×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Kamelot - Haven (2015) 

Megjelent: 2015. május 05. kedd 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1991-ben, Tampában (Florida, USA) alakult Kamelot 2010-ben a történetének egyik legjobb progresszív, melodikus és neoklasszikus elemeket összeszövő power metal lemezét szülte meg Poetry for the Poisoned címmel, de a minőségének ilyen magas szintre emelkedésért nagy árat fizetett! A norvég Conception-ból '97-ben átcsábított énekesük, Roy Khan ugyanis kiszállt tőlük, ami súlyos veszteséget jelentett a számukra, hiszen a műfaj egyik legérzékenyebb és legdrámaibb énekese szállt ki tőlük, aki egyediségük meghatározó alakja lett pár év alatt...

Helyettesének keresése 2012-ben ért véget, amikor a Seventh Wonder-ben rátaláltak Tommy Karevik-ra, akinek a hangi adottságai nagyon hasonlítottak Khanéra. Még abban az évben összehozták vele a Silverthorn című bemutatkozását, ami albumról kétszer is írtunk... Tommy az albumon nagyszerűen utánozta elődjét, de ennél sokkal tovább nem jutott... De talán most, kapott pár évet, hogy beérjen a mélyről felépített drámatagozatos főszerepre, amit a 11. sorlemezként megjelenő Haven-en is el kell most játszania!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A Kamelot ma ennek a divatos fúziós metál műfajnak az egyik legkreatívabb zenekarának mondható, saját, azonnal felismerhető stílussal! Mindebben az egyediségben Thomas Youngblood gitáros jeleskedik leginkább, aki egész kimagasló intelligenciával adagolja az erőt és súlyt az érzelmi hullámzásra építkező neoklasszikus dalaikba, az összhangzásra koncentrálva, nem az egyéni "villantásokra", érdekekre! Mindezt 2005-től a magyar származású Oliver Palotai azzal tökéletesítette, hogy a kimagasló komolyzenei hangszerelési képességével - lásd az Epica nálunk és "velünk" rögzített The Classical Conspiracy című koncertjén végzett munkáját - feltöltötte klasszikus háttérrel az érzelmekben és súlyokban hullámzó metál alapot, végtelenül felfokozva ezzel a romantikus hangulatot!

Roy Khan mélyből építkező áriái mindehhez tökéletesen illeszkedtek, megtérése után, nem véletlenül kerestek a helyére egy ugyanolyan hangi adottságú énekest! Azt hiszem, hogy Tommy Karevik tökéletesen felfogta a helyzetét az első közös lemezükön is, csak még nem volt olyan tapasztalata a Khanságban, de elődjének sem ment ez oly' tökéletesen, mindjárt elsőre! Mostanra viszont sokat fejlődött Karevik, sikerült többször elnyomnia a Seventh Wonder-ben berögzült hosszabban kitartott, nagyobb íveket, így ezen az albumon csak a refrénekben próbálja ki is ereszteni a hangját, különben a mélységből való építkezésre koncentrál... A csapat azzal azért próbál segíteni neki ilyenkor is, hogy a dalok többségének szokatlanul lendületes az alapja, amitől természetesebbnek tűnik a magasba röptetett áriázása is... Mindettől ez az anyag kettős érzést kelt bennem, mert egyrészt vesztettek a sajátosságaikból, másrészt viszont sokkal egységesebbnek tűnnek rajta! Szóval a csapat és az énekes is lépett egymás felé, ami jó jel egy zenekar működőképessége szempontjából!

A lemezt nyitó Fallen Star minderre tökéletes példa lehet, nagyszerűen építik fel, ahogy egyszerre fokozódik a tempója az érzelmeivel! Az Insomnia már az ellentétről szól, ettől érdekes... Arról, hogy a csapat csúcs formában építi fel tempójában és súlyában a nótát, de pont akkor enged a keménységből, amikor az énekes megrepteti a nagy ívű refrénjét! Aztán ezt a kettősséget megpróbálják hosszabb instrumentális résszel tompítani is, hogy a sláger teljesítse küldetését, a bonyolultabb rész után "megragadjon" az egyszerűbb melódiája... Minderre felel a lassabb és súlyosabb Citizen Zero merengése, amit szintén alaposan felépítenek, de itt már nem engedik ki a nagy íveket az énekesnek, neki drámáznia kell, viszont ellenpontként megkapja a templomi kórus felsőbbrendűségét és a szintetizátor kamarazenei szólójának!

A sodrással játszadozó Veil of Elysium hol végtelenül lendületes, hol lüktetve romantikus, hogy aztán a refrén felereszthessen, miközben a komolyzenei hátterek mindent alaposan felerősítenek! A sodrással való játszadozás után, megkapjuk figyelemfokozó ellentétnek az archaikusságát népzenével is hangsúlyozó akusztikus nagy epikát, az Under Grey Skies-t, amiben a drámázó férfihanghoz a lehető legnőiesebb ellenpár is megérkezik, azt hiszem a Delainből Charlotte Wesselsnél jobbat nem is találhattak volna erre a különleges szerepre! A komolykodás után mi jöhetne más, mint a játékosság, ami a My Therapy-ban uralkodó hangulat, de azért a refrénjét megpróbálták drámaibbra venni!

A barokkos hangulatba misztikusan sugdosódó Ecclesia című átvezető szinte lenullázza az addig felépített világot, újraindítja az albumot... Így aztán a hullámzását középpontjába állító End of Innocence teljesítheti a küldetését, hol súlyokból, metálosan, máskor kamarazeneiségét hangsúlyozva, de szinte végig a drámai áriáját a középpontjában tartva! Megkapjuk a misztikus keleti hangulatot is a Beautiful Apocalypse-ben, némi modernebb elektronikussággal is a hangsúlyozva a populárisabb jellegét! A Liar Liar (Wasteland Monarchy) is hasonlóval próbálkozik, csak végletesebb kivitelben, hol teljesen megúsztatva, hol alaposan megpörögve... A végletesség után megkapjuk direktben is ezt a hangulatot a halk és kamarazenei Here's to the Fall című romantikus drámában, ami talán túl lágyan is hullámzik elénk... De mindezt a Revolution a mélységi szaggatásaival megpróbálja azért helyre tenni, de a lágyság itt is túl nagy szakadékot jelent, és így nehéz befogadni a dal kettősségét... Legvégül pedig megpróbálják megadják a feloldozást is a Haven című kamarazeneien lágy, szinte Carmina burana-szerű levezetőjével...

Nos, a Haven nem tökéletes, mert a csapat és az énekes is lépett egymás felé, ez pedig egyértelműen a hangsúlyok eltolódását hozta, de a Thomas Youngblood és Oliver Palotai kettős nagyszerű párossá vált mostanra, együtt kiválóan hangszerelték meg, ezzel meg is találták a dalok hangulatát, amihez illeszteni is tudták új énekesüket! Én mondjuk a lemez második felét már nagyrészt önismétlésnek gondolom, de az első fele mindenképpen kimagasló teljesítmény, amit mindenképpen érdemes meghallgatni!

10/7.5




Track lista:

01. Fallen Star - 04:39
02. Insomnia - 04:13
03. Citizen Zero - 05:49
04. Veil of Elysium - 03:54
05. Under Grey Skies - 04:52
06. My Therapy - 04:26
07. Ecclesia - 00:44
08. End of Innocence - 03:49
09. Beautiful Apocalypse - 04:25
10. Liar Liar (Wasteland Monarchy) - 05:54
11. Here's to the Fall - 04:04
12. Revolution - 04:49
13. Haven - 02:14

Közreműködő zenészek:

Tommy Karevik (2012-, Seventh Wonder) - ének
Thomas Youngblood - gitár
Oliver Palotai (2005-, Sons of Seasons) - billentyűs hangszerek
Sean Tibbetts (1991–1992, 2009–) - basszusgitár
Casey Grillo (1997–, S.O.T.O) - dob

vendégek:
Charlotte Wessels (Delain) - ének: track 5
Troy Donockley (Nightwish) - népi hangszerek: track 5
Alissa White-Gluz (The Agonist) - ének: tracks 10, 12

Producer: Sascha Paeth

Lemezeik:

1995 - Eternity
1996 - Dominion
1998 - Siége Perilous
1999 - The Fourth Legacy
2001 - Karma
2003 - Epica
2005 - The Black Halo (-2-)
2007 - Ghost Opera
2010 - Poetry for the Poisoned (-2-, -3-)
2012 - Silverthorn (-2-)
2015 - Haven (-2-)

2000 - The Expedition - Live album
2006 - One Cold Winter's Night (-2-) - Live album, DVD

Kiadó:
Napalm Records
Honlap:
www.kamelot.com
facebook.com/pages/KAMELOT




rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Jack White - Boarding House Reach (2018)
A 42 éves, Detroit-i születésű John Anthony Gillis, művésznevén Jack White a 1997-2011 között forradalminak számító White Stripes garázs-duó miatt mindenkinek ismerős

Tovább...
Al Di Meola - Opus (2018)
A 63 éves Al Laurence Di Meola nem csak New Jersey, de az egész világ egyik legfontosabb gitárhőse. '74-től futó - a Return to Forever-ben kezdődő - latin-orientált fúziós jazz

Tovább...
Royal Hunt - Cast In Stone (2018)
A dániai Koppenhágában, '89-ben alakult Royal Hunt legutóbb 2015-ben adta ki a Devil's Dozen című sorlemezét, amiről kétszer is írtunk annak idején. (Azóta a 2017-ben

Tovább...
Marco Mendoza - Viva La Rock (2018)
Az 54 éves mexikói-amerikai Dead Daisies basszusgitáros, Marco Mendoza Dániában készítette régóta várt harmadik szólólemezét, a Viva La Rock-ot, amit március 04-én

Tovább...
Dizzy Reed - Rock 'N Roll Ain't Easy (2018)
Az 54 éves Darren Arthur Reed - vagyis művésznevén Dizzy Reed - az 1991-es Use Your Illusion megjelenése óta számít a Guns N' Roses egyik legfontosabb

Tovább...




Koncertek 2018. május 27. és 2018. június 12. között:









Klipmánia