×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Cikipédia 6. - 6. rész - Megdugta a barátnőmet! 

Megjelent: 2016. március 03. csütörtök 12:05
Szerző: Fiery
    Cikkek 

12 éven aluliaknak nem ajánlott! Mintha néhányan félreértették volna az előző, Teljes felelősséggel című Cikipédia rész mondanivalóját, vagy csak magukra vették az ott leírtakat. Számos telefon, üzenet, levél érkezett, de a koncerteken, személyes találkozók alkalmával is jöttek keményen a történetek, mindkét oldalról. Gondoltam, ha a téma ennyire érdekel mindenkit, akkor folytassuk! Néhány veretes választ megosztok - természetesen nevek és jelzők nélkül, nehogy bárki is magára ismerjen! Kellemes olvasást mindenkinek! - Fiery



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Ki tudja mitől lesz érdekes valami

Számomra meglepően nagy vihart kavart az előző Cikipédia rész, melyben a rajongók és a zenészek kapcsolatát vitattuk. Egy cikk olyan, mint egy dal. Van, hogy a szerző a saját írása elolvasása után már a mennyekben, alkotási sikereinek csúcsán érzi magát, aztán valahogy senkit nem érdekel a téma. A másik verzió pedig az, amikor összecsapja irományát, hogy időben leadhassa a szerkesztőségbe, majd szégyenkezik, amikor megjelenik, hogy ez most nem lett jó. Ilyenkor történik, hogy felkapják írását parnasszusi magasságokba.

Senki nem tudhatja, mire ugranak az emberek. Egyszer, egy muzsikus barátom mesélte - amikor életük első kislemezét adták ki -, hogy három dalt vittek a lemezgyárba, a harmadikat ugye kiegészítőnek, ha valamelyik az első kettőből nem felelne meg. Szóval bevitték a dalokat, majd mentek a dolgukra. Másnap pedig kora reggel már jelentkezett az ismert rádiós, hogy ebből a nótából mekkora sláger lesz. Az értetlenkedésre felfigyelve kiderült, hogy a harmadik szerzemény lett a döntnökök kedvence, amit azonnal továbbítottak a rádióba. A dal egyébként lassan negyven éve a zenekar védjegye, mai napig legnagyobb slágere.

Számos levél érkezett - első sorban a rajongók részéről -, sokan igyekeztek megvilágítani saját véleményüket. Elmondásuk szerint, nekik sosincs lehetőségük megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Néhány levelet "letitkosítva" közrebocsátok, hogy kapjunk képet erről az oldalról is. A levelek valóságtartalmát nem firtatom, nem jártam utána, de már ezekből is könnyedén leszűrhető az üzenetük. Mindenki maga döntse el, hogy a történetek mennyire tragikusak, vagy mennyire vannak tragikusan véve!

A bosszú börtönében

"Olvastam cikkét a rajongók és zenészek kapcsolatáról. Írásában sok mindenben igaza van, de a legfontosabbat elfelejti elmondani, miszerint a rajongó is ember. Sajnos, a zenészek többsége a siker elérése után megváltozik. Amikor még a kutya sem kíváncsi rájuk, akkor nagyon tudják tartani a kapcsolatot azzal a néhány őrülttel, akik csak a kedvükért mennek el a koncertjükre, mikor beindulnak, és már százaknak játszanak, hirtelen elfelejtenek mindent és mindenkit, akik a nehezebb időben mellettük álltak. Legtöbbször ilyenkor esik meg az a csúfság, hogy egyre kevesebbszer reagálnak kérdéseinkre, vagy egyáltalán nem.

A zenészek többsége csak érdekből barátkozik, és ha már az adott kapcsolat nem szolgálja az előrelépést, azonnal átlépnek a régi ismerősökön. Én is így jártam, amikor egy kedvencemet addig reklámoztam ismerősi körben, közösségi oldalon, amíg azok komolyan vehető csapattá váltak. Addig szinte minden nap hívogatott, vagy rám írt az énekes, mindenféle segítségre volt szüksége. Volt, hogy nekem kellett kikuncsorogni egy fellépést, mert velük nem álltak szóba a szervezők, de olyan is megesett, hogy én szereztem embert a klipjük elkészítéséhez.Egyszer még kajálni is meghívtam, mert annyi pénze sem volt, hogy egyen.

A hála pedig nem is maradt el. Nem olyan régen egy távolabbi országba szólított el a munkám, és mikor visszajöttem, gondoltam lemegyek egy bulijukra. Hívtam, de nem vette fel, ráírtam, de nem felelt, aztán a koncert napján mégis megtalált. Azt mondta, hogy nagyon sok dolga van, de menjek mindenképpen a fellépésükre, mert nagyot fog szólni. Természetesen lementem, és meglepődtem, hogy a valamikori tíz-tizenöt nézőhöz képest csaknem százan tolongtak a színpad előtt.

Már az is furcsa volt, hogy - noha pár hónapja nem találkoztunk - még csak köszönni sem jött oda hozzám, ő pedig elérhetetlen volt a számomra. Látványosan került, miközben nyalta a seggét egy megjelent sztárnak. Úgy gondoltam, előrelépés szempontjából persze ez fontos neki, de amikor a későbbiekben már egyáltalán nem válaszolt megkereséseimre, mi tagadás, eléggé kiakadtam. Eleinte azzal tüntettem, hogy nem foglalkoztam vele, de közben egyre jobban belelovagoltam magam a bánatomba, hogy csak akkor voltam jó neki, amikor ki tudott használni. Most, hogy szalad vele a szekér, már nem is létezek. Ezt később megírtam neki, ő pedig legnagyobb meglepetésemre ezért kitörölt az ismerősök közül. Mi tagadás, nagyon rosszul esett. Viselkedhet így valaki csak azért, mert befutott?"


Megdugta a barátnőmet

"A barátnőmmel lassan öt éve vagyunk együtt, és mivel szeretjük az élő zenét, gyakran járunk együtt koncertre. Az ő koncertjeit is sűrűn látogattuk, bár inkább a barátnőm kedvéért. A bulik után sokat beszélgettünk, már- már baráti szinten voltunk. Megbíztam benne, ahogy a csajomban is, de miért ne bíztam volna, hiszen semmi észrevehető nem volt a viselkedésükben. A művész úr sokszor kért tőlem apróbb szívességet, amiket én örömmel teljesítettem. Az adott napon – amikor pont koncertjük volt -, megkért, hogy hozzak el neki valamit vidékről. Én naivan elmentem a cuccáért, miközben (mint utólag kiderült) a koncert közepén az öltözőben megdugta a barátnőmet. Manapság semmi nem marad titokban, és amikor megtudtam, hát majdnem felrobbantam, és felhívtam. Természetesen kinyomott, aztán többször is. Amikor ráírtam, ordenáré módon elküldött a fenébe, hogy mit vagyok annyira oda, minden nő kurva, és szálljak már le róla, mert megveret a haverjaival..."

Nemes, vagy nemtelen bánásmód

"Nagy koncertre járó vagyok, szeretek zenészek között mozogni, tetszik ez a laza életforma. Nem vagyok már fiatal, de megfordulnak még utánam a pasik. Ettől függetlenül megválogatom, hogy kivel akarok kapcsolatba kerülni. A gitáros, akiről mesélni akarok, nagy nőcsábász hírében áll, pedig felesége is van, meg kis gyerekei. Épp ezért nem akartam tőle semmit, még csak egy futó kalandot sem, de valahogy addig pezsgett körülöttem, és annyit nyüzsgött a facebookon privátba, hogy éreztem, valamit tennem kell! Vagy megadom magam neki, vagy elhajtom. Nem tagadom, tetszett a próbálkozása. Miután megtörtént az öltözőben a dolog egy hosszú koncert után, először is nagyon csalódott voltam. Az első, ami bántott, hogy amíg hajtott rám, addig királynőként viselkedett velem, amikor megkapott, ócska kurva lettem. Az aktus után egyből öltözött, és rohant haza a családjához.

Aztán szép lassan kezdett leépíteni, majd kitörölt az ismerősei közül is. Én meg nem tudtam mit csináljak, hiszen az csak a feleségének lesz rossz, ha megosztom vele, hogy mi történt, hát ráírtam a srácra. Válaszában még csak bocsánatot sem kért, sőt, úgy állított be, mintha én erőszakoltam volna meg őt. Amikor lementem a bulijukra, mindenki ujjal mutogatott rám, hogy a zenészek kurvája, és ekkor jött a nemes bosszúm. Ha már ennyire megalázott, hát elkezdtem híresztelni, hogy olyan kicsi a pénisze, hogy ami történt nem is számít közösülésnek. Ez már hatott, mert miután visszahallotta, félrehívott és próbálta mentegetni magát, csak érdekes módon a hangsúly a fütykösén volt, nem a bocsánatkérésen. Erre nagyon begurultam, és már fűnek-fának terjesztettem. Tudom, hogy nem kellett volna, hibát, hibára halmoztam, és az igaz, hogy mindenki jókat röhögött a gitáros méretein, közben engem elkönyveltek kurvának. Most ott tartok, hogy már nem csak koncertre nem járok, de ki sem teszem a lábam az utcára, még a facebookról is töröltem magamat."


Magára hagyva

"Érdekes dolgokat írt a Teljes felelősséggel című Cikipédia részében. Gondoltam megosztom önnel egy nem is olyan régi történetemet. Nagyon jó barátságban voltam az énekessel, ezért szinte kötelességemnek éreztem, hogy segítsem az előrehaladását. Szinte mindig mindenben kikérte a véleményemet, és ez jól esett. Úgy éreztem, hogy én is a zenekar része vagyok, hiszen én csináltam a honlapot, fotóztam a koncerteket, és vidékre is önköltségen mentem, ha ott léptek fel. Így utólag persze többször is beugrik, hogy egyetlen köszönöm sem hagyta el a száját, és így utólag már az is feltűnik, hogy mindig csak akkor voltam fontos, ha kellett valami. Mostanában, mióta nincs állásom, már nehezebben mozdulok ki, nem akarok senki terhére lenni. Visszaadtam a honlap szerkesztést is, és mivel egyre kevesebb buliba jutok el, hát a fotózást is más csinálja. Nem csoda, ha azt veszem észre, hogy lassan három hónapja nem csörög vagy ír rám, és ha én kérdezek valamit velük kapcsolatban, olyan távolságtartó lett. Pedig szerintem ez intelligenciakérdés, az emberekkel ugyanúgy illik bánni, amikor szükség van rájuk, mint amikor nincs."

Paraszt zenészek?

"Olvastam tegnapi cikküket, és lenne néhány megjegyzésem. A zenész, ha már írogat a facebookon, és kapcsolatot tart a rajongóival, akkor kötelessége válaszolni is a feltett kérdésekre. Miért lenne lealacsonyító nekik megírni, hogy mikor kezdenek, milyen dalokat játszanak, hányra érnek oda? Nekik ez a dolguk, hogy minket mindenben kiszolgáljanak. Elvárom mindegyiktől, hogy válaszoljanak, ha kérdezek tőlük valamit. Nem a családi állapotuk, meg a hangulatuk érdekel, hanem egy velük kapcsolatos téma. Ha én veszem a fáradtságot, és kifizetem a jegyre a pénzt, vagy veszek tőlük pólót, vagy lemezt, akkor joggal elvárom, hogy az én aprólékos kérdéseimre is nagy türelemmel válaszoljanak. A zenésznek manapság már nem csak az a feladatuk, hogy zenéljenek, hanem hogy teljes mértékben kiszolgálják azt a maradék pár zenebolondot, akik még eljárnak a koncertjeikre. Én ezért szoktam felháborodni, amikor nem válaszolnak, nem foglalkoznak kellőképpen velem, mert úgy érzem, ilyenkor - amikor munka van - nincs szükség rajongóra, amikor pénz kell, akkor meg jön a de szeretünk benneteket duma. Sajnos már elég sok helyről tiltottak ki, mert elmondom a véleményemet. Nem szeretem a paraszt zenészeket."

Nagy ember kis bottal

"Én megtehettem, hogy szexuális kapcsolatba léptem néhány zenésszel, és tényleg nem rendelkeznek nagy szerszámmal általában, sőt, mire odáig jutnak, már a keménység is csak egy össze-visszahajladozó kis gumicukor. Ettől függetlenül mindig akad valaki, aki le tud venni a lábamról. Van a XXX zenekarban a XXX billentyűs, akinek meg olyan aranyos kis micsodája van, talán még ő sem tudja, hogy mikor van erekciója, és mikor nincs. Őt pedig én szereztem meg magamnak, mert mást gondoltam róla, de tévedtem. Nagyon kedves arc volt, udvarolgatott a maga módján, éreztem, hogy valamit akar, de nem meri megtenni az első lépést, hát segítettem neki. Egy koncert szünetében megtörtént az eset. Vagyis nem tudom, hogy mennyire történt meg, mert szerintem azzal a gyufaszállal nagy kárt nem tud tenni még egy verébben sem. Rendben, nem bántottam, fiatalabb is nálam vagy húsz évvel, tapasztalatlan is, de amikor a buli után elkezdett hívogatni randira, kiröhögtem, és írtam neki, hogy felejtsen el, különben az összes ismerőse megtudja, hogy egy ilyen nagy emberben megbújik egy hangya nemiszerve. "

Úgy tűnik, lesz még folytatás...

Fiery
mjozsef.fiery@gmail.com





rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló





Nemzeti Kultúrális Alap és a Hangfoglaló Program támogatásával.










Ez is érdekelhet

Cikipédia 8. - 10. rész - Jogdíjakról félszegen
A történet ismerős: Előhúzunk valahonnan egy zenészt, aki panaszkodik, hogy milyen rettenetesen alacsony a nyugdíja, fillérekből kell tengődnie, majd szembe állítjuk

Tovább...
Jugoszláv punk és újhullám a 70-80-as években - 2. rész (2018)
Ez a dolgozat társadalmi és politikai kontextusban vizsgálja a jugoszláv punk és újhullámos zenét, amely a '70-es évek végén

Tovább...
Cikipédia 8. - 11. rész - Aligátor vs. Nyaligátor
Lehet szeretni és lehet utálni a labdarúgó-világbajnokságot, és ugyanígy lehet érezni a Nemzetközi Dalfesztivál iránt. Mindkettő nemzetközi verseny, ahol eredeti

Tovább...




Koncertek 2018. július 16. és 2018. augusztus 01. között:









Klipmánia