Joel Hoekstra's 13 - Dying To Live (2015) 

Megjelent: 2015. október 13. kedd 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A gitárzseni Joel Hoekstra manapság a Whitesnake tagja, de szerepelt korábban a Night Ranger-ben és a Trans Siberian Orchestrában is... No és persze három szóló lemezt is kiadott a karrierje alatt, a 2000-ben elsőként megjelent Undefined-ről írtunk is régebben...

A Dying To Live albummal új projektet indít Joel Hoekstra's 13 néven, amiben nosztalgikus, dallamos hard rock dalait adja ki, olyan segítőkkel, mint Jeff Scott Soto és a Symphony X és Adrenaline Mob frontember, Russell Allen. A ritmus szekció is különleges, hiszen basszusgitárosként Tony Franklin szerepel (The Firm, Blue Murder, stb.), dobosként pedig Vinny Appice (WAMI, Black Sabbath, Dio), de vendégként - mások mellett - Derek Sherinian-t is hallhatjuk a lemezen...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Leginkább úgy érzem, hogy Hoekstra ezt a saját dalokat tartalmazó lemezét csak azért készíthette el, mert Coverdale épp' a régi Deep Purple dalaival adta ki a gitárossal készült, friss Whitesnake lemezét... Így aztán Hoekstrának maradt egy rakás ötlete a fiókban, amiket most - persze a főnök bólintásával - összekapott és a kiadó segítségével, a legprofibb - és épp' ráérő - zenészekkel rögzített... Amúgy gyakorlásból, de persze átszabva a főbb szereplők egyéniségére a végeredményt...

A Dying To Live leginkább AOR-nak mondható produkció. A dalok többségében - sajnos - a gitár is mellékszereplőnek tekinthető. Többségében az énekesek nagy ívű melódiái viszik a prímet, alig van olyan dal a lemezen, amiben a gitár is megdörren. Persze két ilyen énekhanggal így is működhet a projekt, de nekem akkor is nagy hiányérzetem maradt a végére... Főleg úgy, hogy főhősünk gitáros-képességeinek régi követője és elismerője vagyok... Igaz, sajnos az Undefined-hez hasonló jazz-rockos produkcióban jó ideje szerepelt, de én akkor is valami ilyesmit vártam ettől a produkciótól is... Nem ilyen lötyögős romantikát, amiben a gitár is sokszor mellékszereplőnek mondható, hanem bárot és kísérletező szellemű lemezt, amivel az énekeseknek is fel van adva a lecke, ha követni akarják a stílusok közötti vibrálást! Ehhez képest a legdögösebb dalok is sima Whitesnake-kompatibilis kommersz meneteléseknek tekinthetők...

De ne fussunk ennyire előre... A Russell Allen karcos énekével nyitó Say Goodbye to the Sun azért rendesen megdörren, ahogy 2015-ben kell egy hard rock dalnak... Itt még Vinny Appice jelenlétének is van értelme, jellegzetesen töredező ritmizációja ráadásul kiválóan működik együtt a dögös és lehangolt gitártémák gonoszkodó szaggatásával! Ez a lemez legdögösebb dala, a lötyögős Anymore levegős epikája, meg a hasonló - csak Jeff Scott Soto érzékenyebb és nagyobb ívet bejáró hangjával előadott - Until I Left You sem más, mint AOR-kötelezők nosztalgiázása, amúgy slágeresen repkedve... Aztán mi más jöhet, mint egy romantikus ballada Long for the Days címmel, amit csak Allen drámai és szellemes előadása tud némileg feldobni...

A Jeff Scott Soto énekével áriázgató Scream végre dögösebben gitározott, Whitesnake-ízű darab, amit a háttérből orgona is megtámogat, de ez így nem más, mint egy jobb munkaverzió... A Never Say Never a nyolcvanas évek gitár-centrikusabb pop-rock slágereinek hangulatait próbálja felmelegíteni, de Allen hiába tölti meg füstösebb és tisztább dallammal is, csak közhelyparádét lehet belőle kihozni... A Changes egy Is this love hangszerelésű ballada, Allen hangjával, de nem túl izgalmas refrénnel... A The Only Way to Go végre durvábban és karcosabban is dülöngél, még a finom keleties nyújtásai is ülnek, de a nagyobb ívű refrénje nem lett túl érdekes...

