Najmányi László - Theremin (2006, könyvkritika) 

Megjelent: 2015. július 11. szombat 12:05
Szerző: bcsaba
    Kultúra 

Led Zeppelin - Whole Lotta Love. Jimmy Page egy fura szerkezettel variál, kezével egy antenna előtt hadonászik, fura hangokat gerjesztve vele. Mi lehet ez? A Theremin. A hangszer, amit nem kell megérinteni, hogy játszhass rajta...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!







Láttam egy doksifilmet is a thereminről, illetve magáról Thereminről, a 2000-es évek elején. Egészen valószínűtlen történet, valószínűtlen, mégis hihető dokumentumokkal, filmbetétekkel. Az ifjú orosz tudós New Yorkban udvarol egy gazdag lánynak a '20-as években, minderről fekete-fehér filmfelvétel. Majd elrabolja az éppen akkor más néven futó KGB és a '90-es években, 97 évesen előkerül az öreg és New Yorkban újra találkozik régi szerelmével, a találkozást filmezik. Szellemileg teljesen ép, testileg teljesen rozzant. Olyan az egész, mint - talán emlékszik az olvasó - a cseh Ropáci című film, ami arról szólt, hogy a Szudéta vidéken találtak egy új élőlényt, az olajfalót. Az Ablak című magazinműsorban mutatták be itthon, kisgyerekként láttam, és büdös volt, hogy ez hülyeség, ezt nem hiszem el. És tényleg: áldokumentumfilm, mint mondjuk az ugyancsak zseniális magyar áldoksi, az Igazi Mao 1994-ből. Csak a Theremin doksifilmről ez még nem derült ki.

Az abszurdra fogékony akkori barátnőmnek íziben el is meséltem Theremin frissen megismert történetét, de ő csak rötyögött, milyen jó fej is vagyok, hogy ilyen folyékonyan találok ki, egy általam helyben kitalált történetet, csak azért, hogy őt szórakoztassam, és fél órában milyen gördülékenyen, konzekvensen is tudom azt előadni. Nem hitte el, hogy valós a sztori. Hogy a XIX. század végén, nemesi családba született zseni Lev Tyermen néven a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején bolsevikké lesz, Lenin személyes barátjaként kémtevékenységet folytat Európában, majd Amerikában, közben lehetetlen elektronikus hangszereket talál fel, amit azzal ad el, hogy forradalmasította a hangszeres zenét. Hogy azon milyen könnyű játszani, hisz nem kell megérinteni.

Közben persze, meg jóval nehezebb, mint egy - teszem azt - bundozott gitáron, vagy billentyűn, ahol nagyjából egyértelmű, hogyha egy tértartományon belül eltalálom a bundot, vagy a billentyűt, akkor nagyjából a kívánt hang szólal meg, miközben a thereminen az üres térben kell eltalálni milliméterre azt a pontot, ahol nem hamis az adott hang, baromi nehéz és embertelen koncentrációt és abszolút hallást igényel a megszólaltatása.

Majd 2006-ban ugyanaz azt a barátnőmet végre el tudtam vinni a MüPába, ahol a korai elektromos hangszerekkel kapcsolatban volt egy koncert, ahol volt Moog, Hammond és... Theremin is. No lám, láthatod, tényleg van ilyen hangszer. Ezzel persze nem igazoltam Theremin valószínűtlen élettörténetét. A koncerten viszont kapható volt Najmányi László könyve Thereminről, ami nagyjából egybecseng a dokumentumfilm általam elmesélt vonalaival. Najmányi László a legendák ködébe vesző Spions alapító tagja volt egyébként, majd - akárcsak Theremin - ő is Amerikába, az USA-ba távozott. Vélhetően az ő élettörténete is tartalmaz ugyanolyan hihetetlen kanyarokat, mint Thereminé.

A könyv tovább mélyítette hitemet abban, hogy Theremin valamiféle mindent túlélő, földönkívüli személyiség volt, merthogy újabb hihetetlen részleteket villant fel a könyv. Olyan precíznek ható, épp ezért hihetetlen adatokkal leszünk okosabbak, ami akár szórakoztatna is - hisz vevő vagyok az abszurdra - csak hát azt a drámát, ahogy egy zsenit a Nagy Szovjetunió kémként alkalmaz, majd mikor nem akar hazajönni, mert elvesz egy haiti néger táncosnőt feleségül, hazaraboltat New Yorkból, hogy otthon aztán Kolima haláltáboraiban vágasson fát vele, illetve bányásszon aranyat, majd kényszermunkán repülőgép tervezésre használjon, majd megint eltüntessen, hogy aztán a KGB lehallgató-készülékeit fejlesztesse vele, miközben nem érintkezhet évtizedekig még élő családtagjaival se, majd nyugdíjba küldjön, hogy aztán egy színházban hangtechnikával foglalkozzon, az nem vicces, hanem mindent elmond a XX. század szovjet terrorjáról, arról, hogy mennyire nem ér semmit egy ember élete - még egy a rendszer számára hasznot termelő ember élete sem.

Majd a '70-es években egy amerikai újságíró Moszkvában kiszúrja Theremin névtábláját egy ajtón, interjút készít a 40 éve Amerikából rejtélyes módon eltűnt hírességgel, a cikk megjelenik nyugaton, mire a KGB rögtön ki is lakoltatja Theremint, műszereit, hangszereit - életében sokadik alkalommal is - összetörik. (Mint Woody Allen szemüvegét a Fogd a pénzt és fuss című filmjében.) Majd karbantartóként még 90-es éveiben is dolgozik, kipufogókat javíttatnak a nemzetközileg híres professzorral. Atya ég. És mikor találkozik régi barátaival, rokonaival, utóbb mindig kiderül, hogy az általa ajándékba otthagyott tárgyakban, mindben lehallgatókészüléket helyezett el...

Elolvastam most újra a könyvet és én is itt állok, ahogy egykori barátnőm, hogy ezt meg én nem hiszem el. Najmányi talán csak kitalálta, kiszínezte ezt az egészet? Túldramatizálta, hogy még hatásosabb legyen? Az volt a célja mondjuk, hogy lejárassa a szovjet hatalmat? Csak nem... Pedig mennyire logikusnak tűnik, hogy a mérnök Najmányi érdeklődik az elektronikus zene iránt, ahogy tette ezt '78-ban, a Spionsban, majd New Yorkba kerülve kutatni kezd Theremin után. Hazajön, majd megírja kedvencéről ezt a könyvet. És milyen jól! Nem lehet letenni, hihetetlen történet! Theremin életéből sikeres hollywoodi filmet lehetne csinálni.

Najmányi a kötet elején felhívja a figyelmet, hogy a KGB és maga Theremin is mindent megtett azért, hogy ködösítsen, a dokumentumok, visszaemlékezések ellentmondóak. Majd rendkívül alapos bibliográfiával zárja könyvét. Tökéletes konspiráció! (Najmányi egyébként elismert theremin-játékos is, rajongó, nyilván csak viccelek, amikor azt írom: az egészet csak kitalálta. És okos, éleslátó ember, érdemes vele elolvasni ezt az interjút.)

Bálint Csaba
(2015.07.11.)



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Najmányi László!

kép

Spions - Párizsi kislemez (1979)

2012-07-10 18:00:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 26. és 2017. október 12. között:









Klipmánia