×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Pulzus 3. - 1980 március 

Megjelent: 2016. december 15. csütörtök 18:05
Szerző: Fiery
    Cikkek 

Létezett valaha, a nyolcvanas években egy könnyűzenei műsor, amin felnőtt egy nemzedék. Ez a produkció a Pulzus volt, akkori nyelven Könnyűzenei Panoráma. A TV egyetlen csatornáján keresztül végre mi, fiatalok is kaptunk valamit a hatalomtól. A műsorban nem csak rock muzsika szólt - és ezt utólag belátva, nagyon okos húzásnak mondanám -, hiszen így egy tágabb zenei világban nőhettünk fel. A következő hónapokban arra teszek kísérletet, hogy részeként kiemeléssel mutassam meg, mik voltak a legfontosabb témák abban az időben. Aki pedig rendszeresen követi a sorozatot, képet kaphat arról is, hogy kik voltak az állandó vendégek, és kik maradtak ki a médiából... Kellemes olvasást mindenkinek! - Fiery



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Elment a városba, metróra szállt

Vannak olyan dolgok, melyek az idő múlásával válnak egyre értékesebbé. Ilyen a Pulzus 1980 márciusi része is. Alig feltűnő módon, a műsor helyére tette a tehetség és a tehetségtelenség kérdését, bár a történet lezárása egy későbbi adásban történik meg. De mi is volt a téma? A műsorban először láthattunk egy dalt a Salgótarjánból érkező Anti Tamástól, aki később Halász Judittal lépett fel, megfordult a Bojtorjánban, és a No Comment zenekarban is. Ő akkoriban egy feltörekvő fiatal, tehetséges, kellemes hangú zenészjelöltnek számított. Az életben pedig mindig lennie kell egy ellenpólusnak, ugyanis akkor látjuk meg igazán a jót, ha szembe állítunk vele egy rosszat. Történt ugyanis, hogy a produkcióban feltűnt Lázár Tibor is, akivel a Pulzus rögzített egy Máté Péter dalt. Nem saját szerzeményt, nem saját ötletet, csak valami "kézzel foghatót", hogy hitele legyen az egyenlőségjelnek. De utazzunk vissza az időben, tudjuk meg, hogy miért is volt minderre szükség!

Riporter: Most ismét egy új arc következik, Lázár Tibor. Egy filmet fogunk látni, melynek ő a főszereplője. Ezt a filmet itt rögzítettük a Televízió hármas hangstúdiójában, mégpedig úgy, hogy kölcsön kértünk egy nagyzenekari alapot a rádiótól, és megkértük Lázár Tibort, hogy énekelje el azt a dalt, amit egyébként maga választott. A dal szerzője S. Nagy István és Máté Péter. Máté Péter írta a zenéjét, a dal címe Ott állsz az út végén. Nézzük meg együtt!

Bekerülni a műsorba

Riporter: Nos, Tibor, hogy tetszett?

Lázár Tibor: Mivel az első felvételem, nekem tetszett.

Riporter: Örülök neki. Elmondom, hogy kerültél te ide a Pulzusba. A dolog egyszerű, az oka ez a levél, amit itt tartok a kezemben. Sok levelet kapunk, ennek nagyon örülünk, köztük néha furcsa leveleket is, amin talán kényelmesebb lenne átsiklani. Ha megengeded, ismertetem a levelet: "Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon örültem, hogy végre megszületett egy olyan műsor, mely bepillantást nyújt a könnyűzenei műhelybe, és ez a Pulzus. Részemről csak annyit, hogy nem vagyok a sok beszéd híve, ezért röviden szeretném leírni az észrevételeimet, panaszaimat, ami viszont nagyon sok műsorral kapcsolatosak. Először is azon csodálkozom, miért kell több millió néző előtt olyat állítani, ami valójában egyáltalán nem úgy van. Az illetékesek mondatai a meghallgatásról, felvételről egyszerűen lenyűgözőek voltak, csak az a baj, hogy valótlanok."

Riporter: Meg kell állnom egy pillanatra, ez az utalás az első Pulzusra vonatkozik, ahol a Rádió, a Televízió, és a Hanglemezgyár könnyű zenei szakemberei ültek itt és beszéltek a fiatal tehetségek felkarolásáról és támogatásáról. Nézzük tovább a levelet! "A fiatalság egy része, aki talán ezt a műfajt szeretné választani, de ezek közül is csak azok, akik alkalmasak rá, kevesen vannak. Sajnos a másik része, akiknek fogalmuk sincs a zenéről vagy nincs tehetségük, azok érvényesülnek. Véleményem szerint, mert van ismerősük, rokonuk vagy bárki, aki nagymértékben segíti őket, viszont annak, akinek semmiféle rokona, ismerőse nincs, az úgy jár, mint én."

Riporter: Lényeg, hogy '72-től kezdve a Ki mit tud?, OSZK, Országos Szórakoztató Zenei Központ, rádiót ostromoltad felvételi kérelemmel, működés iránti kérelemmel és mindenütt elutasítottak. Aztán folytatod a levelet, hogy szerinted ennek az az oka, hogy mindenütt ugyanazok a zsűritagok, és bárhova mész, mindenhol előre ismernek már, és nincs semmi esélyed. Végül aláhúzva, hogy itt ezzel a levéllel nem akartál megsérteni, megbántani senkit, csak az igazságot írtad le. Azt szeretném tőled megkérdezni, hogy a közönség véleményét elfogadod e mérvadó véleménynek?

Lázár Tibor: Elfogadom.

Riporter: Jól van, mi is elfogadjuk. Éppen ezért arra kérjünk Önöket, hogy írják meg véleményüket Anti Tamás és Lázár Tibor bemutatkozásáról. Ez két szempontból fontos, egyrészt mert kíváncsiak vagyunk a levelekre, másrészt mert októberben megrendezzük a Pulzus tehetségkutató versenyt. Akik most megírják a véleményüket, és kedvet éreznek hozzá, azokat meghívjuk a Pulzus tehetségkutató zsűrijébe. Ők döntik el, kik azok, akik a Pulzus színpadára léphetnek. Szakmai zsűritől azért tudunk eltekinteni, mert ez alkalommal nem adunk működési engedélyt, tulajdonképpen semmit, csak egy lehetőséget a bemutatkozásra. Várjuk a leveleket, melyekre a következő Pulzusban visszatérünk.

Ha látni sejtenéd...

Egy kicsit maradjunk még ennél a résznél, ugyanis a műsor legvégén egy illusztris vendég is szerepelt beszélgetőtársként, méghozzá Demjén Ferenc. Amitől a téma kiemelkedik a sokaságból, az nem más, minthogy ebben az adásban volt a Várj míg fel kel majd a nap ősbemutatója! Mennyi év is telt el azóta...

V' Moto rock - Várj míg felkel majd a nap, Demjén Ferenc

Riporter: Szeretettel üdvözlöm Demjén Ferencet a V'Moto rock együttes képviseletében, itt a stúdióban. Nem mutatunk be előzetest, mert itt vagytok és muzsikáltok is majd. Előbb, amikor a Queen-t hallgattuk megjegyezted, hogy szabad a pálya, és nincs okod erre a pesszimizmusra. Elkészült az új nagylemezetek, én feltettem az előző lemezt és az újnak a hangfelvételét, mert a lemez még nincs a boltokban, meghallgattam egymás után a kettőt. Azt kell mondanom, örömmel éreztem, hogy kicsit visszatértél ahhoz a Demjén Ferenchez, akit annyira szerettünk, és annyian szerettek még annak idején. Most olyannak tűnsz, mint az első lemeznél, de mond, ha nem így van.

Demjén Ferenc: Én örülök a legjobban és nagyon jól esik, hogy észrevetted és felfedezték azt az együttesben, amit most már lassan két éve megpróbálunk visszahozni. Az első lemeznél mi is tudtuk, hogy kicsit hamar sikerült, és ez köszönhető volt nagyon sok mindenkinek. Amennyire az nem volt maximálisan sikeres, az annyira fontos volt. Attól függetlenül, mi ebben az évben és az előző évben, kifejezetten csak erre a nagylemezre dolgoztunk. Megpróbáltuk azt a négy egyéniséget, ami az első lemezen még csak keverék formájában volt, most meg úgy érzem, hogy egy elegy formájában került ki a nagylemezen, ami most már napok kérdése és az üzletekben van. Mi is úgy érezzük, hogy ez egy óriási lépés volt az együttes életében, már csak azért is, mert átéltük azt az egy másfél évet, ami a legszebb időszak az alkotás időszakában, amikor még kísérletezhetünk, nem vagyunk skatulyában, nincs az, hogy ide vagy oda tartozunk.

Megpróbáljuk megtalálni a saját arcunkat és ráadásul egy pont olyat, ami nem tartozik a magyarországi rockzenei hagyományok vagy stílusok bármelyikéhez, nem akarunk senkit sem követni, utánozni, azt sem akarjuk, hogy minket utánozzanak. Mi valami újat szeretnénk csinálni. Ez a nagylemez mindenféleképpen sikerült szerintem ilyen szempontból.

Riporter: Ilyenkor azt szokták mondani, lássuk a medvét, de azt nem tudjuk, mert az egy egész lemez, de egy dalt megtudunk mutatni. Kérlek fáradj a színpadra. Ősbemutató következik, az új V'Moto rock nagylemez egyik dala, szerzők Lech István és Demjén Ferenc. Dal címe: Várj, míg felkel majd a nap.

1980 március


Skorpió - Előre nézz
Anti Tamás - Furcsa dolgok
Lázár Tibor - Ott állsz az út végén
Melósok
Queen - Somebody to love
Kovács Kati - Hamis fény
LGT - Miénk ez a cirkusz
V'Moto Rock - Várj míg fel kel majd a Nap

Készítette: Fiery



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia