×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Takács László - Déjá VU Méter (2015, könyv) 

Megjelent: 2016. április 07. csütörtök 18:05
Szerző: bcsaba
    Kultúra 

Takács László, Taki elismert technikus a rockvilágában, könyve jó pár hónapja jelent meg, nekem csak mostanra lett időm elolvasni és kritikát írni. (Ezért Taki elnézésedet kérem.) Ómolnár Miklós kiváló könyve, A rock napszámosai óta eltelt 30 évben érdemben nem foglalkozott rockszakkönyv a témával, ilyen értelemben is hiánypótló a mű, de főképpen szerintem azért, mert a könyv mintegy útravalóul, sorvezetőül is szolgál az ifjabb roadnemzedéknek. Két évtized színpad előtt - és alatt - szerzett tapasztalatait gyűjti kötetbe a szerző. Tanít. Ahogy az öreg roadok tanítják életútjukkal, szakmai igényességükkel és legfőképpen hozzáállásukkal a fiatalabbakat. Valahol ezt a stafétabotot ragadta kézbe Taki, pedig még alig negyvenes és még várnia kell, amíg a "haza nagy roadjai" között emlegessék...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Mielőtt belemennék a kritikába, fel kell villantanom személyes kapcsolatomat Takival. Történt ugyanis, hogy az elmúlt másfél évtizedet bootleggerkedéssel töltöttem. Hivatalból ismertem a roadokat, adnak-e vonalat, elküldenek-e a fenébe, ki kicsoda, mire lehet számítani náluk ilyen tekintetben. Nos, Taki az egyik legnagyobb rémképem volt, miután egy Gödör Klubos koncerten, szabályosan elküldött a francba, hogy képzelem azt, hogy a színpadon lévő művész szellemi termékét, annak megkérdezése nélkül archiválom, majd a továbbiakban is árgus szemmel figyelt, nem ragadtatom-e magam a rec gomb megnyomására.

Anyatigrisként védte az adott zenekart. Megértettem, de nem szerettem a dolgot és hát, ahogy ő sem akkor kezdte a szakmát, én sem. Némi kényelmetlenséggel, de megoldottam a szituációt. Mert, mint ahogy a cuccnak meg kell szólalnia, a bootleggernek meg tűzön-vízen felvételt kell készítenie. A saját szakaszomon ugyanazt a műgondot és elhivatottságot tanúsítom, mint Taki roadként. Nemes küzdelem volt ez évekig, aztán összehaverkodtunk, a Rockmúzeumban már együtt izmoztunk a roadok szekciójának felépítésén. Szóval Takival nem jó cicózni, de lehet vele jóban is lenni. Azt hiszem, a tisztelet a kulcs vele szemben, akkor áldott jó lélek.

No és akkor a könyvről végre. Jól sikerült. Van humora, hangulata, tanulsága, eleje, vége, jól szerkesztett, átgondolt könyv. Humorát leginkább nyelvi lelemények, szóviccek alkotják. A szakzsargon eleve szórakoztató, eredeti és a sztorik is ütnek, nevettetnek. Hangulatáról annyit, hogy a könyv alcíme a hátlapon: "akit a színpad füstje megcsapott". Parádés. Egy olyan ember írta, aki a szakma szerelmese és szolgája egy személyben. Nem napszámosság, inkább önkéntes teher ez. Ezt pénzért nem is éri meg csinálni. Ahogy a zenélést sem. Egy komoly, több évtizedes tradíció továbbvivője a csávó.

Ahogy régen is vízzel főztek a technikusok, mert nem lehetett kapni semmit, úgy ez kicsit most is megvan, mert bár ma már lehet kapni, de most meg pénz nincs rá. Valahol ugyanúgy megmaradt a buher világ, mint azt a '60-as, '70-es évekből ismerhetjük. És az is kiderül, hogy ma is lehet a szakmának utánaolvasni, aki pedánsan akar dolgozni, az képzi magát, kíváncsi, fejleszti tudását, mindent megtesz a maximumért. Mindeközben lenyom 92 órát alvás nélkül, egy huzamban, mert koncertnek kell lennie. Taki ilyen. Erről a fajta elhivatottságról szól a könyv. Hogy ne pofázzunk, nyavalyogjunk, hanem csináljuk, még ha ez a szakma ma sem kecsegtet tisztes nyugdíjjal, vagy békés családi élettel.

Említettem, hogy átgondolt szerkezetű is a könyv. Taki egy kis curriculum vitae-vel nyit, lássuk az embert, majd módszeresen végigveszi azokat a témákat, ami egy road életében fontos. A cucc, a zenekarok, a helyek, a kollégák, a turnék, az oktalan közönség, a végeláthatatlan melók, és utoljára, de nem utolsó sorban: a pénz. Mindenről nyíltan beszél, tényleg hasznos kézikönyv ez a szakmabelieknek, mindeközben szórakoztató olvasmány a kívülállóbbaknak is. Szakkönyv, de szól a partvonalról érdeklődőknek is. Mert a közönségnek figyelnie kell egy-egy koncerten nemcsak előre, de hátra is, a produkció része a hangosítás is, sokszor szinte zenekari tag a road, hatással van a produktumra. És amilyen önérzetes egy kaszt ők, szerintem már-már művészetként élik meg tevékenységüket, rátartian büszkék teljesítményükre, sokszor joggal.

Taki jól ír. Pár koncertet felismertem, melyeken én is ott voltam, például azt a 2011-es újpesti szabadtéri Hobo koncertet, ahol vihar kerekedett, de az utolsó pillanatig nem ment le a zenekar, Hobo fergeteges drámai érzékkel nyomta a Riders On The Stormot és a KEHB II-őt ("Viharban születtem") az erős széllökések és eső közepette, csak akkor vonult le a zenekar rendezett sorokban, mikor Taki már nem bírta tovább idegekkel és felszólt, hogy itt kell abbahagyni "érintésvédelmi szempontok" alapján is. Örvendetes, hogy Taki megcsinálta ezt a könyvet, jó szívvel ajánlom minden rockzene szerető embernek, a kötetnek helye van a szakkönyvek válogatott sorában a polcokon. A könyv talán még kapható a Rockdiszkontban, tudomásom szerint az utolsó példányok eladóak, rövid idő alatt, szépen elfogyott az első széria.

Jozé itt írt a könyvről!
További információ: facebook.com/Dejavumeter

Bálint Csaba (2016.04.07.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia