×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 The Dead Daisies - Make Some Noise (2016) 

Megjelent: 2016. augusztus 06. szombat 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A 2012-ben alakult ausztrál-amerikai The Dead Daisies a harmadik teljes albumát adja most ki Make Some Noise címmel. A 2013-as The Dead Daisies album szereplőgárdájából mostanra csak David Lowy gitáros maradt a hard-glam csapatban, de a 2015-ös Revolución - amiről kétszer is írtunk - óta is voltak változások...

Mostanra megérkezett - Marco Mendoza basszusgitáros és Brian Tichy dobos mellé - a harmadik egykori Whitesnake tag is, a Guns N' Roses-ba visszarendelt Richard Fortus - és Dizzy Reed - helyére ugyanis Doug Aldrich gitárzseni került... Akinek a régóta csodált tökös riffjei mostantól biztos, hogy támaszai lehetnek John Corabi állatias énekhangjának... Ráadásul az új albumot a sztárproducer Marti Frederiksennel vették fel, aki nem szokott nagyot tévedni, ha dögös rockslágerekről van szó...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Hard rock fronton ezt a lemezt vártam mostanában a legjobban, de két okból féltem is tőle nagyon, hogy elrontják... Egyrészt féltem, hogy a Revolución Kubából áthozott örömzenéje most profi sémákkal dolgozó slágerekké változik, ami többnyire be is következett... Másrészt attól is tartottam, hogy a három, egykor a Whitesnake-ban is együtt dolgozó zenész majd itt is elnyomja azt az Ac/Dc és Guns N' Roses közötti ösztönös formavilágot, amit egyik oldalról a Lowy-Corabi, másiki oldalról a Fortus-Dizzy páros művelt az előző lemezen... Szerencsére ez utóbbi csak részben valósult meg, de Marti Frederiksen azért a legtöbb helyen törekedett a refrének kisimítására, amitől a végeredmény örömzenéje és ösztönös jellege sokat csorbult...

Azért nem kell félni... A lemez jó lett, ha jobb is lehetett volna... A nyitó Long Way To Go például nagyon izgalmasan hozza az Ac/Dc és Guns N' Roses párost, John Corabi olyan csodálatosan bugyogva énekli a dallamos refrénjét is, hogy simán beférne Angus egyre csökkenő csapatába is miatta... A We All Fall Down már sokkal kommerszebb lett, Marti Frederiksen beledobta minden maradék Aerosmith tekervényét és Mötley Crüe piszkát, de engem már a nyitó talk boxozással meggyőztek... Hasonló az epikusabb slágernek tűnő Song And A Prayer is, csak ide végül bedobtak pár maradék Guns N' Roses gitárfutamot is, amitől meggyőző maradt... AZtán jön egy tussal felvezetett Mainline című punkos kapkodás, félkészen, ahogy kell, hogy a "túlzottan kidolgozott" kétkedés mindenkiben elmúljon, bár a refrén azért itt is alaposan ki lett módolva...

Aki a velük énekelhető-üvölthető rocker himnuszt akarta hallani, az a Make Some Noise-t biztosan szeretni fogja, nekem ez így túlzás, de a Creedence Clearwater Revival-féle Fortunate Son feldolgozását azért rendesen a helyére tették ezzel az élénken lüktető gyorsítással és bluest szaggató gitárral... Némi Kiss-környéki lazítás és partizás sem hiányozhat, de a Last Time I Saw The Sun talán túl kötött lett, hogy mindezt élvezni is lehessen... A Mine All Mine viszont izgalmas ritmusú és változatos tempójú lett, amitől érdekesnek tűnik, pedig - a jammelős szólójáig - csak egy átlagos kommersz amerikai rocksláger, amúgy...

A How Does It Feel-ben felbúg és kígyózik is némi emlék a közös Whitesnake-os múltból, de aztán Frederiksen inkább az Aerosmith-felé lazít a refrénben... A Freedom viszont ügyesen játszadozik a blues-rock kiállásokkal? ami az élénk tempóval kiválóan üzemel dalként, főleg egy ilyen profin szállított refrénnel kiegészítve... Az All The Same énekdallama olyan, mintha Steven Tyler szájából csavarták volna ki, ami eléggé rémisztő, de mégis működő... Aztán végül előkapják és jól megcsavarják a The Who-féle Join Together-t, ami dögössé és kiszámítható is válik a kezükben...

Nehéz eldönteni, hogy ki volt a rosszabb választás, Marti Frederiksen, vagy Doug Aldrich, de így is - az említett legendák hiányában - az év egyik legjobb produkciója állt össze ezen a lemezen, bár lehetne sokkal jobb is, ha a korábbi felállásban nem gondolkodtak volna rajta ennyit... és David Lowy-t, meg az Ac/Dc-környéki témáit nem akarják ennyire elnyomni közben...

10/08





Track lista:

01. Long Way To Go
02. We All Fall Down
03. Song And A Prayer
04. Mainline
05. Make Some Noise
06. Fortunate Son (Creedence Clearwater Revival feldolgozás)
07. Last Time I Saw The Sun
08. Mine All Mine
09. How Does It Feel
10. Freedom
11. All The Same
12. Join Together (The Who feldolgozás)

Közreműködő zenészek:

John Corabi (Mötley Crüe, The Scream, Union) – ének
David Lowy (Mink 2006-2008, Red Phoenix) – gitár
Doug Aldrich (2016–, Revolution Saints, Burning Rain, ex-Whitesnake, Dio) - gitár
Marco Mendoza (ex-Thin Lizzy, ex-Whitesnake, WAMI, Neal Schon) – basszusgitár
Brian Tichy (ex-Whitesnake, Sweet & Lynch, Billy Idol, S.U.N., stb.) – dob

producer: Marti Frederiksen (Ozzy, Mötley Crüe, Aerosmith, Buckcherry, stb.)

Lemezeik:

2013 - The Dead Daisies
2015 - Revolución (-2-)
2016 - Make Some Noise

2013 - Man Overboard - EP
2014 - Face I Love - EP

Kiadó:
SPV
Honlap:
thedeaddaisies.com
facebook.com/TheDeadDaisies




rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Royal Hunt - Cast In Stone (2018)
A dániai Koppenhágában, '89-ben alakult Royal Hunt legutóbb 2015-ben adta ki a Devil's Dozen című sorlemezét, amiről kétszer is írtunk annak idején. (Azóta a 2017-ben

Tovább...
Marco Mendoza - Viva La Rock (2018)
Az 54 éves mexikói-amerikai Dead Daisies basszusgitáros, Marco Mendoza Dániában készítette régóta várt harmadik szólólemezét, a Viva La Rock-ot, amit március 04-én

Tovább...
Dizzy Reed - Rock 'N Roll Ain't Easy (2018)
Az 54 éves Darren Arthur Reed - vagyis művésznevén Dizzy Reed - az 1991-es Use Your Illusion megjelenése óta számít a Guns N' Roses egyik legfontosabb

Tovább...
Michael Schenker Fest - Resurrection (2018)
A 63 éves Michael Schenker '69-óta tartó karrierje tele van csodával! Sokat köszönhet neki az Ufo és a Scorpions is, miközben magánemberként

Tovább...
Dalriada - Nyárutó (2018, Dionysosrising)
Úgy gondolom, hogy a Dalriada-féle folk-metal - ami nem más, mint a népzenei darabok a metal eszközrendszerével eljátszott változata - nem emeli, de nem is erodálja a

Tovább...




Koncertek 2018. május 27. és 2018. június 12. között:









Klipmánia