×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Bon Jovi - 7800 Fahrenheit (1985) 

Megjelent: 2016. október 30. vasárnap 18:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A komoly hátszél ellenére is nehézkesre sikeredett indulás után, '84-ben megjelenő Bon Jovi album jó kritikákat kapott, és a közönség is könnyedén megbarátkozott vele. A Runaway-t slágerként adták a rádiók, a menedzsment segítségével komoly turnéra is bejutottak, szóval beindult a szekere a csapatnak. A 7800 Fahrenheit vagy 7800 Degrees Fahrenheit volt a folytatás, a Bon Jovi második albuma, 1985 áprilisában jelent meg. Az énekes szerint a cím arra a hőfokra emlékeztet minket, amin a kő cseppfolyóssá válik - ez nálunk 4315 Celsiust jelent -, de mivel a Fahrenheitet Amerikában használják, így egyben az akkoriban odaát divatos hot-rockra is emlékeztetnek minket vele.

Folytatták a már megkezdett slágerközpontú útjukat, a siker is hasonló lett - 37. hely a Billboard album listáján -, a két lemez között viszont dalszerzőként is a saját lábukra tudtak állni, ami nagy eredmény. Két milliónyit adtak el belőle. A Runaway-hez hasonló szintű sláger nincs rajta, de az In and Out of Love és az Only Lonely is aránylag jól teljesített kislemezként. Az énekes később úgy nyilatkozott az albumról, hogy "jobbnak kellett volna lennie", ennek ellenére, egyes rajongók ma is kultikus jelentőségűnek tartják. Az más kérdés, hogy a csapat jó ideje nem játssza ezt a műsort élőben, mert egyrészt nem is kedveli, másrészt a '86-os Slippery When Wet minden korábbi dalukat és sikerüket elsöpörte az útjából, szóval nem is igazán tudta "kifutni" magát ez a lemez...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Ahogy a bemutatkozó lemezük esetében, úgy a hat hét alatt rögzített második albumnak is a korabeli Kiss adta a legfőbb inspirációját, mind a hangszerelésekben, mind a megszólalásban, mind a fordulatokban hasonlót kaptunk. Vagyis a kötött és feszes ritmusokra, meg a hangsúlyozó gitárokra építettek slágeresebb dallamokat. Ez az ellentét - ahogy odaát, úgy itt is - kiválóan működött, érdekessé tette a műsort, miközben a korabeli glam-metál hullámhoz képest semmi újdonságot nem tartalmazott. A Bon Jovi esetében mindezt több billentyű is színesítette, ami szintetizátor hátterek akkoriban még modernnek is számítottak. Mindezzel együtt, a 7800 Fahrenheit tempókban változatosabb anyag lett, a könnyedebb dallamok is egyedibbek lettek, főleg drámailag sokat fejlődött az énekes, amikkel részben előre is vetítették a '86-os Slippery When Wet fiatalosabb és frissebb srágereit.

A rádiók gyorsan elkezdték játszani a lemezről a szárnyalva nyitó In And Out of Love-t, amit a kellemes, romantikus melódiája mozgatott, de az Only Lonely című epikus menetelést és a Silent Night című erőteljes pop-rock balladát is felkapták a lemezről, mert a szintetikusságával modern és még kommersz is volt. Később fel-feltűnt még a karcosabb gitárt is megfuttató The Hardest Part Is The Night is a rádiókban. Akkoriban ez a gitárt és szintetizátort vegyítő hangszerelési formavilág divatos volt, a Journey és a Foreigner is alaposan körbejárta a dolgot. A lemezen a többi dal sem volt rosszabb, a The Price of Love ügyesen építi fel a rádiós refrénjét, a King of the Mountain képes a monumentális Kiss korabeli dülöngéléseit elénk hozni, a Tokyo Road pedig hol a teljesen visszafogott keménységet, hol a szárnyaló refrént idézi elénk, ma is nosztalgikus izgalommal hallgatja mindezt a sietség nélkül építkező szerkezetet az ember.

Az album a végére kicsit sematikusabbnak tűnik, de az Always Run to You stílusos glam-metált menetel, a szintetikusabb To the Fire elkapja és csavar egy nagyot a brit new wave hullám slágerein, a Secret Dreams - amiben, egyedül álló módon Tico Torres is tollat ragadott - pedig a torz gitár és a játékosan ugráló szintetizátor együttműködését izgatja fel a himnikus refrénjével! Szóval ez a lemez eléggé stabil minőségre képes, ami miatt nagy kár, hogy végül teljesen el lett feledve!

