×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Sonata Arctica - Reckoning Night (2004) 

Megjelent: 2004. szeptember 13. hétfő 12:00
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 
Kiadó: nuclearblast.de
Honlapjuk: sonataarctica.info
Megjelenés dátuma: 2004. 10. 11.

A Sonata zenéje valahol a Nightwish és a Startovarius közé tehető. A mérték, amivel lehet a sikerülket mérni ebből adódóan mérni kell nagyon magas. Erről a lemezről leginkább az a beszédes, hogy az első kimásolt kislemez, a "Don't Say A Word" a Finn aktuális eladási listáját vezeti is. Vagyis hatalmas az érdeklődés a műfaj iránt hazájukban, és a Nightwish hazánkban elfoglalt, hasonló vezető pozícióját tekintve itthon is. Mindhárom említett banda zenéje a közérthető, sláger gyanús. Ennek a "küzdelemnek" vesztese évek óta a Sonata. A nyertese pedig, úgy gondolom a hallgatóság. Budapesten a Pecsában 2004. 10. 26-án lépnek fel.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Talán a " Winterheart's Guild" kritikámból kiderül, hogy nekem a zenéjük eléggé bejön. Bár túlzottan sikerorientált, és közönségbarátnak tartom az egész műfajt, de mégis kedvelem dllamaikat.

Merthogy erről szól ez a lemez. Tony Kakko énekhangja erős, dallamait akár a villamoson lehet énekelni. Dalaik az ének témák köré épülnek. Mondjuk a nyitó "Misplaced" pörgése nem erről árulkodik. Erős Startovarius vonulat hallató, de legalább olyan színvonalon. Nekem itt gyenge, túl egyértelmű az énektéma, de ezzel szerintem egyedül fogok maradni. A zene felpörgetett neoklasszikus metal. Tommy Portimo dobos klasszikusan gyors játéka a hasonló bandákban megszokott színvonalon pontos.

A "Blinded No More" hammondja jó ötlet. Egyszerre 2 korosztálynak szólnak. A fiatalokat megfogják a lendülettel és a stílusból adódó közérthetőséggel, engem megfognak a hammond korszakos emlékeimmel. A vokálok ebben a középtempód dalban nagyon a helyükön vannak. Ebből átütő metal sláger lesz.

A "Ain’t Your Fairytale" ismét begyorsul, de a vokálokat megőrzik. Ez teljes Stratovarius érzést ad. Jani Liimatainen gitáros inkább a dallam kiteljesítésében dolgozik, mint szétszólózza a dolgokat. A vokálok kiemelkedőek.

A "Reckoning Day, Reckoning Night..." zongora-szinti-re építő alkotás. Instrumentális darab, kizárólag billentyűsökre. Nagyon komoly és vészjósló darab, sok komolyzenei elemmel. Bevezetve a kislemezes "Don’t Say A Word" nagyon dallamérzékeny slágerét. Amiben a vokálok kidolgozottsága fog meg engem leginkább. A slágerhez minden kellék adott. Falrengető refrén, változatos, de stílusos zene, gyors és pontos tempózás. Letisztultak a Sonata elképzelései. Nagyon erős ez a dal.

Ismét hosszas szinti bevezetővel indul a "The Boy Who Wanted To Be A Real Puppet", de ez már nem instrumentális darab. A zongora főszereplővé válik ebben sláger gyanús dalban. Tony Kakko hangja a másik vezérfonal. Hangja romantikus hangulatot áraszt. Érzelmes, de nem nyálas dal. Kellemes vokálokkal, és pátoszt árasztó elemekkel. Jani Liimatainen is bemutat egy neoklasszikus szólót, szinti felelgetéssel.

A "My Selene" ismét gyorsabb, Startosabb dal. De már a gitárzólós bevezetőben halani, hogy ismét "sláger" lesz belőle. Nekem ez a dal kilóg a lemez, amúgy nagyon magas színvonalából. Főleg a verze részt érzem gyengébbnek,mert a refrén rész teljesen megszokott pörgése már a jól bevált recept szerint készült.

A "Wildfire" narrátor bevezetője mesébe hív minket. A mese elég direktre sikeredett. A dal pörög, forog, sok ellentétes vokál szereplővel nyomul. Nekem tetszik a hammond szőnyeg, de nem teszik a sok énekhang felelgetése. Ez túl egyértelmű-direkt nekem. Mondjuk a gitárszóló nagyon proggos, de az is a végtelenségig egyszerűsítve van. Ez a dal már szinte King Diamond.

A "White Pearl, Black Oceans..." bevezetője az ABBA világába visz el engem. De, az egész dalban van valami abbai hangulat. A zongorás részek alatti gitár ismerős onnan, az ének stílusa, a vokálok és a vezér dallam a jó öreg négyesre emlékeztető. Ami viszont nem az a gitár keménysége, és az ének is belejön egy kis üvöltéses érzelemnyilvánításba. A vokálok kidolgozottsága nagyon megfogott.

A "Shamandalie" zongorajáték, és akusztikus gitárja már sok nekem. Ami menti a dolgokat az a remek klasszikus énekhang. A végére ér Tommy Portimo is a felvételre. Ez egy nagyon monumentális záró tétel, sok hard rockos elemmel. Zárónak jó, de különben nagyon közepes darab. A Japán változat bonusza a "Wrecking the Sphere" című dal.



Összefoglalva: Igen kellemes lemezről van szó. Sok rajta a sláger, és sok kellemes percet fognak szerezni vele népes táboruknak. Persze ez a "siker-metal" neoklasszikus dolog sok kérdést vet fel, de inkább mindenki hallgassa meg. Kellemes, de lehetne zeneileg szólisztikusabb az egész. Az ének és a vokálok viszont nagyon jók! 10 / 9.5





Track lista:

1. Misplaced
2. Blinded No More
3. Ain’t Your Fairytale
4. Reckoning Day, Reckoning Night...
5. Don’t Say A Word
6. The Boy Who Wanted To Be A Real Puppet
7. My Selene
8. Wildfire
9. White Pearl, Black Oceans...
10. Shamandalie
11. Wrecking the Sphere (Japan only)

Közreműködő zenészek:

Jani Liimatainen - gitár,
Tommy Portimo - dob,
Tony Kakko - ének, szinti,
Marko Paasikoski - basszusgitár,
Henrik Klingenberg - szinti,



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Appice - Sinister (2017)
A rockzenén belül egyedülálló, hogy két testvér ugyanazon a hangszeren fusson be nemzetközi karriert és kerüljön a szakma elitjébe. A két Appice tesóval ez történt, mind a ketten a csúcsra

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...
Motörhead - Another Perfect Day (1983)
A londoni Motörhead a '79-es Overkill és Bomber lemezeivel sztárrá, majd a '80-as Ace of Spades és a '81-es No Sleep 'til Hammersmith élő anyagával listavezető

Tovább...
Septicflesh - Codex Omega (2017)
Az eredetileg 1990-ben alakult csapat a görög black metal színtér egyik legrégebb óta aktív, egyben legsajátosabb zenekara. Noha az új évezred elején egy rövid időre

Tovább...
Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...




Koncertek 2018. január 18. és 2018. február 03. között:









Klipmánia