×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Robert Plant @ 2015. március 28. - Lollapalooza, Brazília 

Megjelent: 2015. április 21. kedd 12:05
Szerző: bollokcs
    Koncertbeszámolók 

Plant öregszik. Nem kicsit, nagyon. Nekem tavaly a kollégákkal ellentétben tetszett az új lemez és a koncertek is (Glastonbury, iTunes), szerintem az elektronikus-világzenés modernkedés ellenére is izgalmas és tartalmas anyag született. Koncerteken is jó formában volt az öreg, játszották az új anyagokat is, az afrikai vendégmókust leszámítva a banda is rendben volt...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Idénre megfáradt, ellaposodott a történet. A szettlista ugyan koncertről koncertre változik, de unalmas, a kötelező Zeppelineket már nem tudja hová variálni. Érthetetlen, hogy a szólómunkáiból miért nem rak be korábbi darabokat, simán el tudnám képzelni a Fate of Nations bluesos dalait (Great Spirit, Colours of the Shade, Greatest Gift), a régebbiekről a Ship of Fools-t, vagy a Tie Dye on the Highway-t. Blues vonalon is lehetne frissíteni, akár a Zeppelines áthallásokat is kiaknázva (Shake 'em on Down, Boogie Chillen, Travelling Riverside Blues, stb.) Az újakból szerencsére több is forog, ezek általában jól is szólnak, illeszkednek a programba.

Egyébként meg mennek az unásig ismert számok. A Babe, I'm Gonna Leave You már jó ideje fix nyitó, ebben Skin kiélheti flamencos hajlamait. Plant egyre gyakrabban nem énekel okosan, sokszor belemegy hülyeségekbe (hajlítások, sikítások), aztán meg elfogy a szufla. A két gitáros jó mögötte, a dobos srác fejlődik, a billentyűk valahogy nem olyan markánsak, mint korábban, viszont sok a hangmintázás és népi művészkedés.

Az újak közül a Rainbow elég szétesett, tavaly jobban ment. A Black Dog olyan szinten ki van forgatva, hogy már szinte okádék. Majdnem visszasírom a Krauss-érát. A középrészben a fekete srác nyekereg össze-vissza, csupa elektronika, fárasztó. Nem igaz, hogy nem tud ehelyett találni egy másik közönség-énekeltetős Zep-slágert. A Turn It Up rendben van, jó a húzása. A Going to California-ban idézetként behozzák a When the Levee Breakst (elvégre az eredeti albumon is egymás után jönnek). A Spoonful-t eléggé szétlapítják, inkább etnós, mint bluesos, leül az egész.

A Lemon Song viszont újdonság, nem is igen énekelte Plant az ősidők óta, ezt jól elkapták. Benne megint egy kis idézet, ezúttal a Tea For One-ból. Ezt a számot egyébként Jack White-al közösen is elnyomták a fesztiválon, ott még dögösebben szólt. A Little Maggie is aránylag jól eltalált, jól fogadja a közönség is. A What Is And What Should Never Be és a Fixin' to Die kemény, már-már rhythm & blues hangvételű, itt hasonlít az egész leginkább a régi Strange Sensationre. Plant jól bírja szuflával, nem rontja el egyiket sem (előbbit lehet, hogy kicsit lejjebb is transzponálták). A Whole Lotta Love-ban nem tudnak már mit kitalálni, ezúttal egy Bo Diddley feldolgozást raknak a közepébe, de ettől sem lesz jobb. A ráadás Rock And Roll felismerhetetlen, körülbelül a Black Doggal van egy szinten.

A koncertek egyébként idén elég rövidek, ráadással együtt alig nyolcvan percesek, az egyébként nem olcsó jegyárak mellett azért legalább illene egy normális másfél órás programot nyomni. Elég népes bulikon lépnek fel, a közönség jól fogadja őket, bár nemrég olvastam egy érdekes felvetést, amely azt boncolgatta, hogy a Zeppelin anyag nélkül mekkora lenne az érdeklődés az Öreg iránt. Valószínűleg meglepődnénk...

Az év első felében intenzív turnézás van, tavasszal Dél-, majd Észak-Amerika, nyáron Nyugat-Európa. A cseheknél közelebb elvileg nem jön, én meg ezért a programért nem mászkálok utána, elvégre én se leszek már fiatalabb. Talán, ha Magyarországra is jönne...




Autódromo de Interlagos, Sao Paulo, Brazil

01. Babe, I'm Gonna Leave You
02. Rainbow
03. Black Dog - Arbaden (Maggie's Baby)
04. Turn It Up
05. Going to California (idézet: When the Levee Breaks)
06. Spoonful (Willie Dixon)
07. The Lemon Song (idézet: Tea For One)
08. Little Maggie
09. What Is and What Should Never Be
10. Fixin' to Die (Bukka White)
11. Whole Lotta Love (idézet: Hoochie Coochie Man, Mona)
12. Rock and Roll

Közreműködő zenészek:

Robert Plant - ének
The Sensational Space Shifters:
Justin Adams - gitár, vokál, bendirs, djembe, tehardant
Liam "Skin" Tyson –gitár, bendzsó, vokál
John Baggott – billentyűs hangszerek, loopok, moog basszus, zongora, tabal, vokál
Billy Fuller – basszusgitár, dob programok, omnichord, nagybőgő
Dave Smith – dob, ütőhangszerek
Juldeh Camara – kologo, ritti, Fulani ének

Honlap:
robertplant.com
facebook.com/robertplant
Bollók Csaba (2015.04.20.)





rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Robert Plant - Carry Fire (2017)

2017-10-17 00:05:00



bollokcs írta:



 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2018. február 20. és 2018. március 08. között:









Klipmánia