×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Tarja - The Shadow Self (2016) 

Megjelent: 2016. augusztus 04. csütörtök 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A most 38 éves Tarja Turunen 1996-2005 között volt a Nightwish énekesnője, ahol a 3 oktávos szoprán énekhangjával megreformálta az opera és a metál kapcsolatát. A kilépése óta beindított szóló karrierjének a stílusa kevésbé egységes, vannak metál kiadványai és vannak komolyzenei lemezei is... Metálos albumból a 2013-as Colours in the Dark volt a legutóbbi. Komolyzenei albuma pedig utoljára 2015-ben jelent meg Ave Maria - en Plein Air címmel. A The Shadow Self a szimfonikus heavy-rock kiadványai sorában a negyedik, sokan mások mellett az Arch Enemy-s Alissa White-Gluz is beugrott hozzá vendég-hörögni...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Kissé furcsa stíluskavalkád lett ez az album. Mondhatni kísérleti... Van itt minden, ami összeillik, meg sok minden, ami nem... A nyitó Innocence például egy romantikus zongoraetűddel indít, amit durva groove-metálos alapokra áriázó énekesnő követ, némi csellózós-hegedülős háttérrel és lassú csordogálással. Aztán a dal közepén is egyedül tér vissza a zongoraetűd, ami önmagában nem rossz, de ilyen hosszadalmasan feleslegesen kettévágja magát a dalt. Ennél sokkal furcsább a Demons in You című darab, ahol funkys rock-metált kapunk nyitánynak, ami később is visszatér, de maga a dal az groove-alter-metál-os menetelés, amiben Tarja nagy ívű áriája alatt hörög-bugyborékol Alissa White-Gluz, félig-meddig kivehető őrülettel. De mindez együtt zavarossá válik, hiába a letisztult megszólalás... A két dal szerkezete amúgy ugyanazt a hibát hozza. Mind a kettőben van két oda nem illő stílusú betét, ami feleslegesen zavarja össze az amúgy agresszív zenéből és lágy énekből álló vegyületet...

A No Bitter End a lágy felvezetője után egységesebb szerkezetű, itt zeneileg a groove-nu-metál kavarog némi misztikusabb alternatív lágyulással, de a felépítések és váltások jobban át vannak gondolva, amitől akár slágernek is tűnhet a végeredmény. Aztán ismét a komolyzenei zongoraetűd vezeti fel a Love to Hate-et, ami ismét a két végpont között próbálja az arányokat megtalálni, a lágy zongorás-hegedűs merengés és a zongorát is megtartó monumentális metál beindulások epikus filmzenék módjára egészítik ki egymást... Aztán kapunk egy alaposan feltűrt Supremacy-t, ami egy Muse dal feldolgozása, az előbb részletezett kettős stílusban, de túlzásba vitt merengéssel.

Az akusztikusból szimfonikus-digitális tengerre váltó The Living End balladája lágy filmzeneként lengi körül a hallgatókat... Mindezt ironikusabb musical-verzióban is megkapjuk Diva címmel, ahol a súlyos gitár is beszáll a vonósok mellé, de a végeredmény inkább idegesítő lett, mint szórakoztató. Az epika kínlódó útját járja az Eagle Eye is, mintha egy zenegépben ezt a sablont sehogy sem tudta volna kikapcsolni a technikus, arról már nem is beszélve, hogy az Undertaker mesefilm zenéje ismét előkapja a groove-metálba mártott - jó öreg - Richard Clayderman stílust, ami legalább annyira nevetséges, mint amennyire ismerős. Hat és fél percben elmesélve pedig még unalmas is. A Calling from the Wild a sötétebb oldalt hozza elénk, némi alternatív önmarcangolással, de a végeredmény itt is idegesítően sematikus... Viszont legalább kapunk jó pár sűrű gitár groove-t...

A záró Too Many majd 13 perces epika, hosszas és unalmas stílusgyakorlat arra, hogy Enyát, hogyan lehetne végül belekeverni a szimfonikus metálba... Nem túl érdekes, de stílusos a végeredmény, ami a harmonikus témák fokozásából - és visszafogásából - adódik össze... Borzasztóan unalmas, amit ők is érezhettek, mert némi szünetet követően elkezdenek össze-vissza ötletelni, a digitális gagyi és a metálos részeket össze-vissza egymásra dobálni... Nyilván viccnek szánták, de nem annak sikerült...

Tarja olyan lemezt akart készíteni, ahol minden stílusának a követője megkapja a neki járó pillanatot... Profi hangszeresek segítik, akik az énekesnő minden ötletét meg tudják támasztani, el tudnak játszani bármit, de zeneileg lélektelennek és végletesnek tűnik a végeredmény, amit Tarjának kellene emberséggel és érzelmekkel megtölteni... Csak hát ez az operaénekesnői előadás pont erre alkalmatlan a maga kifinomult, de modoros hangképzésével... Így aztán olyan lett ez a lemez, amit - a kommerszsége és közönséglemez jellege miatt - háttérnek sokkal egyszerűbb hallgatni, mint végig csak rá figyelve élvezni - akarom írni, gyorsan elvész a figyelem a kliséi között...

10/05




Track lista:

01. Innocence - 06:03
02. Demons in You - 04:44
03. No Bitter End - 04:26
04. Love to Hate - 05:57
05. Supremacy (Muse cover) - 05:03
06. The Living End - 04:41
07. Diva - 05:45
08. Eagle Eye - 04:36
09. Undertaker - 06:41
10. Calling from the Wild - 05:13
11. Too Many - 12:53

Közreműködő zenészek:

Tarja Turunen (ex-Nightwish 1996-2005) - ének
Kevin Chown - basszusgitár
Doug Wimbish - basszusgitár
Max Lilja (ex-Apocalyptica) - cselló
Alex Scholpp - gitár
Christian Kretschmar - billentyűs hangszerek
Julian Barrett
Peter Barrett

vendégek
Alissa White-Gluz (Arch Enemy) - ének: track 2
Luis Conte - ütős hangszerek
Mike Coolen - dob
Guillermo De Medio
Izumi Kawakatsu
Mervi Myllyoja
Atli Örvarsson
Nico Polo
Fernando Scarcella
Torsten Stenzel
Mike Terrana
Toni Turunen
Anders Wollbeck
Sharon Den Adel

Lemezeik:

2007 - My Winter Storm
2010 - What Lies Beneath (-2-)
2013 - Colours in the Dark
2016 - The Shadow Self

klasszikus lemezek:
2006 - Henkays ikuisuudesta
2015 - Ave Maria - en Plein Air

egyéb kiadványok:
2008 - The Seer - EP
2009 - Enough - Single
2012 - Act I - Live album, Video
2014 - Left in the Dark - válogatás
2014 - Beauty & The Beat (Tarja Turunen & Mike Terrana)
2015 - Luna Park Ride - Video
2016 - The Brightest Void - EP

Kiadó:
earMUSIC
Honlap:
tarjaturunen.com
facebook.com/tarjaofficial


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Jeff Scott Soto - Retribution (2017)
Az 51 éve Brooklyn-ban születő Jeff Scott Soto '83-óta tartó karrierje alatt sok mindent kipróbált Malmsteen-tól a Journey-ig, de azt biztosan nem fogja

Tovább...
Fozzy - Judas (2017)
Az 1999-ben, Atlantában alakult modern heavy metálos Fozzy elkészítette a 2014-es Do You Wanna Start a War folytatását! A hetedik sorlemezükként megjelenő Judas-on ott folytatták, ahol legutóbb

Tovább...
Motörhead - Rock 'n' Roll (1987)
1987 nagy változásokat hozott a zenei életben. A Napalm Death a Scum-mal útjára indította a grind őrületet, a Mötley Crüe a Girls, Girls, Girls lemezzel tovább folytatta a

Tovább...
Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...
Revolution Saints - Light In The Dark (2017)
A 2014-ben induló, amerikai Revolution Saints szupergroup-trió 2015-ös Revolution Saints lemeze - amiről kétszer is írtunk annak idején - után, nem

Tovább...












Klipmánia