×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 The Rolling Stones - Blue & Lonesome (2016) 

Megjelent: 2016. december 11. vasárnap 00:41:21
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1962-ben, Londonban alakult Rolling Stones utoljára 2005-ben adott ki albumot A Bigger Bang címmel, amit 2007. július 20-án nekünk is bemutattak... De mindez már tíz éves sztori, a blues-rock kitalálója legutóbb 2012-ben, az 50 éves születésnapjukon gondolta azt, hogy új lemezt kellene készítenie, de végül akkor a dolog nem jött össze, a Grrr! című válogatás jelent csak meg, csupán két új dallal, a Doom and Gloommal és a One More Shottal...

Persze azóta is sok minden történt velük, például legutóbb egyetlen lövés nélkül bevették Kubát, amit a Havana Moon koncertfilmen meg is őrzött az utókor... A hetvenes pasiknak, akik ott voltak a rockzene megszületésénél, most a 23. angol és 25. amerikai stúdió lemeze jelenik meg, amolyan vissza a kezdetekhez jelleggel. A Blue & Lonesome az első teljes feldolgozás-lemezük, eddig a '64-es bemutatkozó mutatványukon volt a legtöbb ilyen jellegű felvétel. Most viszont itt vannak a legendás Chicago-i ötvenes-hatvanas évek sajátságos feldolgozásaival, aminek a hitelesítéséhez még a 71 éves Lassúkezű egykori krémest is a stúdióba csábították magukkal...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Érdemes belegondolni abba, hogy ezek a hetvenes (meg az apró) srácok ott voltak a rockzene, mint műfaj megszületésekor... És egyedülálló módon, ma is aktívan nyomják az ipart, miközben Jagger ma is úgy kígyózik a színpadon, mint húsz évesen... A rockzene a '65-ös (I Can't Get No) Satisfaction-nel kezdődött, amikor a fehér srácok az elektronikussá alakított, szögletes ritmusú fekete blues-riffekre elkezdtek a szexről, és persze közvetetten a drogról énekelni, mivel a közönyösségük és exhibicionizmusuk közben, csak ez érdekelte őket... Azóta szinte mindenki ezekről a témáról énekel és hozzá kígyózik, a Mötley Crüe-től Britney Spears-ig, pedig azt is mindenki tudhatná, aki kicsit is figyelt rájuk, hogy még '67-ben eladták a lelküket a sötétségnek a Their Satanic Majesties Request közben... Igaz, ezt nem ők találták ki, hisz "aki dudás akar lenni - pokolra kell annak menni - ott kell annak megtanulni - hogyan kell a dudát fújni." Aztán '81-ben elindultak a másik irányba a Start Me Up-pal, aminél ma sincs furcsább aréna-himnusza az egész pop-rock biznisznek!

Most hetven évnyi élet és 54 évnyi zenész tapasztalattal a hátuk mögött, úgy döntöttek, hogy fordítanak egyet az idő kerekén... És visszatérnek a gyökereikhez, a kezdetekhez, amikor a hatvanas évek elején az amerikai fekete blues-zenészeket áthozták nekik Angliába, ahol kicsit később a beatben és rock and rollban megcsömörlött fehér srácok próbálták utánozni a szegény és elnyomott amatőr zenészeket, akik a saját életükről énekeltek nekik, hitelesen és átéléssel... Persze a fehér srácok azonnal elektronikus hangszereket ragadtak, de csak a maguk szögletes módján sikerült leutánozni mindezt, mert nem volt meg mögötte az érzelmi töltésük! Ebből lett végül a szex és drog téma, meg a rockzene... Most, ennyi év után ismét megpróbálják leutánozni a fehér srácok a nagy fekete legendákat... Érdekes és egyedülálló mindez, de nézzük át inkább, hogy mit és hogyan sikerült kihozni ebből a különös tervből...

Elég gyorsan kiderül, hogy miért kellett új dalok helyett ezt a feldolgozás-formát választaniuk... Jaggeren kívül nincsenek abban a állapotban, hogy kreatívan dalokat írjanak, de előadóként is nehézkesek lettek mostanra. Nyilván a régi műsor, a régi dalaik, a nagy slágereik rutinból sokkal jobban mennek, hogy úgy mondjam beépült a DNS-ükbe, de az ő történetük is minden nappal a végéhez közeledik! És ez sajnos ki is derül ebből a lemezből, bár a végeredményt azért összerázták annyira a stúdió guruk, hogy végül vállalható legyen!

Buddy Johnson '54-es Just Your Fool-ja nyitja a műsort, mert ez sikerült talán legjobban. Jagger teljesen elviszi az egész "balhét" a magamutogatásával és a szájharmonikájával, és a csapata mögötte is rutinból alá teszi azt a vonatozást, amit kell... A Howlin' Wolf '66-környéki Commit a Crime-ja is teljesen hasonlóan működik, csak sokkal nehézkesebben vonatoznak az énekes-harmonikás mögött, mégis úgy tűnik, itt még mindenki magánál volt... Az más kérdés, hogy az eredeti önvallomás és dráma valahogy mégsem jön ki belőle, mert ahhoz olyan öblösebb hang kéne... Aztán jön Memphis Slim '49-es Blue and Lonesome-ja, amit az énekes színpadias és epikus előadása simán elvisz a hátán, miközben a gitár nyekergő improvizációja már nagyon fárasztó benne... Nem véletlenül fúj az énekes ennek is a közepébe...

Magic Sam '57-es All of Your Love-jának lassú minimalizmusa mellé újra megkapjuk Jagger teljes exhibicionizmusát, de ezt a dalt eredetileg is ennek a kínlódásnak írták... Aztán Little Walter '55-as I Gotta Go-ja beindítja és felpörgeti a kerekeket, aminek működik a gépes kalapálása... De ennél sokkal érdekesebb a csordogáló Everybody Knows About My Good Thing, amiben nagyon jól nekik Eric Clapton ösztönös és letisztult gitárjátéka... A dalt eredetileg Miles Grayson és Lermon Horton írta, majd '71-ben Little Johnny Taylor rögzítette, aminek a modernebb nyomulása itt is nagyszerűen átjön. Clapton pedig csúcs formában szólózik is pár stílusosat...

Eddie Taylor '37-es Ride 'Em On Down-ja eredetileg inkább tánczene volt, de itt a szögletes ritmustól és a karcos rifftől sokkal keményebb rocknak tűnik. Mindezt a bulihangulatot megfejelik Little Walter '69-es Hate to See You Go-jának menetelő lépkedéseivel, amit ismét egyben tart a gitárt helyettesítő szájharmonika szólója... A beletörődően, fejet hajtva bólogató Hoo Doo Blues eredetileg Otis Hicks és Jerry West szerzeménye volt, '57-ben rögzítette Lightnin' Slim... és persze a lényegre, az elnyomásra tapintanak benne, ami persze itt nem annyira működik, hisz Jaggeréket soha senki nem nyomta el...

Ewart G. Abner Jr. és Jimmy Reed által írt, és utóbbi által '57-ben rögzített Little Rain fáradt balladája után ismét felpörögnek az események, a Willie Dixon-féle Just Like I Treat You-t Howlin' Wolf '61-ben tette klasszikussá, a twisztelős blues-ával és sírva vigadásával mintegy revelációt okozva a fehér londoni srácoknak... A zárásra visszatér Eric Clapton is, akinek a meleg gitárhangja jól is jön a Willie Dixon által '56-ban rögzített I Can't Quit You Baby-ben, ami annak idején a Led Zeppelinnek is sokat segített megtalálni önmagát... Jaggeréknek sokat segít Clapton tiszta és kifinomult szólója, ami a helyére is rázza a dal melankóliáját, amit az őrjöngésig elmenő Jagger úgy tűnik, ma sem ért igazán... De ettől a megnemértésből és magamutogatásból alakult ki az, amit ma Rolling Stonesnak tartunk, úgyhogy nem kell senkinek sem a fejéhez kapni, siketült ezt a feldolgozás-műsort is kellően stoneszosítanuk...

Hetven fölött már tényleg minden nap ajándék! Úgyhogy fogadjuk ezt a lemezt is inkább ajándéknak tőlük, talán ezért is jönnek ki épp' karácsony előtt vele... A srácok persze már nagyon megöregedtek, de Jagger még mindig simán képes levezényelni egy ilyen műsort, magabiztossága és magamutogatása pedig ma is olyan, mintha az elmúlt ötven év meg sem történt volna... Szóval semmi sem változott, de mégis valahogy már semmi sem tűnik olyan természetesnek, mint egykor... De ezek után egy dolog biztosnak tűnik, lassan tőlük is el kell majd búcsúznunk!





