×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Machine Head - The Burning Red (1999) 

Megjelent: 2015. szeptember 26. szombat 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1991-ben, Oakland-ben (Kalifornia) alakult Machine Head a groove-thrash metal egyik legsikeresebb képviselője manapság, 3 milliónyi lemezt adtak mostanáig világszerte... A '94-es Burn My Eyes és a '97-es The More Things Change-t követő The Burning Red volt a formáció harmadik kiadványa, egyben a csapat átalakulásának kezdete... Logan Mader kilépése után, Ahrue Luster került a gitáros helyére, aki 1998–2002 között, az akkoriban divatos nu-metal felé tolta a Machine Head hangzását és zenéjét, ami már csak azért sem lehet különösebben meglepő fordulat, hiszen a kilépése óta az Ill Nino-ban készít hasonló stílusú lemezeket...

Az meg külön érdekesség, hogy a menő produceri karrierje után, 2015-ben a Once Humanban újra gitárt ragadó Logan Mader a Machine Head tagsága és a '98-'99-es rövidke Soulfly-os kalandja után, épp' egy nu-metalos szupergroupban, a Medicationban kötött ki, igaz az a csapat sem lett túl hosszú életű és egy lemez kiadása után feloszlott...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A '94-es Burn My Eyes és a '97-es The More Things Change - egész egyszerűen - művészi szintre emelte a bunkóságot, de Logan Mader kilépése után minden felborult. Robb Flynn és csapata elsőként itt, a Burning Red-en engedett a Korn vezette nu-metal-divat funkys nyomásának, de ez még csak az átmenet volt, gyorsan - a 2001-es Superchargerre mindenképpen - tovább fokozódott a helyzet... A dolog persze kettős eredményt hozott, a bunkó grooves lassulások súlyából és mélységéből visszavettek, de miközben az előzmény tömegének sodrása is bennük maradt, könnyebben befogadhatóvá - és eladhatóvá - is váltak...

Nem véletlen tehát, hogy ez a Burning Red album ma is a második legtöbb példányban eladott kiadványuknak számít odaát, miközben a régi rajongók meg azon morfondírozhattak, hogy mi sül ki ebből?! A srácok a zavarodottságukat azzal is megfejelték, hogy felvettek egy nevetségesen primitív The Police feldolgozást is, a Message in a Bottle-t, amit jobb lenne elfelejteni nekik... A Burning Red album és a Korn életmű közötti kapcsolat legfontosabb láncszeme Ross Robinson producer személye, aki ott is s itt is dolgozott. Ő amúgy gitárosként a Detente nevű thrash metalos csapat után, a Murdercar-ban együtt kezdte a profi zenészi karrierjét a Machine Head dobosával, Dave McClainnel... A barátság tehát megvolt kettejük között régről, de ez a nu-metálhoz közelítő stílusváltás így sem tett jót a Machine Head-nek... A divatok ugyanis túl gyorsan váltják egymást, alóluk meg ugyanilyen sebességgel szalad ki a világ!

Persze a dolog biztosan nem volt ilyen bonyolult, nyilván a kiadó megmondta a Machine Heades srácoknak, hogy ezentúl a cipőjüket kell bámulni, de azért odáig szerencsére mégsem mentek el, hogy mindehhez maszkot is rájuk húztak volna... Ez a maszkos-dolog csak onnan került ide, hogy Ross Robinson '99-re - a Machine Head lemezen kívül még - összerakta a Slipknotnak is a - Slipknot című - bemutatkozó lemezét, amiből végül kinőtt Corey Taylor csapatának sajátos zenéje és mindent elsöprő sikere... De térjünk inkább vissza a The Burning Red-hez...

Mindezzel együtt, az Enter the Phoenix misztikus felvezetője után ránk eső Desire to Fire a basszusgitárjának és dübörgésének a hátára állva, simán elmehetett volna az előző két lemezen is... Csak hát itt a gitár súlyát részben elvették és összemaszatolták, az ének is részben elkezdett rappelni és depressziózni... Viszont a beüvöltött refrén ősi bunkósága viszont így is elviszi a hátán a dalt... A Nothing Left maszatolós dülöngélése a beindulás és elfojtottság között is kellően dühös kifejlődést kapott, de a sok kiállásával ez már tényleg a modern időknek szólt... A The Blood, the Sweat, the Tears lehangolt gitárja és menetelése közben is kapunk súlytalan és erőtlen depressziót, de a diszkós dobbal is súlyosbított dalt így is elviszi a hátán a régről itt marasztalt durvasága... Nem úgy a Silver, ami alaposan átlépi a Nirvana '94-ben abbahagyott önkínzásainak határait is... Nyilván direkt akartak ebbe a grunge-módra földet súroló irányba is nyitni, de nekem Kurt Cobaintől, vagy Eddie Veddertől élvezhetőbbnek tűnik a klausztrofóbiája...

A Korn maszatosabb és bugyorgósabb gitárjai és funkys rappelése a From This Day-ben nem túl meggyőzőek, ahogy az egyhangúbb Exhale the Vile - dühös köpködésbe is átmenő - dallamosabb refrénje sem működik igazán. Mindezt aztán összerakják és kijön végül belőle a Message in a Bottle című The Police klasszikus bugyután merengőfeldolgozása, amit a Nirvana-szerű beindulása sem tud feljavítani... A Devil With the King's Card megpróbálja visszahozni a súlyosabb múltjukat, de a tekergések között túl sok maradt a Korn-hatás... Nagyon nem akarom folytatni a dalonkénti elemzést, mert a lemez végére teljesen elfogytak az ötleteik... A feleslegesen művészkedő I Defy nyavalygása, vagy az énekes gyerekkori molesztálásáról szóló Five depressziós önmarcangolása sem igazán befogadható, ahogy a The Burning Red torz és indusztriális merengése sem menti meg a lemez záró harmadát... De a csapat korábbi életművéből a House of Suffering című Bad Brains feldolgozás, vagy az Alcoholocaust sem lóg ki kevésbé...

Mindezzel együtt, a Machine Head stílusváltása a Burning Red lemezzel csak elkezdődött, itt még maradt némi súly is, amiket lehet szeretni... Szóval a teljes váltás nem itt ért véget, hanem a 2001-es Superchargerrel, amivel tényleg elvesztették a talajt a lábuk alatt... Arról már nem is beszélve, hogy 2001 októberének elején rossz időben jöttek ki az agresszív frusztrációikkal, így a szeptemberi terroresemények fényében, egész egyszerűen rossz üzenetet hordoztak, amitől nagyon sokan megutálták őket! De erről majd legközelebb...


Track lista:

01. Enter the Phoenix - 0:53
02. Desire to Fire - 4:49
03. Nothing Left - 4:05
04. The Blood, the Sweat, the Tears - 4:11
05. Silver - 3:52
06. From This Day - 3:56
07. Exhale the Vile - 4:57
08. Message in a Bottle (The Police cover) - 3:32
09. Devil With the King's Card - 4:05
10. House of Suffering (Bad Brains cover) - 2:10
11. Alcoholocaust - 3:46
12. I Defy - 3:42
13. Five - 5:18
14. The Burning Red - 6:44

Közreműködő zenészek:

Robb Flynn – ének, gitár
Adam Duce (1991–2013) – basszusgitár, vokál
Ahrue Luster (1998–2002, Ill Nino) – gitár
Dave McClain – dob

Producer: Ross Robinson

Lemezeik:

1994 - Burn My Eyes
1997 - The More Things Change...
1999 - The Burning Red
2001 - Supercharger
2003 - Through the Ashes of Empires
2005 - Elegies (DVD)
2007 - The Blackening (-2-)
2011 - Unto the Locust
2012 - Machine F**king Head Live
2014 - Bloodstone & Diamonds

Kiadó:
Roadrunner
Honlap:
www.machinehead1.com
facebook.com/MachineHead


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...
Iron Maiden - The Book of Souls: Live Chapter (2017)
Az 1975-ben alakult Iron Maiden jó ideje a heavy metál legnagyobb látványosságának számít! Showműsoruk felül múlja az NWOBHM-generáció minden más

Tovább...
The Dark Element - The Dark Element (2017, Stargazer)
Ha azzal nyitnék be egy Nightwish-topic-ba, hogy szerintem az Imaginaerum a legjobb lemezük, azonnal hideget-meleget kapnék. Pedig az a

Tovább...
Enslaved - E (2017)
Az 1991-ben, Norvégiában alakult Enslaved a tizennegyedik lemezét hozza most ki E címmel... A 13 éves Ivar Bjornson gitáros-billentyűs és a 17 éves Grutle Kjellson énekes-basszusgitáros által

Tovább...




Koncertek 2018. január 18. és 2018. február 03. között:









Klipmánia