×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Bon Jovi - Burning Bridges (2015) 

Megjelent: 2015. augusztus 24. hétfő 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Már a salátának tűnő borítóból is kiderülhet, hogy ez nem a 2013-as What About Now-t követő, következő "hivatalos" Bon Jovi album (az állítólag 2016-ban jön majd ki), szóval ez valami más... Mondjuk úgy, hogy valamiféle szedett-vedett érdekességnek, rajongónak szánt, kiadatlan és befejezetlen dalok válogatásának tűnik, korábbi lemezekről lemaradt dalokkal, amiket John Shanks társ-producerrel - akinek a sikeresebb munkái között Anastacia, Alanis Morissette, Hilary Duff, Miley Cyrus, meg az utóbbi Van Halen és Jovi lemezek is megtalálhatók - most, mai füllel fejezett be az énekes...

Ha pozitívan akarok fogalmazni, akkor ez a maga mögötti hídfelégetős kiadvány leginkább búcsúzásnak tűnik a 2013-ban a csapatból leszerelt Richie Samboratól, de meghallgatva a lemezre tett lityi-lötty pop-dalocskákat, már nem vagyok annyira biztos benne, hogy a magát a dögös hangzásával a blues-rockba is beásó gitáros is valami hasonlóra vágyott volna...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A nyitó A Teardrop to the Sea merengése és lötyögése meghatározza a lemez alaphangulatát, Jovi és Billy Falcon szerzeménye azt a fajta egyhangú félig-meddig rockot hozza elénk, ami főhősünk '97-es második szóló munkáját, a Destination Anywhere-t is tönkre vágta... És ezen az sem segít, hogy akad karcos gitár és drámai ének is a végére... A We Don't Run aztán ugrálós popdalként indul be, Jovi és John Shanks nagyobb ívű himnuszt írt mindebből, aminek van íve, de a gitár nem igazán tűnik benne fontos hangszernek... A harmadik dal a Saturday Night Gave Me Sunday Morning, amiben Jovi és Shanks mellett Richie Sambora neve is feltűnik dalszerzőként, így a kiadvány egyik legfontosabb momentuma... Nem mellesleg az egyik legjobb is, mivel benne van az a refrént végtelenítve ismételgető pop-rock könnyedség, ami a közhelyesség ellenére is a magasba emelte a formációt!

Az akusztikus maszatolás We All Fall Down ismét egy arctalanabb, monoton Jovi-Shanks szerzemény, amit aztán a Blind Love című digitális tengerben úszó Jovi-ballada követ, ami nem tart sehonnan-sehová... De ez sajnos nem a vége ennek az elektronikus merengésnek, hiszen a Who Would You Die For című Jovi-Falcon szerzemény is ezt tudja, de itt legalább van valamiféle Pink Floyd-szerű, csak romantikusabb kialakulás is... Mindezt egy countrys, akusztikus balladával fejelik meg Fingerprints címmel, aminek végül totális közhelybe fullad a kibontása... Elektronikus country-rockot hoz elő a Life Is Beautiful, amit Jovi és Falcon mellett Chris DeStefano jegyez szerzőként, de ebből is hiányzik az igazi, átütő refrén... Némileg életerősebb az I'm Your Man című Jovi-Shanks szerzemény, aminek van némi örömködés is, hogy aztán egy Burning Bridges című akusztikus búcsú country-dal tegyen pontot a lemezre, aminek az egyetlen ötelete, hogy minden nyelven elbúcsúzik a közönségtől...

Szóval, szerencsére időközben Jon Bon Jociék is rájöttek, hogy ennyi azért nem lesz elég, hogy sorlemeznek hívják ezt a valamit... Nyilván valaki mert szólni főhősünknek, hogy ő azért még egy rocksztár, nem valami gagyi pop-izé, ha minden igaz, szóval írjon is olyan dalokat, hogy ezt elhiggye az ember, ha tud... Ha ez volt a búcsú Richie Samboratól, akkor nagy bajban vannak, ugyanis a gitárosnak köze van a lemezen az egyetlen hallgathatóra sikeredett dalhoz... Aki elektronikus-digitális lötyögést, vagy akusztikus-countrys dalocskákat szeretne hallgatni Bon Józsi szájából, annak nyilván tetszeni fog ez a lemez, mert az egyetlen rockos dolog az a pár alternatív módra túlvezérelt gitár nyekergetése pár dalban, de valahogy nekem ez csak egy férceket összegyűjtő válogatásnak tűnik, amin olyan dalok vannak, amik nem véletlenül maradtak fenn a szitán és maradtak ki eddig az életműből... Kár volt most mégis befejezni őket...

