelmét ebben az univerzumban. A zene viszont mindig választ ad. A dalszövegeimre visszatérve pedig többnyire ókori görög istennők voltak a múzsáim, a történetük, mitológiai alakjuk mögött pedig olyan válaszokra leltem saját magammal kapcsolatban is, amelyek mindenki másnál is találóak lehetnek.

Ha már visszhang, ugyan már több, mint két hónap eltelt a megjelenés óta, igen kevés magyar kritikát találni, persze lehet, csak rossz helyen kerestem. Mit gondolsz, mi ennek az oka?

Hogy őszinte legyek, nem tudom. Nem is értem, ilyenkor mindig arra gondolok, hogy remélem, nem azt gondolják rólam, vagy a kiadónkról, hogy direkt kihagyjuk a magyar sajtót. Egyáltalán nem így van, mégis külföldről érkeznek folyamatosan a visszajelzések. Eléggé szomorú is vagyok emiatt...

Érdekelne az is, miként szelektálsz, melyek azok a vélemények, amelyeket érdemes számba venni?

Az eddigi vélemények azt mutatták, hogy majdnem az összes "kritikusnál" felmerült az a dolog, hogy nem tudják bekategorizálni az albumot és, hogy mostanában nem hallottak ilyet. Volt, aki ezért 2017 legjobb alternatív metal albumának titulálta az Ouraniát, volt, aki három mondattal elintézett minket, hogy "ez se nem metal, se nem rock, nem értem mit akar, az Evanescence eredetibb, pont". Én pedig ilyenkor örülök, mert elértem a célom: az Ann my Guard különleges és nem lehet bekategorizálni.

Témánál maradva, hihetetlen, hogy épp neked nem tettem fel még eddig a joker kérdésem: miként vélekedsz a honi akár írott akár online rock-metal sajtóról?

Számomra mindig megható és kérlek ne vedd ezt személyeskedésnek, hogy van valaki, aki ennyire a kezdetek óta mellettem áll, mint Te. Talán nem is meglepő, hogy rajtad kívül egy vagy két embert tudnék mondani, aki ennyire segítőkész lenne velem, mint te és a passzio.hu csapata. Magyarországon sajnos még mindig nem olyan népszerű az a stílus, amit játszunk, éppen ezért a rock-metal körökből, sajtóból jóformán kimaradunk. Én nem vagyok mérges ezért, beletörődtem már, de persze örülök majd neki, ha egyszer elkezdenek jobban nyitni felénk. Ha már itt tartunk, alternatív-indie körökbe se férünk be, mert oda meg túl kemények vagyunk. Szóval ez van, ezért szoktam mondani, hogy minden megjelenésnek örülünk itthon, és nyomom a kiadónkkal a promóciót, hátha akad egy lehetőség.

Élő. Február 24-én a Dürerben tartottátok a lemezbemutatót, hogy éreztétek magatokat a színpadon? Ennyi év rutinnal is repkednek azok a bizonyos pillangók a gyomrodban?

A lemezbemutatón éppenséggel izgultam, de csak azért, mert rég nem álltunk itthon színpadra. Rengetegen eljöttek, életem egyik legcsodálatosabb estéje volt, a fiúk nevében is mondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat!

Jó pár helyen megfordultatok már a világban a csapattal, ha ki kellene emelni három fellépést az Ann my Guard eddigi történetéből, melyek lennének azok?

A düreres lemezbemutatót feltétlen idevenném, illetve Angliában, Coventry-ben is nagyon jól éreztük magunkat, egy vasárnapi koncert ellenére sikerült megtöltenünk a helyet, illetve Valenciában sem volt semmi a buli: ott fél 3-kor sikerült lekerülnünk a színpadról, annyiszor visszatapsoltak minket, utána pedig reggel a tengerben mostuk le magunkról az elmúlt éjszaka fáradalmait.

Mik a további terveitek 2017-re, koncert ügyileg?

Végre idén sikerül több vidéki városba is lejutnunk, illetve nagyon várjuk már a Rockmaratonos bulinkat is! Hosszabb külföldi turnéra pedig ősszel indulunk.

A végszó, pedig, mint rendszerint a tiéd, óriási köszönet, mindenért!

Köszönöm a lehetőségeket és az igazi profi újságírós kérdéseket a kolleginától, amelyekre mindig örömmel válaszolok!

Aktuális felállás:
Baumann-Tóth Eszter Anna - ének, basszusgitár
Varga Krisztián - gitár
Bárkányi Benjamin - gitár
Tobola Norbert - dob

Oldalak:
facebook.com/annmyguard
facebook.com/holdko

Csipke



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 26. és 2017. október 12. között:









Klipmánia