×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Csatári Bence - Az ész a fontos, nem a haj (könyv, 2015) 

Megjelent: 2015. június 24. szerda 12:05
Szerző: mikblue
    Kultúra 

Az ész a fontos, nem a haj - Csatári Bence könyve a Kádár-korszak könnyűzenéjéről!

Bródy János dalszövegét választotta könyve címének Csatári Bence történész, újságíró, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tudományos kutatója. A szerző annak járt utána, hogyan igyekezett a hatalom ráerőltetni a fiatalokra saját akaratát 1956 és a rendszerváltás között. "Ne gondold, hogy tied a világ!" - ezt üzenték a fiataloknak. Ha voltak is derűsebb időszakok a könnyűzenében, művelői nem igazán gondolhatták, hogy a világnak akár ez a kis szelete az övék lehetne. A zenéhez is értő szerző azt vizsgálata, hogyan is nézett ki az "átkos" könnyűzenei politikája. Már ha annak lehetett nevezni azt a Húzd meg - ereszd meg játékot, amely ezeket az éveket jellemezte. A "húzd meg" volt a domináns, ha voltak is "lazább" időszakok. A szerzőtől megtudtuk: tanár édesapjától kapott biztatást arra, hogy foglalkozzék a Kádár-rendszerrel. A rockzenéhez tíz évvel idősebb bátyja révén került közel.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Könyvedet nagyapádnak, Héthy Apornak és Muzsay Andrásnak ajánlottad.

Muzsay Andrist az 1998-ban létrejött Mindent vagy semmit! Klubban ismertem meg. Szerepeltünk Vágó István vetélkedőműsorában (nekem sikerült megnyernem a főnyeremény autót). Rendszeresen találkoztunk a klubban. Sokat beszélgettünk, többek között a 100 Folk Celsius együttessel közös munkájáról, dalszövegfordításairól. Nagyon szerettem a fanyar humorát. Héthy Apor, akinek szintén ajánlottam a könyvet, ugyancsak a kvízklub tagja volt. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának igazgatója volt, 1966-1972 között a táncdalfesztiválokon hegedült.

A könyvedhez felhasznált óriási mennyiségű dokumentum összegyűjtése hány év munkája?

Nyolc évre saccolnám. Kardos József, az ELTE professor emeritusa volt a témavezetőm, aki jól ismerte a történet néhány szereplőjét és segített abban, hogy velük interjút készíthessek. Nem volt haszontalan a kötet szempontjából, hogy korábban megírtam az Artisjus 100 éves történetének 1945 utáni részét. E könyvem megírásához segített az MTI-s múltam. Természetesen nem vagyok tévedhetetlen, az esetleges kiegészítéseket, hozzászólásokat szeretettel várom.

Bőségesen válogattál a politikusi nyilatkozatokból, párthatározatokból és más dokumentumokból, viszont a megkeresett zenészek nem "élő interjúk" formájában jelennek meg.

Ez tudatos, hiszen könyvem a Jaffa Kiadó történelmi sorozatának része, úgy gondoltam, hogy amit nekem mondtak el a zenészek, azokat is inkább beépítem a szövegbe függő beszéd formájában. A Jaffa Kiadó egyébként gondolkodik egy interjúkötet megjelentetésén is, amelyben a rockzene szereplői mesélnék el sztorijaikat. Óriási lehetőségek vannak még ebben a témában, érdemes lehet ezzel a továbbiakban is foglalkozni.

A legtöbb kultúrpolitikával, könnyűzenével kapcsolatos "hivatalos" és magánvélemény elsősorban Aczél György szájából hangzik el. Kik voltak még a hivatalos vélemény hangoztatói?

Aczél György szerepe magyarázatra szorul. Sohasem volt a kulturális tárca vezetője, legfeljebb a miniszter első helyettese, de tréfásan "a miniszter első feletteseként" is emlegették. Az ő szava volt a döntő. Kétszer is volt az MSZMP KB kultúrát felügyelő titkára (1967-1974 és 1982-1985 között), ami a Kádár-rendszerben akkor a legmagasabb tisztséget jelentette a kulturális élet területén. Érdekes: Aczél már 1963-ban, a magyar nyelvű dalok megjelenése előtt követelte az Illés együttes feloszlatását. Ő inkább "kiosztotta a reszortokat", rangon alulinak tartotta, hogy ezekkel a kérdésekkel közvetlenül foglalkozzék. A levéltárban rábukkantam Záray Márta Aczélhoz írt levelére, amelyben a szocialista kultúra területén kifejtett érdemeikre hivatkozva kérték, hogy Aczél elvtárs segítse őket OTP-hitelhez. (Nem adták meg.)