Track lista:

01. Just Your Fool (Buddy Johnson) - 2:16
02. Commit a Crime (Howlin' Wolf) - 3:38
03. Blue and Lonesome (Memphis Slim) - 3:07
04. All of Your Love (Magic Sam) - 4:46
05. I Gotta Go (Little Walter) - 3:26
06. Everybody Knows About My Good Thing (Miles Grayson és Lermon Horton) - 4:30
07. Ride 'Em On Down (Eddie Taylor) - 2:48
08. Hate to See You Go (Little Walter) - 3:20
09. Hoo Doo Blues (Otis Hicks és Jerry West) - 2:36
10. Little Rain (Ewart G. Abner Jr. és Jimmy Reed) - 3:32
11. Just Like I Treat You (Willie Dixon) - 3:24
12. I Can't Quit You Baby (Willie Dixon) - 5:13

Közreműködő zenészek:

Mick Jagger (73 éves, SuperHeavy 2011) – ének, szájharmónika
Keith Richards (72 éves) - gitár, vokál
Ronnie Wood (69 éves) - gitár
Charlie Watts (75 éves) - dob

közreműködtek:
Eric Clapton (71 éves) - gitár: Everybody Knows About My Good Thing, I Can't Quit You Baby
Matt Clifford - billentyűs hangszerek
Chuck Leavell (John Mayer) - billentyűs hangszerek
Darryl Jones (ex-The Dead Daisies) - basszusgitár
Jim Keltner (Eric Clapton) - ütős hangszerek: Hoo Doo Blues

Producer: Don Was, The Glimmer Twins

Lemezeik:

1964 - The Rolling Stones UK - England's Newest Hit Makers USA
1964 - 12 X 5 - USA
1965 - The Rolling Stones No. 2 UK - The Rolling Stones, Now! USA
1965 - Out of Our Heads UK - Out of Our Heads USA
1965 - December's Children (And Everybody's) USA
1966 - Aftermath UK - Aftermath USA
1967 - Between the Buttons UK - Between the Buttons USA
1967 - Their Satanic Majesties Request
1968 - Beggars Banquet
1969 - Let It Bleed
1971 - Sticky Fingers
1972 - Exile on Main St
1973 - Goats Head Soup
1974 - It's Only Rock 'n Roll
1976 - Black and Blue
1978 - Some Girls
1980 - Emotional Rescue
1981 - Tattoo You
1983 - Undercover
1986 - Dirty Work
1989 - Steel Wheels
1994 - Voodoo Lounge
1997 - Bridges to Babylon
2005 - A Bigger Bang
2016 - Blue & Lonesome

élő:
1966 - Got Live If You Want It!
1970 - Get Yer Ya-Ya's Out! The Rolling Stones in Concert
1977 - Love You Live
1982 - Still Life
1991 - Flashpoint
1995 - Stripped
1996 - The Rolling Stones Rock and Roll Circus
1998 - No Security
2004 - Live Licks
2008 - Shine a Light
2011 - Brussels Affair (Live 1973)
2011 - Some Girls: Live in Texas '78
2012 - Hampton Coliseum (Live 1981)
2012 - L.A. Friday (Live 1975)
2012 - Live at the Checkerboard Lounge, Chicago 1981
2012 - Live at the Tokyo Dome (Live 1990)
2012 - Light the Fuse (Live 2005)
2012 - Live at Leeds (Live 1982)
2013 - Sweet Summer Sun
2015 - Marquee Club (Live 1971)
2015 - Sticky Fingers Live
2016 - Totally Stripped
2016 - Havana Moon

Kiadó:
Polydor Records
Honlap:
rollingstones.com
facebook.com/therollingstones


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Fozzy - Judas (2017)
Az 1999-ben, Atlantában alakult modern heavy metálos Fozzy elkészítette a 2014-es Do You Wanna Start a War folytatását! A hetedik sorlemezükként megjelenő Judas-on ott folytatták, ahol legutóbb

Tovább...
Motörhead - Rock 'n' Roll (1987)
1987 nagy változásokat hozott a zenei életben. A Napalm Death a Scum-mal útjára indította a grind őrületet, a Mötley Crüe a Girls, Girls, Girls lemezzel tovább folytatta a

Tovább...
Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...
Revolution Saints - Light In The Dark (2017)
A 2014-ben induló, amerikai Revolution Saints szupergroup-trió 2015-ös Revolution Saints lemeze - amiről kétszer is írtunk annak idején - után, nem

Tovább...
Vuur - In This Moment We Are Free - Cities (2017)
A holland Anneke van Giersbergen idén pont tíz éve, 2007-ben szállt ki a Gathering-ből, de hiába a kommerszebb szóló karrierje, ma is mindenki az atmoszferikus doom

Tovább...












Klipmánia