×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Brides of Destruction - Here Come the Brides (2004) 

Megjelent: 2004. szeptember 11. szombat 18:00
Szerző: Hellstar
    Lemezismertetők 

Mivel a banda első lemezéről van szó, először ejtsünk néhány szót a tagokról, az alakulásról. Nyugodtan nevezhetnénk szupergrupnak a csapatot, ha Los Angeles két üdvöskéje Tracii Guns (LA Guns) gitáros és Nikki Sixx (Mötley Crüe) bőgős nem két ismeretlen arccal – Scott Coogan (dob) és London LeGrand (ének) hozzák létre a zenekart. A kezdet: még 2002 tavaszán Nikki és Tracii régi cimborák lévén terveikről beszélgettek e-mailben, míg végül arra jutottak, hogy csinálhatnának együtt valamit. Először a Motley Crue című Crüe lemezen szereplő John Corabival kezdenek jammelni, de az egyre tökösebbé váló nótákat John túl keménynek találja ezért lelép. Akkor még a LA Guns bőgőse dobolgat nekik, de már keresik a végleges megoldást egy igazi dobos személyében, akit előbb Kris Kohlsban, az Adema dobosában, majd végül Scott Cooganben találnak meg. Érdekes, hogy Londonról az énekesről a király fazonja, úgymond sztárkülseje miatt sem Tracii, sem Nikki nem hitte el, hogy a megjelenése mellé még esetleg hangja is lehet.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Hát van. Na nem egy Dickinson, de a műfajban megállja a helyét! A zene olyan mintha a Ramonest vagy méginkább a Backyard Babiest gyúrnánk össze Mötley-vel, egy kicsit karcosabb és modernebb hangzással, majd helyenként megfűszereznénk a Badmotorfinger korabeli Soundgarden dühével és érdekes dallamvilágával vagy ahogy Tracii fogalmazott: „Nem kerestük a nagy megfejtéseket, egyszerű, közérthető, kortalan rock dalokat akartunk, amikben van dög, van érzés és van gondolat is.”

A nyitó Shut The Fuck Up – a videóklippes és fő promóciós nóta! – egy egyszerű punkrock dal, rögtön belemászik az arcunkba. A refrént szinte muszáj együtt üvölteni Londonnal annak ellenére, vagy talán pont azért, mert a Skid Row 91-es Slave To The Grind c. lemezén már szerepelt egy ehhez kísértetiesen hasonló dal Get The Fuck Out címmel. Az I Don’t Care szinte a testvére is lehetne az előző nótának. Húzós, éneklős refrénnel, tipikus r’n’r szólóval. Koncerten ez is nagyot üthet! Kicsit elszállós, szinte grunge-os az I Got A Gun verzéje, kellemes groovval, de ebből sem hiányzik az erő. Az ízes, szinte dúdolható szólót pedig finom billentyű szólam kiséri. A 2 Times Dead az a dal, amiben leginkább érzem a korai Soundgarden dallam- és érzésvilágát.

A refréntől eltekintve melankólia hatja át és ami meglepő, két szólót is hallhatunk. Bár csak a második az amely tényleg hozzátesz a dalhoz! A befejezés előtt jól viszik el a hangulatot egy kicsit dühösebb irányba. A Brace Yourself a Natural Born Killers mellett talán a legdallamosabb szerzemény a lemezen. Könnyen belemászik az ember fülébe és akár a verzét is hamar együtt lehet énekelni a fiúkkal. Ezután jön a kedvenc nótám, a Natural Born Killers, (már a hasonló című filmet is nagyon szerettem!) ami szinte hiper dallamosra sikerült. Minden másodperce dúdolható. Nagyon hangulatos benne a szóló, olyan pluszt ad a nótának, amilyet a legjobb heavy metal szólók szoktak, pedig igazán egyszerűnek tűnik! A Life egy harmóniákkal teli dalocska, ami a picit tempósabb refréntől eltekintve akár a CD-t záró lassú nóta előhírnöke is lehetne. A lassulás előtt azonban következik még egy zanzásabb dal a Revolution. Mint a többi dalból, ebből sem hiányozhat az igazán éneklésre szánt refrén. A dal végén kiválóak a kórusok, de ez is jellemző az egész albumra!

Végül 9-ként ott az Only Get So Far, ami egy ballada, amit Nikki valami popdíva vagy ilyesmi számára írt eredetileg, de aztán nem kis örömömre mégis megtartották maguknak. Gondolom némiképp más hangszerelésben!

A legjobb Mötley lassúkkal vetekszik. Barátnőnek szánt válogatáslemezen a helye! J Igazából nem egy komplett lemez anyaggal állunk szemben, hanem az örömzenélés demófelvételeinek gyűjteményével, melyek közül 4 dalban még Kris Kohls dobol. De ez a hangzáson szerencsére nem igazán vehető észre. Nekem tetszik ez a lemez. Sőt szeretem és bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a Crüe-t, a Backyard Babiest, a G’N’R-t vagy a hasonló lendületes, dallamos, éneklős/bulizós, változatos rock zenét. Nem váltja meg a világot, a műfajt sem újítja meg bár ez a műfaj nem is erről szól. Szórakoztat. 9 jó dal, 37:54. Ja, és látványos a honlapjuk! bridesofdestruction.com

Forrás: hellstar.srv.hu

rovat lapozó


Még, még, még...



Hellstar írta:


 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Communic - Where Echoes Gather (2017)
A heavy-power-prog metál zenében utazó Communic zenekar 2003-ban alakult a norvégiai Kristiansand-ban, Oddleif Stensland énekes-gitáros vezetésével. A 2011-es The Bottom Deep

Tovább...
Kid Rock - Sweet Southern Sugar (2017)
A 46 éves Robert James Ritchie, művésznevén Kid Rock legutóbb 2015-ben adott ki dalokat a First Kiss lemezén, amin tovább vitte a délieknek szánt country-rock-os ömlengést.

Tovább...
The Dark Element - The Dark Element (2017)
A Frontiers bemutatja a Dark Element nevű friss szimfonikus metálos projektjét, amiben Anette Olzon tér vissza a Nightwish világába... Az énekesnő mögött

Tovább...
Steve Walsh - Black Butterfly (2017)
Az idén 66 éves Steve Walsh a Kansas énekes-billentyűseként lett a műfajának szupersztárja, ahol 1973–'81 és '85-2014 között dolgozott. Énekhangja és stílusa

Tovább...
Hollywood Undead - Five (2017)
A manapság odaát egyre népszerűbb rap-rock műfaj egyik követője a Hollywood Undead nevű kapucnis-maszkos fiúcsapat, ami Los Angeles-ben alakult 2005-ben. A friss

Tovább...












Klipmánia