A misztikusan lassú és felszabadultan élénk részeit ügyesen cserélgető Dying to Live-ban vége kiengedheti Allen a torkába szorult Dio-t, de itt is túl sok lett a közhely... A félig-meddig akusztikus, de még inkább felszabadult AOR-slágernek tekinthető Start Again-ban Jeff Scott Soto is repkedhet kedvére, hogy aztán a What We Believe-ben a himnikus hangvétel is csatlakozzon mindehhez... Akinek ennyi nem volt elég, az kaphat még egy Kill or Be Killed című bónuszt, illetve a Japán verzión a Never Want szerepel, de nekem ennyi is bőven elég volt ebből...

Őszintén szólva, én sokkal érdekesebb és bátrabb lemezt vártam egy ilyen tehetséges gitárostól, főleg úgy, hogy ilyen szupergroup jellegű kíséretet kapott... A lemez nyilván a csalódottabb Whitesnake rajongóknak készült, nem is értem, hogy Coverdale miért nem szerepel rajta, mondjuk egy-két régi - és elfeledett - dalának újraértelmezett verziójával... Szóval én inkább továbbra is az Undefined-et hallgatom, mert az legalább bátran belenyúl a kevésbé slágeres és dallam-orientált világba... Amúgy nagy kár, hogy nincs több Say Goodbye to the Sun-hoz hasonló, súlyosabb dal, mert akkor sokkal-sokkal jobban tetszene ez az album!

10/6




Track lista:

01. Say Goodbye to the Sun - 3:23
02. Anymore - 4:47
03. Until I Left You - 4:26
04. Long for the Days - 5:37
05. Scream - 4:24
06. Never Say Never - 3:58
07. Changes - 4:25
08. The Only Way to Go - 4:48
09. Dying to Live - 4:12
10. Start Again - 3:48
11. What We Believe - 5:53
12. Kill or Be Killed (Bónusz Track) - 5:11

Közreműködő zenészek:

Joel Hoekstra (Whitesnake, ex-Night Ranger, ex-Trans Siberian Orchestra) - gitár, vokál
Jeff Scott Soto (Soto, Yngwie J. Malmsteen, stb.) – ének, vokál
Russell Allen (Adrenaline Mob, Symphony X) – ének, vokál
Tony Franklin (The Firm, Blue Murder) - basszusgitár
Vinny Appice (WAMI, Black Sabbath, Dio) - dob

vendégek:
Derek Sherinian (Planet X, PSMS, ex-Dream Theater, ex-Black Country Communion) - billentyűs hangszerek
Chloe Lowery (Trans Siberian Orchestra) - ének
Toby Hitchcock (Pride of Lions) - vokál
Charlie Zeleny (Joe Lynn Turner) - ütős hangszerek
Dave Eggar (Amy Lee, Coldplay) - cselló

Lemezei:

2000 - Undefined
2003 - The Moon Is Falling
2008 - 13 Acoustic Songs
2015 - Joel Hoekstra's 13 - Dying To Live

Kiadó:
Frontiers Records
Honlap:
joelhoekstra.com
facebook.com/JoelHoekstra13


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Joel Hoekstra - Undefined (2000)

2011-04-16 18:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Anubis Gate - Covered In Black (2017)
A dániai Aalborg-ban, 2001-ben alakult progresszív-power metálos Anubis Gate elkészítette a 2014-es Horizons - amiről kétszer is írtunk - folytatását, a sorban a

Tovább...
Pentakill - Grasp of the Undying (2017)
A Pentakill egy virtuális zenekar, a League of Legends nevű stratégiai játékhoz készül 2014-óta, nagyon is valóságos power-metál zenével. Az elképzelt csapat elképzelt

Tovább...
Yes - Union (1991)
Ezen a héten a '68-ban, Londonban alakult Yes életművének az egyik legizgalmasabb produkcióját veszem célba, az 1991-es Union-t, ami a zenekar tizenharmadik nagylemeze volt. A '83-as 90125 az akkor

Tovább...
Dagoba - Black Nova (2017)
A Dagoba nem csak egy képzeletbeli galaktikus "rendszer", hanem egy a franciaországi Marseille-ben, '97-ben alakult groove-indusztriális metálos horda is, akik legutóbb 2015-ben adtak ki

Tovább...
Serious Black - Magic (2017)
Harmadik lemezét adja most ki a Serious Black nevű nemzetközi speed-power metálos szupergroup-szerűség. A 2015-ben megjelent As Daylight Breaks után Roland Grapow gitáros

Tovább...




Koncertek 2017. szeptember 24. és 2017. október 10. között:









Klipmánia