×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Whitesnake - The Purple Album (2015) 

Megjelent: 2015. május 11. hétfő 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Végre itt van, megérkezett a Whitesnake 12. stúdió albuma, ami a 2011-es Forevermore-t követi, és azt aztán alaposan kielemeztük két-három cikkben is... Azóta négy hosszú év telt el, igaz, közben nálunk is jártak és mindenféle élő anyagot is hallhattunk, de ennyi sem volt elég... Aztán felröppent a hír, hogy Doug Aldrich időközben kiszállt, de a helyére gyorsan átjött a Night Ranger-ből Joel Hoekstra... Vagyis valójában nagy változásra nem kell számítani...

Az új felállás is gyorsan bemutatkozik, de nem új dalokkal... Ezzel a lemezzel ugyanis David Coverdale vissza akar nézni az 1973-1976 közötti Deep Purple-s múltjába, a '74-es Burn és Stormbringer, illetve a '75-ös - Tommy Bolinos - Come Taste the Band dalaiba, újra felmelegítve a fiatalkorának élményeit, amiket meghatározónak érez a máig tartó karrierjében! Mindezt annyira vártam, hogy hosszú-hosszú előzetest írtam róla, a kialakult jelenlegi helyzetről, meg a régről és múltról, így most különösebben nem is részletezem az előzményeket és okokat, hanem csak egyenesen nekifordulok a klasszikus, régi dalokból álló új Whitesnake albumnak, amikkel az énekes amatőrből profivá érett!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Coverdale és a Deep Purple 1973-1976 között, összesen 26 stúdió dalt adott ki a három stúdió lemezen. Vagyis nem írt túl sokat, a Burn 8, a Stormbringer 9 és a Come Taste the Band is 9 dalt tartalmazott eredetileg csupán. Az énekes tehát nem nagyon tudott válogatni, ha ebből a felét, 13-at (vagy a delux verzió számára 15-öt) ki akart választani... Az más kérdés, hogy ez az időszak annyira kreatív volt, hogy a készült dalok harmada simán tekinthető klasszikusnak... és a többi is csak a "nagymenő"k, az időtálló - neoklasszikusságban és bluesban úszó - hard rock slágerekhez mérve tűnik gyengébbnek... (Önmagukban, a korszak többi zenekarának dalaihoz viszonyítva, a gyengébbek is kimagasló minőséget tükröznek!)

A The Purple Album nagyobbik fele tehát egyszerűen kihagyhatatlan volt, mondhatni ziccer! Coverdale pedig jó teniszezőként "le is csapja" mindet! A Whitesnake-nak 1987-óta megvan a saját stílusa, amit legalább annyira lehet mondani rádióbarát, hajrázó és amerikai glam-metalnak, mint modern értelemben vehető, gitár-centrikus és technikás hard rocknak... Eddig a pillanatig szinte semmi köze sem volt egymáshoz ennek a két különböző rockzenei világnak! Persze a legfontosabbak, mondjuk a Burn már rég átcsúszott a "szűrőn", de most aztán minden átkerül, ami csak kiérdemelte Coverdale-től ezt a "modernizáló" és "elnyelő" kegyet! Ki-ki válassza ki a magának a tetsző jelzőt... Ez ugyanis annak a kérdése, hogy melyik oldalról közelítünk ehhez az új lemezhez...

Végül hat dal a Burn-ről, öt dal a Stormbringer-ről és kettő (plusz kettő) dal a Come Taste the Band-ről lett kiválasztva és került át erre az új lemezre! Mindez azért azt is jelzi, hogy az énekesnek melyik Purple album mennyire fontos, ha a dalok sorba rakása - a műsor figyelem megtartó képessége is fontos szempont - nem is mond el mindent, de azért jelzi az értékrendet, ami alapján a válogatás történt... Az viszont biztossá vált már előzetesen is, hogy Coverdale nem volt annyira bátor, hogy a mára teljesen elfeledett dalokból válasszon, részben vagy egészben elhagyva a kötelező nagy slágereket, amik ma is a hallgatók fülében dobognak... Szóval ezt az albumot némileg talán beárnyékolja, hogy a műsorának a kiválasztásnál az üzleti szempont volt előtérben! A cél elsődlegesen tehát nem az értékmentés volt, bármi áron, hanem az eladhatóság! Szóval: Kedves Coverdale! A bátorság nem bűn, egyszer már tököd is lehetne a rockhoz, a pénztárca megtömése nem kell, hogy mindig és kizárólagos célként lebegjen a szemed előtt!

Mindezzel együtt, a Deep Purple Mark III felállásának a dalai ma is remekműveknek számítanak, szóval a feltámasztásuk akkor is jó ötlet számít, ha Ritchie Blackmorenak még mindig nincs egy csepp kedve sem hozzáfogni... A Coverdale verziók meg természetesen Whitesnakesítést jelentenek, hiszen ő meg 1987-óta pontosan tudja, hogy merre van a sikerességének az iránya... Mindezt összerakva, ennek a lemeznek az ötlete is rendkívül érdekesnek nevezhető! Hiszen a dalok biztosan kiállták az idő vas fogát, a Whitesnake-t pedig hátszélben is felismeri mindenki, aki '87-óta nem bcsukott füllel járja a világot...

Jönnek is a kötelezők rendesen... A Burn füstölgő dinamitrúd, izgalmas pörgése, kemény gitártémája és öblös éneke mellé megkapunk mindent, ami az eredetiben is jó volt, csak itt minden Whitesnake-nek tűnik... Az Itchy Fingers című blues-folk "népdalt" is magába építő You Fool No One szájharmonikás indítása ötletes, de itt sokkal inkább a visszafogott súlyát erőltetik, nem az eredeti játékosságát. Ebben a formában is izgalmas meghallgatni, mert jól áll a dalnak ez a szikárság, keménység... A Whitesnakesített kiállások a középén meg aztán tényleg a helyükre kerültek ebben a formában... Ezt a karcosabb és lassabb vonalat viszi tovább a Love Child is a Come Taste the Band-ről, itt aztán megkapta a dal azt a kígyózó-vonagló lüktetést is, ami a Whitesnake-től is régebben volt inkább tapasztalható! A lemezen szerencsére egészen ízes Hammond-szőnyegeket is kapunk a gitárok alatt, ezzel is tisztelegve a hangszer nagy legendája előtt!

Az akusztikus Sail Away című ballada lágyan elringatja az embert a maga közhelyes romantikájával, de aztán a rátérnek ismét a kígyózó-vonagló hard rockra a The Gypsy-ben, amiben Coverdale az egykori, öblösebb hangszínét is előkapta! A frusztráltabb, kapkodóbb Lady Double Dealer olyan, mintha a Whitesnake egy régebbi dalát dolgozta fel, de kiváló érzékkel hangszerelték át itt is a régi témákhoz, a magját megtartva, de sűrítve... A Mistreated című monumentális blues-ballada csinált ünnepelt világsztárt Coverdale-ból, olyan tisztelettel is kezelik, mintha a hetvenes években járnánk, de persze a Whitesnake-verziósítás útját is alaposan megjárják vele, tempójában, gitárhangzásában... A Holy Man című dal a második nagy ballada, akusztikusból lassan-lassan ránk terpeszkedve... A Might Just Take Your Life eleje erősen folk-countrysra lett véve, de a keménykedése is olyan Zeppelin-ízű lett, mintha csak '93-ban a Coverdale and Page lemezről szólna...

A komolykodó You Keep On Moving a pszichedelikusabb balladák világát idézi elénk, az egész lemezen kiválóak a kórusok, itt is megkapjuk Coverdale öblössége mellé a magas felhangot is, de a jammelős részekkel nem igazán tudnak mit kezdeni, eléggé élettelenre sikerültek... A Soldier Of Fortune című akusztikus ballada gyönyörű maradt, barokkosan díszített gitárjaival kifejezetten megőrizte az erejét... Aztán jön a Lay Down Stay Down virtuóz gitárszólós nyitánya, majd a kiállásai között az elsöprő energiája... Nyilván a Burn után a második Coverdale-s Purple lemez nyitó dala sem maradhatott ki, a Stormbringer lendülete itt is izgalmas maradt, ha a ki-be úszó megszólalása engem valahogy idegesít! Akit érdekel, a Deluxe verzión két bónuszt is kaphat a kissé elhanyagolt Come Taste the Band-ről, ráadásul a Lady Luck és a Comin' Home sem lettek rosszabbak ebben a Whitesnake-sített kivitelben...

Ezek után a magam részéről azt várnám az énekestől, hogy egyszer a "maradékot" is átdolgozza nekünk... Mert bár ez lenne a nehezebb feladat, de azért a kimaradókban is van egy sor nagyszerű téma, amit meg kellene mentenie valakinek... Talán bevonhatná a munkába Glenn Hughes-t, akinek elég sok köze volt a dalokhoz... Mivel Ritchie Blackmore egy ideje jól elvan a felesége barokkos-népies szoknyáját fogva, Paice pedig jól elvan a jelenlegi Deep Purple-ben, a legendás archívum átdolgozására tehát ketten maradnak... Ezen "kötelező köröket" tartalmazó, amúgy remekül sikerült feldolgozó lemez után, talán az elfeledett "maradék" áthangszerelése is beleférhetne a költségvetésbe...






Track lista:

01. Burn (Deep Purple - Burn '74) - 6:56
02. You Fool No One (Deep Purple - Burn '74, benne: Itchy Fingers) - 6:23
03. Love Child (Deep Purple - Come Taste the Band '75) - 4:13
04. Sail Away (Deep Purple - Burn '74) - 4:53
05. The Gypsy (Deep Purple - Stormbringer '74) - 5:29
06. Lady Double Dealer (Deep Purple - Stormbringer '74) - 3:59
07. Mistreated (Deep Purple - Burn '74) - 7:39
08. Holy Man (Deep Purple - Stormbringer '74) - 4:42
09. Might Just Take Your Life (Deep Purple - Burn '74) - 4:14
10. You Keep On Moving (Deep Purple - Come Taste the Band '75) - 5:06
11. Soldier Of Fortune (Deep Purple - Stormbringer '74) - 3:18
12. Lay Down Stay Down (Deep Purple - Burn '74) - 3:52
13. Stormbringer (Deep Purple - Stormbringer '74) - 5:17

A Deluxe verzió bónuszdalai:
14. Lady Luck (Deep Purple - Come Taste the Band '75) - 3:02
15. Comin' Home (Deep Purple - Come Taste the Band '75) - 4:15

A DVD tartalma:
Lady Double Dealer - klip
Sail Away 'Mix Music' - klip
Stormbringer - klip
Soldier Of Fortune - klip
Purple Album Behind The Scenes - werkfilm
Purple Album EPK

Közreműködő zenészek:

David Coverdale (Deep Purple 1973-1976) - ének
Reb Beach (Winger) - gitár
Joel Hoekstra (Night Ranger, 2014–) – gitár, vokál
Michael Devin (S.U.N.) - basszusgitár
Tommy Aldridge (Manic Eden '94, House of Lords, John Sykes, Ozzy, 1987–1991, 2002–2007, 2013–) - dob

Élőben: Brian Ruedy (2011–) – billentyűs hangszerek, vokál

David Coverdale lemezei:

1974 - Deep Purple - Burn
1974 - Deep Purple - Stormbringer
1975 - Deep Purple - Come Taste the Band

1976 - David Coverdale - White Snake
1978 - David Coverdale - Northwinds
1978 - David Coverdale's Whitesnake - Snakebite (EP)
1978 - Whitesnake - Trouble
1979 - Whitesnake - Lovehunter
1980 - Whitesnake - Ready an' Willing
1981 - Whitesnake - Come an' Get It
1982 - Whitesnake - Saints & Sinners
1984 - Whitesnake - Slide It In
1987 - Whitesnake - Whitesnake '87
1989 - Whitesnake - Slip of the Tongue
1997 - Whitesnake - Restless Heart
1993 - Coverdale and Page
2000 - David Coverdale - Into the Light
2008 - Whitesnake - Good to Be Bad -2-
2011 - Whitesnake - Forevermore (2-, 3-)
2015 - Whitesnake - The Purple Album (előzetes)

Whitesnake élő albumok:
1980 - Whitesnake - Live at Hammersmith
1980 - Whitesnake - Live... In the Heart of the City
1998 - Whitesnake - Starkers in Tokyo
2006 - Whitesnake - Live: In The Shadow Of The Blues
2006 - Whitesnake - Live in the still of the night DVD + CD
2011 - Whitesnake - Live at Donington 1990 DVD + CD
2013 - Whitesnake - Made in Japan (2cd + DVD)
2013 - Whitesnake - Made in Britain / The World Record
2014 - Whitesnake - Live in 1984: Back to the Bone

Kiadó:
Frontiers Records
Honlap:
www.whitesnake.com
facebook.com/Whitesnake.official


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Kadavar - Rough Times (2017)
A német pszichedelikus-stoner rock élet egyik legizgalmasabb előadója a Kadavar trió, ami 2010-környékén alakult Berlinben. A csapat legutóbb 2015-ben adott ki lemezt Berlin címmel,

Tovább...
Sons Of Apollo - Psychotic Symphony (2017, Dionysosrising)
Ha akad olyan egyáltalán, aki elolvasta a Dionysosrising küldetésnyilatkozatát, az tudja, hogy ezen az oldalon a dionysosi értelemben vett

Tovább...
Fozzy - Judas (2017)
Az 1999-ben, Atlantában alakult modern heavy metálos Fozzy elkészítette a 2014-es Do You Wanna Start a War folytatását! A hetedik sorlemezükként megjelenő Judas-on ott folytatták, ahol legutóbb

Tovább...
Jeff Scott Soto - Retribution (2017)
Az 51 éve Brooklyn-ban születő Jeff Scott Soto '83-óta tartó karrierje alatt sok mindent kipróbált Malmsteen-tól a Journey-ig, de azt biztosan nem fogja

Tovább...
Jag Panzer - The Deviant Chord (2017)
Jó évük van a hősies metál szerelmeseinek! Bár a Manowar elszigetelte magát, sorra térnek vissza a sorstársai, friss lemezzel, most például a hányatott sorsú Jag Panzer

Tovább...




Koncertek 2017. november 17. és 2017. december 03. között:









Klipmánia