×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Led Zeppelin - The Jimi Page Experience (1969) 

Megjelent: 2004. augusztus 03. kedd 00:00
Szerző: bcsaba
    Bootlegek 

1969. április 27-én a San Franciso-i Fillmore West-ben felvett bootleg egyike a leghíresebb Zepkalózoknak. Ritkák a keverőpultos bootlegek a Zeppel esetében, mert már a kezdetektől üldözte a zenekar managere az ilyen típusú kalózakciókat, nemritkán boltok teljes lemezállományát összetörették markos legényekkel, sőt a koncerten magnózó emberek is bízvást számíthattak arra, hogy összetörik őket magukat és magnójukat. Ez a felvétel azért valahogy elkészült, és már a 70-es évek elején elkezdte világhódító útját. A BBC-s rádiós felvételek mellett sokáig a legelterjedtebb koncertfelvétel volt, több címen és borítóval is kapható volt, de néhány számban sajnos kisebb hiányosságok voltak, pár perc lemaradt a szalagról, mígnem 99-ben elő nem került egy közönségfelvétel is ugyane' koncertről, és el nem készítette egy ilyesfajta célokra alakult nemzetközi Zeppelines "bűnbanda" az eredeti szalagról a "remasters" verziót, és az így 100%-osan teljessé vált felvételről írnék néhány szót.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



szetlistája: The Train Kept-A-Rollin'; I Can't Quit You Baby; As Long As I Have You medley: Fresh Garbage-Shake-Cat's Squirrel-Cadillac No Money Down-I'm A Man; You Shook Me; How Many More Times medley: Feel So Bad-The Hunter-Mulberry Bush; Communication Breakdown; Killing Floor-Lemon Song medley: Sweet Jelly Baby; Babe, I'm Gonna Leave You; White Summer; Sittin' And Thinkin'; Pat's Delight; Dazed And Confused

Az első album megjelenése előtt alatt és után a Led Zeppelin elkezdte megvetni a lábát Amerikában, sokat koncerteztek és nagy promóció kísérte útjukat, de a már a kezdetektől tartó siker ellenére ebben az időszakban még underground zenekarnak számítottak, és kisebb klubokban léptek fel szemben a 70-től általánossá váló stadionkoncertekkel. A Fillmore Bill Graham híres két csarnoka volt, egy New Yorkban (Fillmore East), és egy San Franciso-ban (Fillmore West). Aki itt nem fordult meg, az nem is számított az amerikai rockporondon. A Led Zeppelin innen robbantott, 69 első felében több mint 10 fergeteges klubkoncertet adtak itt. Ekkoriban két egyórás szetből állt a program, sok feldolgozásszámmal a saját műsor rövidsége miatt. A The Train Kept-A-Rollin volt ezen pár hónapos korszak sztenderd nyitószáma (később az Aerosmith is sokat játszotta), amely a lassabb Willie Dixon átdolgozásba, az I Can' Quit You Baby-be torkollott. Ezzel meg is történt a beállás és Plant is beénekelte magát, megteremtették az est hangulatát. Ez a legimprovizatívabb és legforróbb korszaka a Zeppelinnek, gyakorlatilag két egyforma koncert sosem fordult elő. Az improvizáció, mint a szabadság zenei megfelelője nagyon fontos eleme volt a koncerteknek. És ez is leginkább a nagy egyveleges számokban teljesedett ki, mint az As Long As I Have You és a How Many More Times 20 percen felüli őrült kavalkádja, bennük ötletszerűen elővett feldolgozások. A legélvezetesebb és legizgalmasabb részek azok, mikor valamelyik zenész hirtelen bedob egy zenei ötletet és a többiek megpróbálják kitalálni, hogy "na most mit játszunk?", de közben nincsen semmi üresjárat, szépen kialakul a játszott szám, egyik folyik a másikba, nincs megállás, egyik csúcs után a másik.

Az első óra után szünet, majd a második szet a Hendrix által is feldolgozott Killing Floorral indul, melyből később a II. album Lemon Songja íródott. A szet második száma nagy ritkaság, a Babe I'm Gonna Leave You-t csak ebben a pár hónapban játszották, egész más felfogásban, mint ahogy az '68-ban lemezre került. A White Summer Page instrumentális darabja (lemezen egy 2 perces verze a Black Mountain Side) nyitott hangolású gitáron szóló hangorgia, koncerten csak 77-től tér vissza. A Pat's Delight a Moby Dick édesanyja teljesen más gitár-intróval, majd zárótételként a korszak legprogresszívabb száma a Dazed And Confused, itt még csak 8 percben. Érdekes végig figyelni a dal 75-ig tartó fejlődését, mikor is lassacskán folyamatosan 45 percesre duzzadt.

Bálint Csaba
led-zeppelin.ini.hu





rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló





Nemzeti Kultúrális Alap és a Hangfoglaló Program támogatásával.










Ez is érdekelhet





Koncertek 2018. június 20. és 2018. július 06. között: