×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 The Dead Daisies - Revolución (2015) 

Megjelent: 2015. június 19. péntek 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az ausztrál-amerikai The Dead Daisies-t az INXS-t is kisegítő Jon Stevens énekes és a szintén ausztrál David Lowy gitáros (őt a Red Phoenix nevű csapatból ismerhetjük) alapította 2012-ben, de mára sokkal inkább a Guns N 'Roses gitárosa, Richard Fortus hobbi szupergroup kalandozásának tűnik... Vagyis Lowy mellett Fortus épp' ráérő ismerősei szerepelnek benne, így sokáig nagy volt a jövés-menés a náluk, de 2013-ban így is megjelent a hasonló című bemutatkozó lemezük, most pedig itt a folytatás is, immáron a Mötley Crüe-t is megjárt John Corabival a mikrofon mögött...

De szerintem a többieket nem kell bemutatni a jelenlegi felállásból... Fortus billentyűs kollégája, Dizzy Reed szerepel itt is a két gitáros mellett, a legutóbb a WAMI és Neal Schon lemezén besegítő Marco Mendoza basszusgitárossal, illetve a legutóbb a Sweet & Lynch projektbe besegítő Brian Tichy dobossal. A formáció a lemezét a Kiss vendégeként, annak 2015-ös európai és ausztráliai turnéján mutatja be, ahol a Black Sabbathot is kisegítő dobos, Tommy Clufetos megy majd velük...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Mint minden hobbibandánál, így a The Dead Daisies-nél is a legfontosabb tulajdonság az együtt zenélés öröme... Itt aztán mindenki terhek nélkül adhatja önmagát, nincs okuk a feszültségre és ezt érezni is ezen a produkción. Nem arról van szó, hogy fegyelmezetlenek lennének, ahhoz minden szereplő túl profi. Ez egy feszes és stílusos album, ahol a zenészek nem stresszesek... Mondhatni kiengedik magukból azt a gőzt, amit például a Guns N 'Roses-ból hoztak magukkal, ráadásul itt aztán szabad a gazda, előjöhetnek azok a saját ötletek, amiket odaát egyszerűen elnyomnak... És ezek a blues-rockban úszó ötletek jók, tényleg, mert lazák, stílusosak és régimódiak... Ráadásul ezek az öletek tökéletesen illenek John Corabi füstös és karcos énekhangjához... az énekes hangjának nagy rajongója vagyok, megjelenése óta hallgatom és szeretem a Mötley Crüe vele készült - és sokat cibált - lemezét, de a Scream és az Union is nagyon szórakoztató volt vele... A srác hangja zseniális, de szerencséje, az nem volt soha... Remélem itt majd megtalálja a számítását, amivel feljebb léphet, bár ismét csak egy hobbibandában találta magát...

A The Dead Daisies 2015 februárjában tíz napot Kubában töltött egy csereprogram keretében. Ez a különleges kiruccanás indította be az új lemez készítését, az első felvételek is ott készültek. Így kerülhetett például a Midnight Moses című The Sensational Alex Harvey Band feldolgozásba egy Yaimi Karell Lay nevű ismeretlen kubai ütőhangszeres lány... De nem akarok ennyire előremenni... Kezdjük inkább az elején...

A Mexico olyan játékosan menetel, mintha egy karcos Ac/Dc blues-boogie-rock sláger lenne, Hammond szőnyeggel a háta mögött, de aztán a lazábbra vett refrén és benne a füstös énekhang mégis inkább áttéved a Black Crowes világába, a bulit kalimpáló rock and rollos zongoráról már nem is beszélve a záró, felívelő részben... A Chicago-i blues sztenderdnek számító Evil - vagy Evil (Is Going On) Willie Dixon klasszikus szerzeménye, amit eredetileg Howlin' Wolf - alias Chester Burnett - vett lemezre '54-ben... Itt aztán jól megdöngetett és megszaggatott blues-hard-rock sláger lett belőle, aminek a minőségével nem nagyon lehet vitatkozni... A teljesen elszállt gitárszólója például igazi remekmű, de a dögös énekhang mellett, az orgona beszúrások és szőnyegek is nagyon a helyükön vannak...

A funk-rock-felé könnyed lépésekkel közeledő Looking For The One, majd a klasszikus blues-hard-ízeket Hammonddal és Ac/Dc karcossággal, meg nagy adag önmarcangolással előkapó Empty Heart következik, utóbbiban ráadásul Jimmy Barnes is feltűnik, a maga klasszikusan férfias és öblös blues-énekhangjával együtt... Ezek után mi jöhetne, ha nem egy Guns N 'Roses és Deep Purple megoldásokat csócsáló, nagyvonalú ballada Make The Best Of It címmel, ami legalább annyira himnusz, mint lazulás... Mindezt ráadásnak megfejelik egy Guns N 'Roses-ízű igazi balladával is Something I Said címmel, aminek a szövegelős refrénje és kalimpáló zongorája mellé, szinte dukál a tiszta, de karcos blues-gitár, a gospel-kórus és Hammond szőnyeg, és mindezt aztán be is lehet indítani egy nagyon dögös gitártémát a középpontba állítva...

