Pozsonyi Ádám - Rebellió (2009, könyvkritika) 

Megjelent: 2015. július 10. péntek 12:05
Szerző: bcsaba
    Kultúra 

Pozsonyi Ádám könyvéről, a Lenin szoborhelyén bombatölcsér tátongról már majd tíz éve írtam. Akkor cikkemben megjegyeztem, milyen jó lenne, ha a kötet első felét alkotó Lázadásom története című részt teljes kötetté bővítené a szerző. Nos, ez meg is történt, erről én most, erősen késve szereztem tudomást. A Rebellió, e korábban papírra vetett, mókás-személyes punk-evolúció irodalmi továbbgondolása.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Már az előzmény darab is bővelkedett abszurd vonásokban – főképp ez adta primer báját –, de a Rebellió meg aztán tényleg a szürreálisba hajlik. Nem tudtam nem észrevenni, hogy Pozsonyi milyen zseniálisan látta meg a '80-as évek magyar punkmozgalmában azt a Rejtő Jenő-i romantikát, melyre ott és akkor, helyben, a történések sűrűjében talán senki sem gondolt. Pozsonyi visszatekintve a korszak karaktereit olyanná karikírozza, mintha Fülig Jimmy, Piszkos Fred, Wágner Úr, Csülök, Senki Alfonz alakjai elevenednének meg újra. A magyar népléleknek kedves, szerethető zsiványok, akik egyszerűségükben nemeslelkűek... és egytől-egyig antibolsevisták.

Ez a kötet már kifejezetten irodalmi alkotás. A bohókás történeteket a régmúltból az író és egy barátja chatüzenetei szakítják meg, melyek a jelenben történnek. Talán ezzel is fejezi ki Pozsonyi azt, hogy a múlt elmúlt, ő már mással foglalkozik, mégis, ugyanaz az ember sejlik fel mindkét szálból, még ha a kötet végén, az Epilógusban szembesít is azzal, hogy az egykori szereplők mennyire eltávolodtak egykori szerepüktől. Pozsonyi attitűdje viszont megmaradt szemlélődő, bévül lévő kívülállónak.

Ahogy korábbi cikkemben az előzménykötetről megfogalmaztam óhajomat, t.i., hogy bővítené teljes kötetté művét a szerző, úgy most a továbblépést egy angol nyelvű fordításban látnám. Megvan a fantázia ezen műnek a világ elé tárásában is. A zuglói, óbudai, kőbányai punkok bohém élete a nyugati világot is bizton megkacagtatná. És elgondolkodtatná. De lehet, hogy ez is egy olyan történet, amit nem érthet más, csak aki élt itt, Közép-Európában, ahol az élet része a mindennapi abszurd. A szerzőnél még van pár darab eladó példány, itt rendelhető: pozsonyiadamandra@gmail.com


Bálint Csaba (2015.07.10.)
rockmuzeum.ini.hu


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 26. és 2017. október 12. között:









Klipmánia