Miközben a zenésztársadalom erősen szapulta Bors Jenő és Erdős Péter szerepét a hazai lemezkiadásban, Te mintha elnézőbb lennél velük.

Sokan mondják, hogy cizelláltan fogalmaztam. Úgy érzem, az igazság valahol a kettő között van. Voltak olyan produkciók, amelyeket a hanglemezkiadó a saját "hatáskörében" felkarolt. Az István, a király, amelyet "nacionalista szelepként" engedélyeztek, a komolyzenének járó állami támogatást is bezsebelte, és óriási példányszámban kelt el.

Aczél György mellett ki volt az, aki alakította a jelzett korszak kultúrpolitikáját, zenei "politikáját"?

Mindenképpen megemlíteném Barna Andrásné nevét. Ő Biszku Béláné barátnője, képzett zenepedagógus és zongoratanárnő volt, klasszikus műveltséggel. Azon kevesek egyike, akik értettek a zenéhez. Ugyanakkor megbízható, ortodox kommunista, aki a harmincas években harcolt Spanyolországban a köztársaságiak oldalán. A zenészeket többször becitálta magához vagy famulusaihoz. Se vége, se hossza a különféle rémtörténeteknek abból a korból...

Csatári Bencének a Jaffa Kiadónál megjelent sajátos kultúrtörténeti munkájában a szerző tiszteletet parancsoló alapossággal tárta fel sok éves kutatómunkájának eredményét. Doktori disszertációja volt az "alap". Öt fejezetből áll a könyv, követve a belpolitikai helyzet alakulását. Az első fejezet (A könnyűzene a megtorlás árnyékában) a kemény éveket veszi górcső alá, amelyben a pártállam a Megverni és megnyerni elvet követve viszonyult a fiatal nemzedékhez és szórakozásához. Sorra veszi, hogy milyen intézményekkel kellett megvívniuk a harcot a zenészeknek és szerzőknek. Életük egyik legfőbb megkeserítője az 1959-1985 között működő Táncdal- és Sanzonbizottság, amely szinte élet és halál ura volt a dalok engedélyezésében.

A második fejezet (Kinyíló és záródó kapuk) a lazuló gyeplő éveit idézi fel, amikor az engedmények ellenére az ideológiai nyomás, a könnyű műfaj megítélése változatlanul fiatalság- és popzene-ellenes volt, főleg, ami az új irányzatokat illeti. Ekkor szilárdult meg a könnyűzenei intézményrendszer, többek között a Magyar Hanglemezgyártó Vállalattal, Bors Jenő igazgatóval és a botfülű Erdős Péter "menedzserrel", valamint az Országos Rendezőirodával és a Nemzetközi Koncertigazgatósággal. Aczél György 1967-es KB-titkárrá választásától kezdve teljhatalmával párt- és kormányzati oldalon is "rátelepedett" a fiatalság kultúrájára.

A harmadik fejezetben (Új gazdasági mechanizmus, régi problémák) képet kaphat az olvasó arról, hogy - szigorú ellenőrzés mellett - fellendülhetett a klubélet, giccsadóval és számos adminisztratív intézkedéssel sújtották a könnyűzenét és alkotóit. A negyedik fejezetben (Visszarendeződés és engedmények), a dokumentumok szerint az az időnkénti liberális színezetű kultúrpolitika sem tette sokkal könnyebbé a zenészek, alkotók életét. Az ötödik fejezet (Ó, azok a nyolcvanas évek!) eljut a rendszerváltásig. Megismerhető belőle a hatalom álláspontja a popsajtóról. Megtudhatjuk, hogyan változott a hegemóniáját elveszítő MHV tevékenysége.

Csatári Bence írt a kultúrpolitikát kísérő következetlenségekről is. Egyes helyeken némi engedékenységet lehetett tapasztalni, másutt maradt a túlzottan ortodox szemlélet. Érdemes kiemelni az MSZMP KB egyik 1958-as állásfoglalását, amely szerint "ha nincs párt- és állami irányítás, nincs szocialista kultúra sem".

Kovács Miklós



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia