×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Circus Maximus - Havoc (2016, Dionysosrising) 

Megjelent: 2016. március 20. vasárnap 12:05
Szerző: Dionysosrising
    Lemezismertetők 

Ez az év eddig nagyjából a csalódásokról szólt - nem annyira katasztrofális csalódásokról (mint pl. az új Dream Theater esetében), inkább a lelkesedést letörő, józanító élményekről. Volt pár megjelenés, amit már nagyon vártam, de még egyik meghallgatása után sem töltött el az a bizonyos megelégedés, amit az ember egy tökéletes, régóta várt zenei élmény után érez, amikor pontosan azt kapta, amit elvárt - sőt többet. A Circus Maximus - a Pagan's Mind mellett a norvég progresszív metál másik nagy büszkesége - nálunk régi kedvenc, nagyjából a Myrath-hoz hasonlóan, korán fedeztem föl őket - lényegében még akkor, amikor a hazai "szakma" a nevet hallva legföljebb a Ben Hur híres harci szekér verseny jelenetére asszociált. Ez van, nem kell duzzogni, bizony mi is vagyunk elsők valamiben, ha olykor csúnyán meg is szóljuk Petruccit...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A Circus Maximus (mint tudjuk) egyfajta Dream Theater, Symphony X tribute bandaként indult, és bár kezdettől fogva érződött bennük a potenciál, sőt egyfajta sajátos arculatot, dallamvilágot is képviseltek, az első két lemezen még nagyon érezni lehetett a csodált óriások közvetlen befolyását. A harmadik album (Nine, 2012) viszont komoly meglepetést okozott; új hatások bukkantak föl, amelyek egy új karakter, új hangvétel tudatos keresésére engedtek következtetni. Bár a Nine így is kiváló (bár frusztrálóan rövid) lemez lett, én személy szerint nem örültem a változásoknak, hiszen az önálló jelleg keresése számomra igen kedvezőtlen csillagzat alatt fogant: Matts Haugen gitáros, az együttes fő zeneszerzője ugyanis hallhatóan a Coldplay és a Muse hatása alá került, beemelve olyan ritmusokat és dallamokat a CM zenéjébe, amelyek eddig a modern brit pop-rock tipikus markerei voltak.

A legutóbbi albumhoz hasonlóan, a Havoc is minimál borítóval jelent meg, és ez - éppúgy, mint az idei Myrath esetében - már önmagában aggodalommal töltött el. Ráadásul a borítóterv elég szerencsétlenre sikeredett: ahogy egykor a Dream Theater lenyúlta a CM első lemezének borítóját (A Dramatic Turn Of Events), úgy most a CM kerülhet kínos helyzetbe, mivel a lengyel Votum idei lemezének (:Ktonik: 2016) minimál grafikai koncepciója látszik visszaköszönni a bookletről. Ami a belcsínt illeti, természetesen szó sincs minimalista zenéről, bár nyilvánvaló, hogy a progresszivitásból erősen vissza lett véve, a stílusra jellemző hosszú instrumentális betéteknek gyakorlatilag hűlt helye, ebben a tekintetben talán csak a Loved Ones és az After The Fire középrésze enyhíti valamelyest a hiányérzetem.

A hangzás - ahogy azt az együttestől már megszokhattuk - iszonyatosan profi, dinamikus és arányos, de számomra egy kicsit talán száraz és rideg (s ez a bőgőt kivéve minden hangszerre igaz). Őszintén szólva, Lasse Finbraten billentyűs retro ('80-as szinti-pop) hangszínei kezdettől fogva irritáltak kicsit (az első lemezen hallható Espen Storohöz képest főleg). Ezen az albumon még a korábbinál is jobban elhatalmasodtak a Muse és Coldplay hatások (lásd: Havoc, Remember, Chivalry). Nyilvánvaló, hogy igyekeznek a műfaj elhasznált kliséit maguk mögött hagyva mind magukat, mind pedig a stílusukat megújítani, és bár nem föltétlen értek egyet az iránnyal, legalább invenciózus a hozzáállás - magyarul nem csak a régi paneleket rendezik újabb és újabb sorrendbe, gyömöszölik bele suta formai kísérletekbe, mint a Dream Theater mostanában.

A Havoc címéhez híven, komoly pusztítást vitt véghez bennem: a maga kis bő 50 percével végképp lerombolta az első két lemez alapján a CM-ről kialakult képet és elvárásokat. Már a legutóbbi anyag kapcsán megjegyeztem, hogy miközben a zene a korábbinál direktebbé, koncentráltabbá vált, paradox módon sokkal nehezebben megközelíthető, szellősebb és kevésbé metálos jellege ellenére is nehezebben emészthető... Szó szerint meg kell vele birkózni. A lényeg, hogy miközben fanyalgok: a dolgok nem az én ízlésem szerint alakulnak, íme, még egy lemez az idén, ami elvárásaimhoz képest csalódást okozott, a CM bizony megkerülhetetlen, önálló arculattal rendelkező jelenséggé vált, és eközben nyilván új rajongókat is szerzett magának.

Idővel elválik, hogy az éves toplista összesítésének idejére beérik-e nálam ez az anyag. Addig pedig igyekszem sokat hallgatni, valamint azzal kötöm le az epeváladékom, hogy miért nem lehet elhozni a Divided Multitude-dal közösen turnézó Circus Maximust Magyarországra. Ki annak a felelőse, hogy a Symphony X - Myrath turné után, erről is le kell mondanunk?




Track lista:

01. The Weight
02. Highest Bitter
03. Havoc
04. Pages
05. Flames
06. Loved Ones
07. After the Fire
08. Remember
09. Chivalry
Deluxe Edition bónusz:
10. Loath

Deluxe Edition bónusz koncert lemez:
1. Forging
2. Namaste
3. The One
4. Arrival of Love
5. Abyss
6. Alive
7. Game of Life
8. Last Goodbye

Közreműködő zenészek:

Michael Eriksen (The Magnificent, Kamelot live) - ének
Mats Haugen - gitár, programok, vokál, producer
Lasse Finbraten - billentyűs hangszerek, programok, samplerek
Glenn Mollen - basszusgitár
Truls Haugen (Zierler, Insense) - dob, vokál

Lemezeik:

2005 - The 1st Chapter
2007 - Isolate
2012 - Nine (-2-)
2016 - Havoc

Kiadó:
Frontiers Records
Honlap:
circusmaximussite.com
facebook.com/pages/Circus-Maximus
Tartuffe, dionysosrising.blog.hu




rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Circus Maximus - Havoc (2016)

2016-03-13 00:05:00

kép

Circus Maximus - Nine (2012)

2012-06-13 00:05:00





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Majd' három évtized halálfém, mi kell még, külön regény? Nem hiszem, hogy tiszteletköröket kellene futni az egyik legpatinásabb death metal banda új lemeze

Tovább...
Yardbirds - Yardbirds '68 (2017)
Újabb különlegesség jelent meg Jimmy Page saját kiadójánál, közel ötven év után napvilágot látott a Yardbirds utolsó koncertfelvétele, amit nem sokkal a feloszlásuk

Tovább...
Whitesnake - The Purple Tour Live (2018)
A 66 éves David Coverdale tavaly abba akarta hagyni a zenélést, de szerencsére nem tette... A 2015-ben kiadott The Purple Album-mal akarta keretbe foglalni a

Tovább...
Beth Hart & Joe Bonamassa - Black Coffee (2018)
Beth Hart énekesnő és - a nemrég a Black Country Communion-ba is visszatérő - Joe Bonamassa gitáros harmadik közös stúdió lemezét adja most ki

Tovább...
Jess and the Ancient Ones - The Horse and Other Weird Tales (2017)
A 2010-ben, a finnországi Kuopio-ban alakult Jess and the Ancient Ones a harmadik lemezét adja ki The Horse And

Tovább...




Koncertek 2018. február 21. és 2018. március 09. között: