Dénes József Dönci - Szökésben (2016, könyv) 

Megjelent: 2016. augusztus 11. csütörtök 12:05
Szerző: bcsaba
    Kultúra 

Dönci halála után tíz évvel jelent meg önéletrajzi kötete, mely szerintem egyike a magyar rock-önéletrajzírás kevés számú sikerült próbálkozásainak. Legutóbb Szörényi Levente - és Stumpf András - könyve váltott ki belőlem hasonló elismerést, hogy t.i. lehet elegánsan, élvezhetően is írni a témáról. Döncinek sikerült.

Nem rajongok a '80-as évek magyar undergroundjáért zeneileg. Mindenféle kalózfelvételeken már annyi jött velem szembe, hogy lassan kezdem - ha nem is megkedvelni, de - elfogadni ezt a zenei világot is, még ha pont azon műfaji vonulatok antitéziseként is jött létre, amit én annyira kedvelek. A '70-es évek szikár hard rockjára, illetve annak - valljuk meg - a '80-as évek elejére kiüresedett, relatíve erejét, hatását vesztett világára adott válasz volt idehaza a Neurotic, az URH, a Kontroll, vagy az Európa Kiadó, hogy néhány ismertebb példát említsek. Ezek elfogadásához azért fogódzó, hogy bármennyire is szemben álltak az elődökkel, nem tudták nem használni a rock alapvető eszközeit, sőt - és itt jön a lényeg - eszmeiségében ez is ugyanolyan rock and roll volt, csak máshogy, mint korábban az elődök...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Nem látom a kibékíthetetlen ellentétet a beat, rock, new wave, a punk - vagy hívjuk akárhogy - képviselői között, egy tőről fakadnak. Másról szóltak a szövegek, kicsit értelmiségibb, kevésbé zsigeri világot jelenítettek meg, jobban együttműködtek társművészetekkel, képzőművészettel, filmmel, festészettel, ennek folytán talán művészibbnek tűnhetnek. De, ahogy nincs igazából mély szakadék a mély és magaskultúra között, úgy itt is a gyökerek, az indíttatás, a lényeg a lényeg. Az, ami közös.

Gyűjtöm a rock and roll definíciós kísérleteit, a szerintem legjobbak látszólag értelmezhetetlenek, csak megérezni lehet zsigeri igazságukat. Ezek egyike, hogy a rock az, amikor valami nagyon kikívánkozik, amikor valaki valamit nagyon mondani akar. A '80-as évek undergroundja is nagyon mondani akart valamit és ki is mondta. Nem törődve a következményekkel. Olyan zabolátlan volt, mint amilyennek a rocknak lennie kell. Szereplői extravagáns életet éltek, és gyakran haltak.

Van, aki azt mondja, ha Dönci pár évvel fiatalabb, akkor olyan legenda lenne, mint mondjuk Radics Béla. Dönci egyik eklatáns alakja volt a magyar '80-as évek undergorundjának. Hányattatott családi háttérrel (elvált szülők, mostohaapa, állami gondozottság), a mélyből érkezett, érzékeny ember volt. A bevezető dicsértét a kötet nálam azzal vívta ki, hogy egy olyan ember sejlik fel a sorok mögött, aki tud őszintén beszélni saját gyengeségeiről úgy, hogy nem épít piedesztált a talpa alá, de nem is becsüli alá magát. Bár nem ismertem személyesen, de az az érzésem, tisztában volt magával. A helyes önkép nagyon ritka.

Mindeközben, személyes történetén túl megismerjük a korszak esszenciáját is. Mindezt úgy éri el a könyv, hogy annak is izgalmas lehet, aki esetleg nem is ismeri azokat zenekarokat, zenéket, szereplőket, amik hozzá tartoznak. Mindez azért működik, mert Dönci olyan fondorlatos eszközöket használ, mint a humor! Gyakran volt az az érzetem, mintha egy Rejtő regényt olvasnék, csak nem a Szaharában zajlik a cselekmény, hanem a "buja pesti éjszakában". És nem a légió szippantja be és nem ereszti hősünket, hanem a rock and roll. Ahogy Rejtőnél is szerethetőek a köznapi nézőpontból nézve bűnöző hősök, úgy a drogos, munkakerülő, léha Dönci is alapvetően pozitív figura tud lenni.

És nem csak a '80-as évekről ír, hanem gyerekkorától kezdve felsejlik a '60-as, '70-es évek is, annak zenéi is. Hisz Dönci vadul járt ifjú fejjel Syriusra, a korszak progresszív jazz előadóira, még az induló magyar countryhullám is megérintette. Kicsit nehezen rágtam át magam a Hit Gyülekezete korszakon, de pont a kötet őszintesége megkövetelte a részletes visszaemlékezést Döncitől. Mintha valami terápiás célzattal írta volna könyvét, úgy boncolja szét a történéseket az író. Azt gondolom, érezhette, hogy közeleg a halál, egyfajta számvetés is a könyv, még ha nem is az utókor okulása volt is a cél, azért ez egy tanulságos olvasmány, a következtetéseket mindenki levonhatja maga.

A kötet a Cseh Tamás Program támogatásával és közreműködésével jelent meg, Vass Norbert szerkesztette. Kis hazánkban a politikától elvonatkoztatni nem lehet semmit, semminek sem az önmagában való helyességét, értékét figyelik az emberek, csak táborok szerint, széljárástól függően fröcsögnek: semmi sem jó. Én azt gondolom, a Cseh Tamás Program az első, amely programszerűen, hathatósan és látható eredményekkel tényleg tesz azért a rockkultúráért, ami mindannyiunk szerint megőrzésre érdemes.

Bálint Csaba (2016.08.11.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Dénes József Dönci!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 26. és 2017. október 12. között:









Klipmánia