A rajongók körében siker lett, de a szakma köpködni kezdte őket, mivel nem tetszett nekik a jól fésült külső egy a hard-rock zenekar esetében. Akkoriban azt is számon kérték rajtuk, hogy a dalok stílusa közelebb került a pophoz, amire elég jó választ találtak azzal, hogy az angliai Monsters of Rock színpadára is kiálltak vele. És némileg áthangszerelve, végül nem vallottak szégyent a műsorukkal! Ezzel együtt, Lance Quinn producerrel nem dolgoztak többet, ami nyilván jelent valamit.

Aztán egy évvel később, '86-ban megjött a Slippery When Wet, ami minden korábbi sikert felülírt! Mondhatni elsöpörte a sikere az első két lemezüket, és pop-rock szupersztárt és nagyhatalmat faragott egy addig mások levetett ruháiból is építkező zenekarból. (Talán ezért is hordtak olyan sok szakadt ruhát akkoriban.) A Tokyo Road persze később is előkerült, ha Japánban jártak, illetve 2010-ben Hawaii-n is elnyomták a The Circle Tour-on (lehet nem tudták, hogy az nem Japánhoz tartozik). Illetve ritkán és alaposan áthangszerelve az Only Lonely is előkerült akkoriban... De ez a második lemez valójában olyan gyorsan lett elfelejtve, ahogy megszületett! Pedig nem volt rossz... és a manapság elérhető újrakiadásokon már rendesen meg is dörren, annyit javítgatták a megszólalását. Nekem például egy sokkal későbbi Japán kiadású verzió is megvan, aminek a dinamikáját tanítani kellene.




Track lista:

01. In and Out of Love (Jon Bon Jovi) - 4:25
02. The Price of Love (Bon Jovi) - 4:14
03. Only Lonely (Bon Jovi, David Bryan) - 5:02
04. King of the Mountain (Bon Jovi, Richie Sambora) - 3:54
05. Silent Night (Bon Jovi) - 5:07
06. Tokyo Road (Bon Jovi, Sambora) - 5:41
07. The Hardest Part Is the Night (Bon Jovi, Bryan, Sambora) - 4:25
08. Always Run to You (Bon Jovi, Sambora) - 5:00
09. To the Fire (Bon Jovi, Bryan, Sambora) - 4:27
10. Secret Dreams (Jovi, Sambora, Tico Torres, Bill Grabowski) - 4:56

Közreműködő zenészek:

Jon Bon Jovi - ének, gitár
Richie Sambora - gitár, vokál
Alec John Such - basszusgitár, vokál
Tico Torres - dob
David Bryan - billentyűs hangszerek, vokál

közreműködtek:
Phil Hoffer - vokál
Tom Mandel - szintetizátor
Jim Salamone - programok

Producer: Lance Quinn

Lemezeik:

1984 - Bon Jovi
1985 - 7800 Fahrenheit
1986 - Slippery When Wet
1988 - New Jersey
1992 - Keep the Faith
1995 - These Days
2000 - Crush
2002 - Bounce
2005 - Have a Nice Day
2007 - Lost Highway (-2-)
2009 - The Circle
2013 - What About Now (-2-)
2015 - Burning Bridges (rare)
2016 - This House Is Not for Sale

Kiadó:
Mercury, Vertigo
Honlap:
www.bonjovi.com
facebook.com/BonJovi


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Bon Jovi - Bounce (2002)

2016-11-02 12:05:00

kép

Bon Jovi - Crush (2000)

2016-11-01 18:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Fozzy - Judas (2017)
Az 1999-ben, Atlantában alakult modern heavy metálos Fozzy elkészítette a 2014-es Do You Wanna Start a War folytatását! A hetedik sorlemezükként megjelenő Judas-on ott folytatták, ahol legutóbb

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...
Motörhead - Rock 'n' Roll (1987)
1987 nagy változásokat hozott a zenei életben. A Napalm Death a Scum-mal útjára indította a grind őrületet, a Mötley Crüe a Girls, Girls, Girls lemezzel tovább folytatta a

Tovább...
Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...
Revolution Saints - Light In The Dark (2017)
A 2014-ben induló, amerikai Revolution Saints szupergroup-trió 2015-ös Revolution Saints lemeze - amiről kétszer is írtunk annak idején - után, nem

Tovább...












Klipmánia