×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Joe Bonamassa - Blues of Desperation (2016) 

Megjelent: 2016. április 07. csütörtök 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A most 38 éves, New Hartford-i (New York, USA) születésű blues-rock gitáros-énekes, Joe Bonamassa 2014-ben adott ki utoljára szóló lemezt Different Shades of Blue címmel. Azóta egy sor koncert kiadvány mellett, 2015-ben szerepelt Mahalia Barnes énekesnő Ooh Yea! The Betty Davis Songbook című feldolgozó lemezén, de most itt van és folytatja a 2014-ben megkezdett útját, vagyis nincs az új lemezén sem feldolgozás, itt is a saját dalait adja elő, keresgélve a rádiós slágerek felé vezető útját!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





A blues-rock előadóknál megszokott, szinte kötelező módon építette karrierjét Joe Bonamassa, vagyis feldolgozásokkal kezdte a karrierjét, ameddig meg nem találta tőlük és velük a saját hangját, addig Gary Moore munkásságát vette alapul, nemrég pedig tovább lépett, elkezdett saját dalokat kiadni. Így lett mostanra a blues-rock első számú gitáros sztárja. Időközben kipróbálta magát hard-rock körökben is a Black Country Communion szupergroupban, de végül inkább a Different Shades of Blue-val az eladhatóbb piac felé fordult, szólóban... Ez a munkássága folytatódik most, megfejelve és tovább lépve azzal a tervével, hogy country-pop rádiókban is adható slágereket akar írni, inkább énekes dalokkal, mint a gitár bűvöletével...

A kezdő This Train megállíthatatlanul halad előre a kommersz slágeres útján a karcos riffjeivel, miközben egyszerű énekes dalról van szó... Hasonló, csak némileg nehézkesebb és füstösebb, amitől Led Zeppelin-közelebb is a Mountain Climbing alapja, de itt kezdett el nagyon zavarni az a countrys énekstílus, amit aztán a zenéjében is countryra váltó Drive tesz a középpontjába. Ezernyi ilyen lovagló ritmusú country-slágert hallottunk már, de hogy ez miért épp' a Drive címet kapta Joe Bonamassától, azt nem tudom kitalálni... A No Good Place For The Lonely előkapja a lejtős és depressziós blues kliséket, amire a drámai éneket is kellően sematikusan írta meg főhősünk... Az improvizációs szólója ugyan unalmas, de klisékben itt sincs hiány, ahogy a keletiesebb Blues Of Desperation-ben sincs, ami persze a Zeppelin hasonló ötleteiből is merítkezik, ha nem is túl izgalmasan, de legalább progresszívan...

Aztán jön egy simább és akusztikusabb country sláger The Valley Runs Low címmel, ami miatt délen megveszik a hanghordozót is... Majd pörög és hápog egy jó kis Stevie Ray Vaughan-hasonmás sláger You Left Me Nothin' Nut The Bill And The Blues címmel, hogy táncolni is lehessen a lemezre... A nyomottabb hangulatú Distant Lonesome Train önismétlő vonatozása, majd a How Deep This River Runs lehangoltabb gyaloglása is hasonló "slágert akarok" tőröl fakad, ahogy az elmerült Livin' Easy és a bánatos fúvósokkal temető-szagot árasztó What I've Known For A Very Long Time is, mintegy ki- és levezető jelleggel...

A Blues of Desperation egész egyszerűen ráment a slágerek üldözésére. A gitárosként karriert építő és felemelkedő Joe Bonamassa időközben a lehető legkevesebbet akarja gitározni, énekelni viszont csak úgy tud rendesen, ha a létező összes stúdiós trükköt ráengedik a hangjára... Aminek olyan természetellenesen nyomottan szól a végeredménye, hogy komolyan át kellett gondolni és le kellett nyomni az egész zenei körítés megszólalását is mögötte. Talán ezért nem lehet túl sok értelmes rock-riff az egész anyagon, ahogy a basszusok és billentyűk, de még a fúvósok is, mintha csak az ének kíséretének lennének használva... Hát itt tart szerintem a blues-rock első számú gitáros sztárja 2016-ban... Sajnos...

10/5




Track lista:

01. This Train
02. Mountain Climbing
03. Drive
04. No Good Place For The Lonely
05. Blues Of Desperation
06. The Valley Runs Low
07. You Left Me Nothin' Nut The Bill And The Blues
08. Distant Lonesome Train
09. How Deep This River Runs
10. Livin' Easy
11. What I've Known For A Very Long Time

Közreműködő zenészek:

Joe Bonamassa (ex-Black Country Communion, Rock Candy Funk Party, Beth Hart) - gitár, ének
Reese Wynans - orgona
Michael Rhodes - basszusgitár
Anton Fig (ex-Ace Frehley) - dob
Greg Morrow – dob

Közreműködtek továbbá:
Lee Thornburg, Paulie Cerra, Mark Douthit - fúvósok
Mahalia Barnes, Jade McRae, Juanita Tippins - vokál
producer: Kevin Shirley

Lemezei:

2000 - A New Day Yesterday
2002 - So, It's Like That
2003 - Blues Deluxe
2004 - Had to Cry Today
2006 - You & Me
2007 - Sloe Gin
2009 - The Ballad of John Henry
2010 - Black Rock
2011 - Dust Bowl
2012 - Driving Towards the Daylight
2014 - Different Shades of Blue
2016 - Blues of Desperation

Élő:
2002 - A New Day Yesterday Live
2007 - Shepherds Bush Empire
2008 - Live from Nowhere in Particular
2009 - Live from the Royal Albert Hall
2012 - Beacon Theatre: Live from New York
2013 - An Acoustic Evening at The Vienna Opera House
2014 - Live In Amsterdam (together with Beth Hart)
2014 - Tour De Force - Live from the Borderline
2014 - Tour De Force - Live from the Shepherd's Bush Empire
2014 - Tour De Force - Live from the Hammersmith Apollo
2014 - Tour De Force - Live from the Royal Albert Hall
2015 - Muddy Wolf At Red Rocks
2015 - Live at Radio City Music Hall
2016 - Live at Carnegie Hall

Közreműködött:
2011 - Don't Explain - Beth Hart
2013 - Seesaw - Beth Hart (-2-)
2015 - Ooh Yea! The Betty Davis Songbook - Mahalia Barnes

Kiadó:
Mascot - Provogue Records, J&R Adventures
Honlap:
jbonamassa.com
facebook.com/JoeBonamassa




rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló





Nemzeti Kultúrális Alap és a Hangfoglaló Program támogatásával.










Ez is érdekelhet

Stryper - God Damn Evil (2018)
A '80-ban Roxx Regime néven alakuló és demózó, de '83-tól Stryper-ként dolgozó, - sárga-fekete csíkba öltözve - keresztény glam-metált játszó zenekar rajongói mostanában el vannak

Tovább...
Sting & Shaggy - 44/876 (2018)
A 66 éves, Wallsend-i születésű Gordon Matthew Thomas Sumner, meg a 49 éves, Kingston-i születésű Orville Richard Burrell úgy döntött, hogy Jamaika közelebb van, mint azt a

Tovább...
Sleep - The Sciences (2018)
Leghosszabb alvásából tér most vissza az Oakland-ben, '90-ben indult stoner-doom metál legenda Sleep! Két stúdiólemezzel a zsebükben, '98-ban oszlottak fel elsőként, a Jerusalem című

Tovább...
Ghost - Prequelle (2018)
A svédországi Linköping-ben, 2006-ban alakult Ghost a 2010-es Opus Eponymous, a 2013-as Infestissumam és a 2015-ös Meliora után, elkészítette a negyedik okkult és szatírikus pop-rock-metál

Tovább...
Ihsahn - Ámr (2018)
A norvégiai Notodden-ben 42 éve született Vegard Sverre Tveitan, művésznevén Ihsahn az Emperor énekes-multihangszereseként vált legendás alakjává az extrém metál műfajnak... Főhősünk 2006-ban úgy

Tovább...




Koncertek 2018. július 19. és 2018. augusztus 04. között:









Klipmánia