A funk-blues-rock-felé a következő lépés a Get Up Get Ready maszatosabb világa, ami pont annyira játékos, amennyire kell neki lenni... De aztán gyorsan előkerül pluszban a talk-box is a With You And I-ban, aminek a fogós riffjei feledtetik az ének dallamának hiányosságait... A Beatles és musical hatású Sleep zongorás merengése, nagyvonalúsága és hegedülős kibontása nem megy annyira természetesen John Corabinak, de Live and Let Die-érzés így is kiválóan működik benne... Axl Rose sajnálhatja, hogy nem ő énekli mindezt... De aztán jönnek a gonoszabb és sötétebb Hammondok a My Time-ban, hogy a Deep Purple-hatás is tovább épüljön, nagy kár, hogy mindebből a lüktető menetelésből nem tudtak végül kihozni egy igazi slágeres refrént is...

A The Sensational Alex Harvey Band feldolgozásaként ide kerülő Midnight Moses aztán ebben is mindent a helyére tesz... Jó ideje tervezem, hogy írok az eredeti csapatról, mert a hetvenes évek óta hallgatom és szeretem ezt a skót blues-glam-csapatot - a '78-as Rock Drill című utolsó lemezük például egészen zseniális szerintem -, de szerencsére nem csak én vagyok így velük... A '72-es Framed lemezükről ide került Midnight Moses-ra például a korabeli Queen is büszke lehetett volna szerintem, itt meg aztán a latin ütős közép-rész is varázsos és hiteles lett... A lemezt a kiállások közé üvöltöző, majd a refrénre alaposan felpörgő Devil Out Of Time, meg a lágyuló, de az oldott részekbe azért bele is durvító Critical zárja, két szórakoztató darabként...

A The Dead Daisies második lemeze egyrészt sokkal jobb, mint az első volt, másrészt szellemes nosztalgia bulizás az egész a hetvenes évek funk-bluest is magába építő hard-rockjának "tánczenei" világában... Mindeközben Fortus és Dizzy Reed még azt a Guns N 'Roses-érzést is képes elénk idézni, amire odaát is nagy szükség lenne, ha a főnök engedné... Én meg ezek után is tovább szurkolok annak, hogy ez a banda végre bejöjjön John Corabinak, aki itt is igazi rockistenként használja azt az öblös és karcos énekhangját, aminek nincs párja a szakmában... Arról már nem is beszélve, hogy az övékénél jobb The Sensational Alex Harvey Band feldolgozást sem hallottam még soha, amivel pluszban is belopták a szívembe a lemezüket!

10/9



Track lista:

01. Mexico - 4:40
02. Evil (Howlin' Wolf cover) - 3:15
03. Looking For The One - 4:01
04. Empty Heart (feat. Jimmy Barnes) - 3:45
05. Make The Best Of It - 4:06
06. Something I Said - 5:18
07. Get Up, Get Ready - 5:17
08. With You And I - 4:38
09. Sleep - 4:40
10. My Time - 4:57
11. Midnight Moses (The Sensational Alex Harvey Band cover) - 4:30
12. Devil Out Of Time - 3:18
13. Critical - 4:16

Közreműködő zenészek:

John Corabi (Mötley Crüe) – ének
Richard Fortus (Guns N 'Roses) – gitár
David Lowy (Red Phoenix) – gitár
Dizzy Reed (Guns N 'Roses) – billentyűs hangszerek
Marco Mendoza (WAMI, Neal Schon) – basszusgitár
Brian Tichy (Sweet & Lynch, Billy Idol, S.U.N., stb.) – dob

Lemezeik:

2013 - The Dead Daisies
2015 - Revolución

2013 - Man Overboard - EP
2014 - Face I Love - EP

Kiadó:
INgrooves, Spitefire Music
Honlap:
thedeaddaisies.com
facebook.com/TheDeadDaisies




rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Fabio Lione - Alessandro Conti - Lione-Conti (2018)
A Rhapsody nagy össze-vissza borulása nem csak egy várva-várt turnéban testesül meg - ami szerencsénkre 2018. március 08-án hozzánk is eljön -, de most

Tovább...
Nagy Feró és a Beatrice - Az első 40 év - Live! (2018)
Na b@szki, ez az atombomba, nem a választási kampány: Ricse a nagyítóm alatt, hórukk! Nekem is furcsa a sok hörgő-morgó durvulat közepette, hiszen már

Tovább...
Stula Rock - Őserő (2018, Dionysosrising)
Modernebb és kommerszebb. Hogy jobb-e? Nekem tetszik, de azt is el tudom képzelni, hogy a keményvonalas stílus-rajongóknak egy-egy pillanat már túl popos - már ha ez

Tovább...
Jimi Hendrix - Both Sides Of The Sky (2018)
Az biztos, hogy Jimi Hendrix élete, lemezei - Are You Experienced, Axis: Bold as Love, Electric Ladyland és Band of Gypsys -, no és halála ma is aktuális témát

Tovább...
Agregator - Semmiből - a Semmin át (2017)
"Nem lesz több seb a szíven - A fájdalom vigyáz rád - Lelkedben sötét éden a vágy - A vágy, ami hajt tovább..." üvölti a kis Piros, öcsémmel vagy épp anyuval az

Tovább...




Koncertek 2018. április 21. és 2018. május 07. között: