David Gilmour - Rattle That Lock (2015) 

Megjelent: 2015. szeptember 19. szombat 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A most 69 éves David Gilmour tavaly egy szedett-vedett lemezzel végleg lezárta a Pink Floyd történetét, ami után lendületből nekifutott a negyedik szóló munkájának, a 2006-os On an Islandot követő Rattle That Locknak... Legfőbb segítőjének most is az egykori Roxy Music gitárosát, Phil Manzanera-t választotta, de a kellően Pink Floyd-közeli költőiség megszületésében író felesége, Polly Samson is újra besegített...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





A Rattle That Lock olyan lett, mintha David Gilmour válláról legördült volna valami nehéz kő... Még az amúgy merengőre vett 5 A.M. című instrumentális nyitány is sokkal felszabadultabb szólózgatásnak tűnik, de aztán a címadó Rattle That Lock könnyed, dalolgató hangulata végleg megjeleníti ezt a friss, sokkal súlytalanabb és depresszióitól megszabadult David Gilmour-t... Hogy őszinte legyek, én nem különösebben kedvelem a Roxy Music-ot és Phil Manzanera-t sem szeretem, de ismerem annyira, hogy kihalljam a dalból azt a fajta lazább és színesebb életérzést, amit mindig is képviseltek... És ez így nekem nem annyira tetszik!

Szerencsére a Faces of Stone merengő billentyűi és akusztikus gitárja visszahoz valamit a Pink Floyd költőiségéből, de ez meg sokszor átlép sanzonosba, aminek meg a franciásan laza tragikomédiáját egyáltalán nem díjazom, úgyhogy hiába került közben azért bele némi kamarazenei nagyvonalúság, engem ez a közhelyes hangszerelés felidegesít... A sokáig elhalkuló, majd a kórusaival magasra szálló A Boat Lies Waiting gitár-billentyűs merengése kellemesen költői képekkel teljesül ki, de a Dancing Right in Front of Me túl zavaros lett nekem... Itt aztán össze-vissza kevergetik a kötetlenebb és a direktebb Pink Floyd-környéki világot, nagyzenekarral, sanzonnal és szalon jazzel, ami innen aztán tényleg nem hiányzott... Nagy kár, hogy fel-fel tűnő keményebb gitár-riffek ennyire nem hangsúlytalanok lettek az egész dalt figyelembe véve...

A fütyülgetéssel kezdő In Any Tongue nagy levegős melódiájának felszállását és repülését jó hallani Pink Floyd rajongóként, sőt, a filmzenének is beillő kamarazenekari rész is kiválóan illeszkedik mindehhez, a kötelezően elnyújtott gitárszólójával együtt, amit aztán a space-rockosan induló, billentyűk között utazó Beauty instrumentálisan is tovább épít, feszes, de lazábban kibontva, amúgy teljesen közhelyesen! A nagybőgővel kezdődő The Girl in the Yellow Dress akusztikus swingelése értelmetlen ebben a közegben, ahogy a Roxy Musicot elénk lazuló Today sem tűnik helyénvalónak a Pink Floyd gitárosától! A lemezt az And Then... adja, egy instrumentális David Gilmour-közhely, hegedűk hátán magasba szárnyaló blues-gitárral, ami legalább önmagával azonos...

David Gilmour hátáról legördült a Pink Floyd terhe, de mindez nem magyarázza a swinget, jazzt és sanzont, amik teljesen feleslegesek... A közhelyes gitárszólók - ahogy mindig - most is ülnek, de ezeket meg már - kicsit másként, de - ezerszer hallhattuk... David Gilmour ezzel a lemezzel nem fogja tudni pótolni a Pink Floyd elmúlását, de az kiderülhet belőle, hogy ő mit szeretett volna belőle csinálni, ha a többiek - szerencsére - nem fogják vissza a kezét...

