Vangough - Warpaint (2017) 

Megjelent: április 02. vasárnap 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Feltámad a 2007-ben, Oklahomában alakult Vangough nevű - Pain Of Salvation-hasonmásnak mondható - progresszív metálos zenekar, ami 2013-ban adott ki utoljára stúdió lemezt Between the Madness címmel, amiről kétszer is írtunk annak idején. A hosszabb szünetről 2015-ben tértek vissza a Living Madness című koncert album kiadásával, de most már itt van a friss stúdió mutatvány is Warpaint címmel, ami az ötödik sorlemezükként jelenik most meg, továbbra is saját kiadójuknál őrizve a függetlenségüket...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Nem túl felemelő a Morphine elnyújtott fájdalma és tompa önmarcangolása, de egy Pain Of Salvation klóntól mit is várhat az ember, mint öncélú drámát, a kelleténél elnagyoltabb színpadiassággal. A dolog a grunge-közelien kínlódó Dust-ban sem változik sokat, de a nagy művészkedés közben, a gitár itt azért a direktebb oldalát is megcsillogtatja. A The Suffering végre vágtázni is merészel a kiszámíthatatlan dülöngélés közben, ami energiát indításnak kellett volna használni... Mondjuk a dal akusztikus és merengős részeit kihagytam volna a feleslegesen depressziós drámájával együtt, de nekem mindez a Pain Of Salvation-ból sem hiányozna, ha elhagynák.

A Gravity mindezt a színpadias melodrámát teljes súlyával mutatja be, élesebb váltások között merengve és dühöngve, némileg légiesebb és barokkosabb témákat is a bedobva, amik művészileg indokoltabban kerülnek elő, de nekem így sem tűnik elég izgalmasnak a végeredmény, ahogy a Till Nothing's Left egyértelmű Alice In Chains hatású depressziója sem elég érdekes ebben a depressziót mesélős formában. De itt legalább az énekes merészel üvölteni is valamiféle dallamot... A lassan-lassan felépülő Knell elektronikát is bedobva mutatja meg a kiégettség modern kori formáját, de szerencsére a záró Black Rabbit már inkább a gyors és dühös kapkodásával hívja fel magára a figyelmet... A zárás 11 perces hosszúságába persze sok minden más is belefér, például King's X-esen mesélős grunge-kavarodás és lassító depressziós merengés is, a misztikusabb és drogosabb Black Sabbath-merülés levezetőjéről nem is beszélve.

Mindez azt jelenti, hogy a Vangough minden fontos korábban is bemutatott klisét és sémát felhasználva tért vissza közénk, de hogy ez mire lesz elég, azt nem lehet tudni... Szerintem ennyi nem lesz elég, mert közben egyéniséget most sem tudtak a zenéjükben felmutatni! Márpedig az eredeti mindig érdekesebb és jobb, mint a klónja... és ezt szerintem minden fiatal rock-metál zenésznek és bandának a fejébe kellene verni egy nagy gumikalapáccsal!

10/05



Track lista:

1. Morphine - 07:21
2. Dust - 04:38
3. The Suffering - 07:57
4. Gravity - 08:14
5. Till Nothing's Left - 06:28
6. Knell - 05:46
7. Black Rabbit - 11:08

Közreműködő zenészek:

Clay Withrow - ének, gitár
Jeren Martin - basszusgitár
Kyle Haws - dob

Lemezeik:

2009 - Manikin Parade
2010 - Game On!
2011 - Kingdom of Ruin (-2-)
2013 - Between the Madness (-2-)
2017 - Warpaint

2012 - Acoustic Scars - EP
2015 - Living Madness - Live album

Honlap:
officialvangough.com
facebook.com/officialvangough


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Kaipa - Children Of The Sounds (2017)
A '73-ban induló svéd progresszív rocker Kaipa annak idején - a későbbi Flower Kingsből - bemutatkozási lehetőséget nyújtott Roine Stolt-nak, aki 2002-ben - a ma is a csapattal

Tovább...
Lynch Mob - The Brotherhood (2017)
George Lynch csúcs formában van manapság. Nemrég nosztalgiázott pár jó ízű koncertet a Dokkennel, 2017-ben pedig három kiválónak ígérkező lemezen is szerepet vállal...

Tovább...
Prophets Of Rage - Prophets Of Rage (2017)
A Rage Against the Machine háromnegyede - Tom Morello gitáros, Tim Commerford basszusgitáros és a Black Sabbath-nak is besegítő Brad Wilk dobos, Zack de

Tovább...
Caligula's Horse - In Contact (2017)
Az ausztráliai Brisbane-ben, 2010-ben alakult Caligula's Horse egy modern alternatív-progresszív rock-metál zenekar, aminek ez az In Contact már a negyedik

Tovább...
Robert Plant - Carry Fire (2017, bcs)
Őszintén szólva, nem hittem volna, hogy Plant a 2014-es Lullaby után még új albummal jelentkezik, de ennél nagyobb meglepetés sose érjen. Volt annak a lemeznek valami

Tovább...




Koncertek 2017. október 19. és 2017. november 04. között:









Klipmánia