Én meg csak azt nem értem, hogy ha már ilyen nosztalgiázó kedve támadt főhősünknek, akkor miért nem ment vissza még jobban az időben, mondjuk a '80-83 közötti időszakhoz, amikor még nem volt meg a csapata és John BonGiovi néven demózgatott... Az igazi gyűjtők már úgy is biztosan összeszedték valamelyik nem hivatalos The Power Station Years kiadványt, amikből főhősünk is össze tudott volna szedni egy lemeznyire való jobb ötletet, amiket mai füllel befejezve és modernizálva, minden régi és új rajongó is szerethetne... Abban bízom, hogy egyszer talán majd ez is az eszébe jut, amikor épp' üres fejjel mászkál fel-alá a házi stúdiójában és még Richie Samborat és Desmond Child-ot sem tudja áthívni magához egy sörre, hogy hátha történik majd valami megmagyarázhatatlan szikra közösen velük... Mert ezt a hidat épp' most égette fel maga mögött...

10/3



Track lista:

01. A Teardrop to the Sea (Jon Bon Jovi, Billy Falcon) - 5:07
02. We Don't Run (Bon Jovi, John Shanks) - 3:17
03. Saturday Night Gave Me Sunday Morning (Bon Jovi, Shanks, Richie Sambora) - 3:23
04. We All Fall Down (Bon Jovi, Shanks) - 4:05
05. Blind Love (Bon Jovi) - 4:48
06. Who Would You Die For (Bon Jovi, Falcon) - 3:54
07. Fingerprints (Bon Jovi, Falcon) - 5:58
08. Life Is Beautiful (Bon Jovi, Falcon, Chris DeStefano) - 3:22
09. I'm Your Man (Bon Jovi, Shanks) - 3:44
10. Burning Bridges (Bon Jovi) - 2:44

Közreműködő zenészek:

Jon Bon Jovi – ének, gitár, társ-producer
David Bryan – billentyűs hangszerek, zongora, vokál
Tico Torres – dob, ütős hangszerek

Hugh McDonald – basszusgitár
Phil X (Philip Eric Xenidis) – gitár
Richie Sambora (1983–2013) – gitár

társ-producer: John Shanks

Lemezeik:

1984 - Bon Jovi
1985 - 7800 Fahrenheit
1986 - Slippery When Wet
1988 - New Jersey
1992 - Keep the Faith
1995 - These Days
2000 - Crush
2002 - Bounce
2005 - Have a Nice Day
2007 - Lost Highway (-2-)
2009 - The Circle
2013 - What About Now (-2-)
2015 - Burning Bridges (rare)
2016 - This House Is Not for Sale

Kiadó:
Mercury
Honlap:
www.bonjovi.com
facebook.com/BonJovi


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Bon Jovi - Bounce (2002)

2016-11-02 12:05:00

kép

Bon Jovi - Crush (2000)

2016-11-01 18:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...
Motörhead - Rock 'n' Roll (1987)
1987 nagy változásokat hozott a zenei életben. A Napalm Death a Scum-mal útjára indította a grind őrületet, a Mötley Crüe a Girls, Girls, Girls lemezzel tovább folytatta a

Tovább...
Revolution Saints - Light In The Dark (2017)
A 2014-ben induló, amerikai Revolution Saints szupergroup-trió 2015-ös Revolution Saints lemeze - amiről kétszer is írtunk annak idején - után, nem

Tovább...
Vuur - In This Moment We Are Free - Cities (2017)
A holland Anneke van Giersbergen idén pont tíz éve, 2007-ben szállt ki a Gathering-ből, de hiába a kommerszebb szóló karrierje, ma is mindenki az atmoszferikus doom

Tovább...
Icefish - Human Hardware (2017)
A Portnoy-féle Sons of Apollo mellett alakult egy másik rendkívül érdekes progresszív metál szupergroup Icefish néven. A Human Hardware címmel bemutatkozó csapat húzóneve a sok más

Tovább...












Klipmánia