Place Vendome - Close To The Sun (2017) 

Megjelent: február 20. hétfő 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Michael Kiske a Helloween után sokáig eltűnt a szemünk elől, de aztán a Frontiers kiadó hathatós segítségével elkezdett magára találni, leginkább a Place Vendome nevű rádiós pop-rock zenekar élén, 2004-környékétől kezdte visszanyerni önmagát, ami mostanra, többek között a Unisonic-ban, illetve '17-'18-ban újra a Helloweennel közös turnéjában csúcsosodott ki.

A kiadó a 2005-ös Place Vendome című bemutatkozó lemez óta mindent megtesz, hogy az énekes kedvére tegyen, a 2009-es Streets Of Fire és a 2013-as Thunder in the Distance - amiről kétszer is írtunk - is komoly dalszerzői és kivitelezői segítséget kapott - a Pink Cream 69 egykori zenészei mellett -, a kiadó mindenkit bedobott segítségül, akire csak szükség volt... Így van ez most is, a Place Vendome negyedik lemezeként kijövő Close To The Sun-on is nagyon komoly busójárás alakult ki, aminek mi hallgatók csak örülhetünk... A végeredmény a megszokottól némileg hard rockosabbra sikeredett, de mióta visszatért, Michael Kiskében képtelenség csalódni!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A Frontiers tényleg mindent megtesz, hogy Kiskének kedve legyen énekelni, a Place Vendome projekthez most is a kiadó összekapta a dalszerzőit és zenészeit, hogy az újra sípolni képes főszereplő ismét rendesen kiénekelhesse magát. Alul érdemes végigböngészni, hogy ki mikor ugrott be egyet-egyet szólózni az egykori Pink Cream 69-os, manapság az Unisonic-ban is dolgozó - és nemrég Kiske nélkül a Khymera-val hasonló stílusú csapattal is próbálkozó - Dennis Ward vezette projektbe...

Az illusztris névsorban az állandó mellékszereplők - Günter Werno, Dirk Bruinenberg és Alessandro Del Vecchio - mellett, ott van a teljes Unisonic tagság, köztük a régi-új barát Kai Hansen, de Magnus Karlsson, Gus G. és - többek között - a DGM-es Simone Mularoni is szerepet vállalt, a gitármunka tehát kifogástalan az egész albumon, ráadásul a gitárosok többnyire a saját dalaikba segíthettek be zenészként is! Szóval az elejétől a végéig csúcs minőségben nyomulnak a srácok, már csak az a kérdés, hogy mennyire tudnak közben a rutinfeladatból "kinézni" közben!

A dalszerzők között felbukkannak még érdekes nevek, például Olaf Thorsen (Vision Divine, Labyrinth), Fabio Lione, Mike Palace és Aldo Lonobile (Secret Sphere) is szállított egy-egy dalt, az előzetesnek szánt Welcome To The Edge-t meg az egykori Sonata Arctica, ma Cain's Offering gitáros, Jani Liimatainen írta... A Frontiers azt hiszem alaposan kitett magáért és Kiskéért, aki meg is hálálja nekik ezt a kiemelkedő segítséget, hiszen tökéletesen énekli végig a műsort, a dolog nem csak a rutinról és a pénzkeresésről szól, bár nyilván azért ez szintén benne van a pakliban, hiszen leginkább stúdióprojektről van itt csak szó!

A nyitó Close To The Sun-ban Uwe Reitenauer tűnik fel gitáron, aki a Pink Cream 69 után a Sunstorm-ban is dolgozott korábban, így aztán kaptunk is egy lendületes és dallamos hard rock slágert vele, aminek a szellős részei és a nagy ívű refrénje is kifogástalanul németes-amerikás lett! A már említett Welcome To The Edge-t úgy építik fel, ahogy a Jani Liimatainen bandáiban is szokás, rendesen kavarog benne a sűrűbb gitár és a régimódibb billentyű, a refrén pedig felemelkedik a felhők közé! Mindezt nyakon öntik a Simone Mularonival közösen progresszívabb irányba kanyargó Hereafterrel, amit a jellegzetes sípoló énekdallama tesz kiemelkedővé! A Strong című ömlengő-zongorás balladába Alessandro Del Vecchio is beugrott, de ebben a klasszikus környezetben a legutóbb a Khymera-ban feltűnő Michael Klein bravúros gitárszólója sem vall szégyent!

A lendületes és visszafogottabb részekkel nyomuló Across The Times-ban és a hasonló Riding The Ghost-ban Kai Hansen is feltűnik, de ez a két dal annyira sablonos, hogy a nagy nevű gitárossal együtt sem lett igazán érdekes... A hasonlóan lendületes Light Before The Dark-ot viszont feldobja a hangszerelésben kiemelt billentyű, meg a virtuóz neoklasszikus gitárszóló, amit Gus G. tett hozzá a végeredményhez! A Magnus Karlssonnal készült Falling Star nagyon meggyőzően keveri össze az epikusság összes fontosabb sablonját, de az ismét Michael Klein vendégjátékát hozó Breathing sem lett sokkal rosszabb, mind a kettő kiváló költői sláger, pont annyi gitárral, amennyi kell ebben a kevésbé agresszív és gitár-központú műfajban...

A Yesterday Is Gone ragadósabb és nyomulósabb sláger, több éneklős üresjárattal, de Michael Klein itt is kíváló kíséretekre képes, nem akar főszereplő lenni... Ahogy Mandy Meyer sem a Helen című romantikus darabban, de pont ettől lett érdekes a műsornak ez a része... Engedik az énekest kiteljesedni, aki csúcs formában hozza is önmagát! A lemezt a szintén Michael Kleinnel készített Distant Skies zárja, a ragadós és amerikai hard rock stílusába keverve némi archaikus európaiságot... Nem hiszem, hogy Michael Kiske és a Place Vendome valaha képes lesz ennél jobb rocklemezt készíteni, de az viszont egyre érdekesebbé kezd válni, hogy a Unisonic is ebbe az irányba megy manapság, szóval nagyon közeledik egymáshoz az énekes két legfontosabb projektje... Nemsokára talán ennél jobban is össze fognak érni... Már csak a felesleges sablonosságot, meg a rutinból előadott séma-drámázást kellene elkerülniük, mert akad azért itt ezekből is rendesen...

10/8.5





Track lista:

01. Close To The Sun - 4:32
02. Welcome To The Edge - 4:30
03. Hereafter - 4:26
04. Strong - 4:49
05. Across The Times - 4:51
06. Riding The Ghost - 3:57
07. Light Before The Dark - 4:11
08. Falling Star - 4:50
09. Breathing - 4:43
10. Yesterday Is Gone - 4:33
11. Helen - 5:00
12. Distant Skies - 5:26

Közreműködő zenészek:

Michael Kiske (Kiske-Somerville, ex-Helloween, Unisonic) - ének, vokál
Dennis Ward (Khymera, Unisonic, Pink Cream 69) - gitár, basszusgitár, vokál, producer
Alessandro Del Vecchio (Hardline, Jorn, First Signal, Ted Poley, Sunstorm, Voodoo Circle, stb.) - vokál: Strong
Günter Werno (Vanden Plas, Unisonic) - billentyűs hangszerek
Dirk Bruinenberg (Fergie Frederiksen, Elegy, Consortium Project) - dob

Michael Klein (Khymera, First Signal, S.I.N.) - gitárszóló: Yesterday Is Gone, Distant Skies, Strong, Breathing
Uwe Reitenauer (Pink Cream 69, Sunstorm) - gitárszóló: Close To the Sun
Alfred Koffler (Pink Cream 69) - gitárszóló: Welcome To The Edge
Magnus Karlsson (Kiske-Somerville, Primal Fear, Allen-Lande, Starbreaker, Midnight Sun, Last Tribe, stb) - gitárszóló: Falling Star
Gus G. (Firewind, Ozzy, ex-Dream Evil, ex-Mystic Prophecy, ex-Nightrage) - gitárszóló: Light Beyond The Dark
Simone Mularoni (DGM, Empyrios) - gitárszóló: Hearafter
Mandy Meyer (Unisonic, Krokus, Katmandü, Gotthard, House of Lords, Asia) - gitárszóló: Helen
Kai Hansen (Hansen & Friends, Gamma Ray, ex-Helloween, Unisonic) - gitárszóló: Riding The Ghost, Across The Times

Lemezeik:

2005 - Place Vendome (-2-)
2009 - Streets Of Fire
2013 - Thunder in the Distance (-2-)
2017 - Close to the Sun

Kiadó:
Frontiers Music Srl.
Honlap:
facebook.com/Place-Vendome-193449014009141
michael-kiske.de


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

H.e.a.t - Into The Great Unknown (2017)
A 2007 januárjában, a svédországi Upplands Vasby-ban alakult H.e.a.t egy nagyon tehetséges és fiatalos hard rock csapat, rádióknak szánt dallamokkal. A csapatnak legutóbb 2014-ben

Tovább...
Foo Fighters - Concrete and Gold (2017)
A Nirvana egykori dobosa, Dave Grohl '94-ben, Seattle-ben alapította meg saját alternatív rock, post-grunge és hard rock keverék zenekarát, a Foo Fighters-t...

Tovább...
Living Colour - Shade (2017)
A New York-i Living Colour 1984–'95 között a kommersz crossover-pop-rock műfaj egyik legfontosabb alakja volt! A klasszikus heavy torzított gitárjához funkot,

Tovább...
Kaipa - Children Of The Sounds (2017)
A '73-ban induló svéd progresszív rocker Kaipa annak idején - a későbbi Flower Kingsből - bemutatkozási lehetőséget nyújtott Roine Stolt-nak, aki 2002-ben - a ma is a csapattal

Tovább...
Lynch Mob - The Brotherhood (2017)
George Lynch csúcs formában van manapság. Nemrég nosztalgiázott pár jó ízű koncertet a Dokkennel, 2017-ben pedig három kiválónak ígérkező lemezen is szerepet vállal...

Tovább...




Koncertek 2017. október 19. és 2017. november 04. között:









Klipmánia