×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Sonata Arctica - The Ninth Hour (2016) 

Megjelent: 2016. október 21. péntek 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A finnországi Kemi-ben, 1999-ben alakult Sonata Arctica utolsó stúdió lemezét 2014-ben adta ki Pariah's Child címmel, amiről kétszer is olvashattatok nálunk. Tony Kakko utópisztikusan fantáziáló power metalos csapatának a kilencedik költői dallamokkal megtöltött meséje a The Ninth Hour, aminek a mondanivalóját így összegezte az énekes: A bibliai értelmezés szerint, a kilencedik órában jön el a bűnbánat és a megváltó áldozat ideje..."



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





"A bibliai értelmezés szerint, a kilencedik órában jön el a bűnbánat és a megváltó áldozat ideje. De a földi valósághoz visszakanyarodva, tény, hogy kritikus, történelmi időket élünk jelenleg. Mai döntéseink megszabják a jövőnket. Nem csupán a miénket, azaz az emberi fajét, hanem az egész bolygóét. Áldozatokat kell hoznunk, és sok esetben a korábbi döntések miatt bűnbánatra is szükség lesz.

Az új album igazán komoly stúdiós munkálatai április közepén indultak el, több finnországi stúdióban. A munka java és a keverés viszont Alaveteliben zajlott, a Studio 57-ben, ami egyfajta központként szolgál nálunk, minden meló ott végződik. Ezúttal is egy dallamos, szép és meglepő Sonata Arctica lemez elkészítése volt a célunk... És hogy valóban ilyen is lett-e? Én bizonyosan így gondolom. De ennek eldöntését talán inkább rátok kéne bíznom!

Ami a kilencedik lemezünk, a The Ninth Hour borítóját illeti, annak hátterében egy jövőbeni, utópisztikus táj látható. A természet és az emberi technológiák egyensúlyban vannak. Középen egy homokóra szerkezet látható egy gombbal, amely a beavatkozás célját szolgálja. A jobboldali búra a természet oldalát jeleníti meg, már emberek nélkül, a baloldali pedig egy emberi dísztópiát mutat, miután elpusztítottuk a természetet. Az ötletem lényege az volt, hogy a gomb elfordításával a homokóra erre, vagy arra mozdul el, a másik búra pedig lassan kiürül, az a jövő eltörlődik."


A végeredmény hangzása kissé súlytalannak tűnik, a gitár szinte teljesen erőtlenül fűrészeli végig az albumot, ahogy a billentyű is hangulatfestőként többnyire a háttérbe szorul. A repüléseket főleg a ritmus szárnyalása jeleníti meg, illetve az énekdallamok és áriák repkednek csak igazán, de az is érezhető, hogy ez az aránytalanság volt célja a csapatnak, a dolog tehát nem a véletlen műve, hanem direkten lett ilyen mélyeket - ezzel mélységet - nélkülöző a hangzásuk. Az élénk tempó és az ének mondanivalója lett így a hangsúlyos, még a neoklasszikusságba fulladó szólóknál is fontosabbnak tartják a szöveget és a tempót! Lelkük rajta, nekem a gitárt - és a billentyűvel sokkal többet adagolt csatáit - kellene a középpontba állítani, hogy élvezzem is a lemezüket, ne csak értelmezni próbáljam a sajátosan kicsavart filozofálgatásaikat!

Mindennek a Closer to an Animal az egyik legjobb példája, ahol a szinti-pop billentyűi között adagolják a hol több, de inkább kevesebb és gépiesebb gitárt, aminek az élénk tempó ugrálása adja meg a power-metálos stílust... Minderre a zongorázgató pop-metálra épül rá az áriázó énekdallam, ami kellemes emberséggel tölti meg a kínosan súlytalan zenei hangulatot. Mintha egy nyolcvanas években működő AOR csapat slágerét dolgoznák fel metálként. A hősies és epikus Life még ebből is vissza próbál venni, bár a fokozódó tempóval és az ének nyitásával szépen felépítik a drámai refrénjét. Az űrbe is kilépő szinti-pop szőnyegek között, már némileg hangsúlyosabb gitárt is előkapnak a Fairytale menetelései közben, de engem a New World Order felemlegetésével a legkevésbé sem nyugtattak meg...

A We Are What We Are nyugodt balladája belenéz a keltás-világzenébe, amiből aztán az epikából kalapáló folk-metálba dinamizált Till Death's Done Us Apart is kilép, de a sémák maguk alá temetik a végeredményt, hiába élénkítik a tempót... A költőiség az Among the Shooting Stars lágy slágerét is maga alá temeti, mint ahogy a túlzottan naiv pop-slágert szokták, amin a konzervből adagolt gitár és a kiszámítható neoklasszikusság sem segít sokat. Ez kérem unalmas, amit ők is érezhettek, mert az élénk tempóra építkező Rise a Night csatakiáltásnak tűnik az előzményhez képest, bár itt is súlytalan a zene az énekdallamhoz képest!