10/6



Track lista:

01. 5 A.M. (instrumentális) - 3:04
02. Rattle That Lock (Polly Samson, - Gilmour, Michael Boumendil) - 4:55
03. Faces of Stone - 5:32
04. A Boat Lies Waiting (Samson, Gilmour) - 4:34
05. Dancing Right in Front of Me - 6:11
06. In Any Tongue (Samson, Gilmour) - 6:46
07. Beauty (instrumentális) - 4:28
08. The Girl in the Yellow Dress (Samson, Gilmour) - 5:25
09. Today (Samson, Gilmour) - 5:55
10. And Then... (instrumentális) - 4:27

Közreműködő zenészek:

David Gilmour (Pink Floyd) - gitár, ének (kivéve: 1, 7, 10), billentyűs hangszerek (kivéve 8), zongora (1, 3, 4, 5), SNCF sampler (2), Hammond orgona (2, 5, 9), basszusgitár (5, 6, 7, 10), basszus harmónika (7), elektromos zongora (9, 10), társ-producer
Gabriel Gilmour - zongora (6)
Steve DiStanislao - dob (2, 3, 5, 7, 9), ütős hangszerek (2, 3, 7), vokál (2)
Guy Pratt - basszusgitár (2, 9)
Phil Manzanera (Roxy Music) - Hammond orgona (2, 3), billentyűs részek (2, 3, 6), akusztikus gitár (3, 9), társ-producer
Andy Newmark - dob (5, 6, 10)
Danny Cummings - ütős hangszerek (3, 4, 5, 7, 10)
Damon Iddins - accordion (3)
David Crosby - vokál (4)
Graham Nash - vokál (4)
Jools Holland - zongora (8)
Rado Klose - gitár (8)
Robert Wyatt - cornet (8)
Chris Laurence - nagybőgő (8)
Mica Paris – vokál (2, 9)
Louise Marshall – vokál (2, 9)
The Liberty Choir - vokál (2)
Zbigniew Preisner - nagyznekekari hangszerelés (1, 3, 5, 6, 9, 10)
Michael Boumendil - eredeti SNCF ötlet (2)
Richard Wright - hangeffekt (4)

Barn Jam tagjai (deluxe kiadás DVD és Blu-ray):
David Gilmour - gitár
Richard Wright - billentyűs hangszerek
Guy Pratt - basszusgitár
Steve DiStanislao - dob

Lemezeik:

1978 - David Gilmour
1984 - About Face
2006 - On an Island
2015 - Rattle That Lock

Egyéb kiadványok:
2008 - Live in Gdansk
2010 - The Orb - Metallic Spheres

Kiadó:
Columbia
Honlap:
davidgilmour.com
facebook.com/davidgilmour
manzanera.com


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Pentakill - Grasp of the Undying (2017)
A Pentakill egy virtuális zenekar, a League of Legends nevű stratégiai játékhoz készül 2014-óta, nagyon is valóságos power-metál zenével. Az elképzelt csapat elképzelt

Tovább...
Yes - Union (1991)
Ezen a héten a '68-ban, Londonban alakult Yes életművének az egyik legizgalmasabb produkcióját veszem célba, az 1991-es Union-t, ami a zenekar tizenharmadik nagylemeze volt. A '83-as 90125 az akkor

Tovább...
Dagoba - Black Nova (2017)
A Dagoba nem csak egy képzeletbeli galaktikus "rendszer", hanem egy a franciaországi Marseille-ben, '97-ben alakult groove-indusztriális metálos horda is, akik legutóbb 2015-ben adtak ki

Tovább...
Serious Black - Magic (2017)
Harmadik lemezét adja most ki a Serious Black nevű nemzetközi speed-power metálos szupergroup-szerűség. A 2015-ben megjelent As Daylight Breaks után Roland Grapow gitáros

Tovább...
Essence of Datum - Nevermore (2017)
Az Essence of Datum nevű fúziós rock-metál zenekar 2012-ben alakult Minszkben, Fehéroroszország fővárosában. A Dmitry Romanovsky gitár-virtuóz vezette

Tovább...




Koncertek 2017. szeptember 24. és 2017. október 10. között:









Klipmánia