×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Wolvespirit - Free (2015) 

Megjelent: 2015. június 23. kedd 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A Wolvespirit egy a németországi Würzburg-ban, 2009-ben alakult hippi-pszichedelikus felfogású blues-hard-rock zenekar, női énekessel, akinek a hangja körülbelül Janis Joplin és Doro Pesch közé tehető... A Free a harmadik teljes anyaga a csapatnak, az előző 2013-ban jött ki Dreamcatcher címmel, a bandcamp oldalukon meg is lehet hallgatni. A Free egyik érdekessége, hogy két dalában az amerikai Mark Slaughter a vendégük...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Életképes Uriah Heep gitár-orgona menetelést kapunk a nyitó I Am Free-ben, de a dögös régi hard rock mellé olyan elnyújtott női éneket kapunk, mintha Doro akarna Joplint énekelni, vagy inkább csak színpadiasan előadni... A ballada-szerű Shining egy Doors-ízű jammelős blues-duett Mark Slaughter vendégszereplésével, ami már önmagában is furcsaság, de az amerikai glam-énekes magas hangú vicsorgása ebben a környezetben egészen érdekesnek tűnik... Aztán a Let Me Live zenéje képbe hozza az Ac/Dc-féle boogie-t, ami stílus-váltásra énekesnőjük nem igazán van felkészülve, a zene mindenesetre így is eladja a nótát... A középtempós, de sűrűbb Into The Mirror keveri a stoneres gitárt a Doors-szerű ösztönös életérzéssel és füstölgő orgona szőnyegekkel, de igazán eltalált énektéma itt sincs, csak középszerű művészkedés...

Az Angelman egyértelmű Black Sabbath-nyúlás riffekre építgeti magát, amivel kiválóan működik a Hammond-zajos háttere, de a kínosan melódiamentes éneken semmi nem tud segíteni... A folkos kórussal nyitó Moonlight jól megkeveri a feszesen lüktető ritmust és a Uriah Heep-féle lazább refrént, de a hard rockot a szárnyaló éneknek kellene eladni, ami a refrénen kívül itt sem megy... A My Best Friend egy akusztikus ballada hegedűkkel, de aztán gyorsan jön az ellentét is, a Wild Woman a maga Deep Purple-ízű jammelős ős-hard-rockos beindulásával... Nagy kár, hogy az énekesnő a Joplin modoron kívül az érzést nem képes elkapni... Az biztos, hogy a neoklasszikus orgonaszóló kellő mértékű Lord hasonlóságot mutat...

A This Is Love című lötyögős-lassú blues a második dal Mark Slaughterrel, aki kevéske szerepet kapott... A dögös riffjei elviszik a Time Lord-ot, ahogy a bluesos riff-sztenderek a Spirit In My Soul-ban is kiválóan működnek... A Sometimes elvontan bugyborékoló éneke engem nem tudott elkapni, ahogy a Led Zeppelin-szerűen félig-meddig akusztikus Mercy sem, a kínosan a modorra koncentráló, de dallamtalan éneke miatt...

A Wolvespiritben sokkal több lehetne, ha Debby Craft ki merné engedni az ösztöneit és a saját hangját... Zeneileg amúgy simán hozzák a Blues Pills szintjét, sőt, az orgona és a gitár együttes és önálló munkája miatt talán még ügyesebben is emlékeztetnek minket a régi hard rocker nagyságokra, csak hát a kiszámítható énekesnő nem versenyképes, ami érdektelen modorosság nagyon sokat levon a végeredmény minőségéből!

10/5.5



Track lista:

01. I Am Free
02. Shining (feat. Mark Slaughter)
03. Let Me Live
04. Into The Mirror
05. Angelman
06. Moonlight
07. My Best Friend
08. Wild Woman
09. This Is Love (feat. Mark Slaughter)
10. Time Lord
11. Spirit In My Soul
12. Sometimes
13. Mercy

Közreműködő zenészek:

Debby Craft "Debbie Koye" - ének
Richard "Rio" Eberlein - gitár
Andreas Hofmann - basszusgitár
Oliver Eberlein - Hammond orgona
Raphael Pfeiffer - dob

Lemezeik:

2011 - Spirit Metal
2012 - Blowin' Up - EP
2013 - Dreamcatcher
2015 - Free

Kiadó:
Spirit Stone, Cargo Records
Honlap:
wolvespirit.de
facebook.com/WolveSpiritBand
wolvespirit.bandcamp.com


rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Wolvespirit!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

U2 - Songs Of Experience (2017)
A '76-ban, az írországi Dublin-ban alakult U2 a tizennegyedik stúdió lemezét adja most ki Songs Of Experience címmel, ami egyértelműen a 2014-es Songs of Innocence folytatásának készült! Az új

Tovább...
Communic - Where Echoes Gather (2017)
A heavy-power-prog metál zenében utazó Communic zenekar 2003-ban alakult a norvégiai Kristiansand-ban, Oddleif Stensland énekes-gitáros vezetésével. A 2011-es The Bottom Deep

Tovább...
Kid Rock - Sweet Southern Sugar (2017)
A 46 éves Robert James Ritchie, művésznevén Kid Rock legutóbb 2015-ben adott ki dalokat a First Kiss lemezén, amin tovább vitte a délieknek szánt country-rock-os ömlengést.

Tovább...
The Dark Element - The Dark Element (2017)
A Frontiers bemutatja a Dark Element nevű friss szimfonikus metálos projektjét, amiben Anette Olzon tér vissza a Nightwish világába... Az énekesnő mögött

Tovább...
Steve Walsh - Black Butterfly (2017)
Az idén 66 éves Steve Walsh a Kansas énekes-billentyűseként lett a műfajának szupersztárja, ahol 1973–'81 és '85-2014 között dolgozott. Énekhangja és stílusa

Tovább...












Klipmánia