A záró harmadot mi kezdhetné, mint egy szintetikusan csilingelő és közben metált fűrészelő, mondhatni divatos mese Fly, Navigate, Communicate címmel... Nagy kár, hogy annyira éles váltások vannak a dalban, hogy gépies lett az - éneken kívül - minden benne, mintha a zenéjét nem is élő személy gyártotta volna, hane egy zenegép dobta volna ki eredményként: e-z-j-ó-a-d-a-l-l-a-m-h-o-z--v-é-g-e. A Candle Lawns-ra lehet majd bólogatva gyertyát gyújtani, de nekem ez is eléggé kínosan agyatlannak tűnik, ahogy a tíz perc felettire nyújtott White Pearl, Black Oceans (Part II: By the Grace of the Ocean) lassan-lassan-lassan - nagyon lassan dramatizált neoklasszikussága is, ami aztán végül be is vadul pár pillanatra. Alig bírtam végig küzdeni ezt a költőinek látszó giccset, amibe persze mű-hegedűket is bedobtak hangulatkeltőnek... De a kínos epikusság nem itt ér véget, hanem a On the Faultline (Closure to an Animal) című utolsó dalban, aminek a musical-stílusában az önfeladás ugyanúgy benne van, mint a kommersz giccsek kínos és röhejes színpadiassága....

Tony Kakko beleesett ugyanabba a hibába, amibe a liberális politika is bele szokott... Ezt a kínos érzelgést mindenki élve fogja felfalni! Aki kívülről jön, az nem fogja érteni, mert popnak sok benne a gépesített dübörgés, de egy rock-felől érkező sem fogja megérteni, mert annak meg túlzottan színpadias pop-bőrbe van bújtatva! De akkor mi értelme mindennek, az önkifejezésen és az önismétlésen kívül? Ezt a kérdést válaszolja meg helyettem inkább az, aki egy hétnyi hallgatás után is képes még végig hallgatni ezt a lemezt, mert én már a negyedik körben nagyon-nagyon untam, mert közben a szépségbe és szépelgésbe belehaltak...

10/05




Track lista:

01. Closer to an Animal - 05:25
02. Life - 05:06
03. Fairytale - 06:38
04. We Are What We Are - 05:25
05. Till Death's Done Us Apart - 06:06
06. Among the Shooting Stars - 04:10
07. Rise a Night - 04:28
08. Fly, Navigate, Communicate - 04:27
09. Candle Lawns - 04:32
10. White Pearl, Black Oceans (Part II: By the Grace of the Ocean) - 10:13
11. On the Faultline (Closure to an Animal) - 05:34

Közreműködő zenészek:

Tony Kakko - ének
Elias Viljanen - gitár
Henrik Klingenberg (Silent Voices) - billentyűs hangszerek
Pasi Kauppinen (Silent Voices) - basszusgitár
Tommy Portimo - dob

Lemezeik:

1999 - Ecliptica
2001 - Silence
2003 - Winterheart's Guild
2004 - Reckoning Night (-2-)
2007 - Unia
2009 - The Days of Grays (-2-)
2012 - Stones Grow Her Name (-2-)
2014 - Pariah's Child (-2-)
2016 - The Ninth Hour

2000 - Successor - EP
2001 - Orientation - EP
2002 - Songs of Silence - Live in Tokyo - Live album
2003 - Takatalvi - EP
2004 - Don't Say a Word - EP
2005 - The End of This Chapter - válogatás
2006 - For the Sake of Revenge - Live album, DVD
2006 - The Collection 1999-2006 - válogatás
2011 - Live in Finland - DVD
2013 - Reckoning Night + Unia - válogatás
2014 - Ecliptica - Revisited (15th Anniversary Edition)

Kiadó:
Nuclear Blast
Honlap:
sonataarctica.info
facebook.com/sonataarctica


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Sweet & Lynch - Unified (2017)
A 2015-ös Only To Rise albummal új szupergroup indult, amiben a nyolcvanas évek glam metal hullámának két ikonja fogott össze. A címszereplőket senkinek sem kell

Tovább...
Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Majd' három évtized halálfém, mi kell még, külön regény? Nem hiszem, hogy tiszteletköröket kellene futni az egyik legpatinásabb death metal banda új lemeze

Tovább...
Moonspell - 1755 (2017)
A portugáliai Amadora-ban, 1989-1992 között Morbid God néven indult, azóta Moonspellként működő zenekar manapság a gothic metal egyik legfontosabb előadójának számít. A csapat legutóbb

Tovább...
Supersonic Blues Machine - Californisoul (2017)
A 2016-os West Of Flushing, South Of Frisco után elkészítette második lemezét a Supersonic Blues Machine nevű amerikai

Tovább...
Communic - Where Echoes Gather (2017)
A heavy-power-prog metál zenében utazó Communic zenekar 2003-ban alakult a norvégiai Kristiansand-ban, Oddleif Stensland énekes-gitáros vezetésével. A 2011-es The Bottom Deep

Tovább...












Klipmánia