×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Korál - Korál (1980) 

Megjelent: 2015. április 18. szombat 12:05
Szerző: Joze
 Klasszikus:   Lemezismertetők 

A Korál 1980-as bemutatkozó nagylemeze az egyik legfontosabb, még ha nem is legjobb hazai hard rock album. Abban a korszakban született, amikor végre megszülethetett. A magyar rock másodvirágzásának közepe, vagy még inkább annak is a vége fele: amikor a hatalom által még a rockerségnél is veszélyesebbnek gondolt punk előretört; amikor a korábban már lehetőséget kapott zenekarok is váltottak, keményedtek (pl. Új Skorpió), komolyodtak (pl. Piramis Erotika); amikor a korábbi tűrést, tiltást, taposást túlélő formációk (illetve azok egykori tagjai), megkésve ugyan, de az első nagylemeznyi lehetőségüket kapták. (Edda Művek 1980, Dinamit 1980, Karthago 1981, Pandora's Box 1981, P. Mobil 1981, stb.).



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Jozé: Az első Korál kiemelt fontosságát ebben a közegben, ebben az erős felhozatalban az adja, hogy a Taurus-örökséget leginkább Balázs Fecó formációja vitte tovább. Ugyanis ritka az olyan produkció, ahol a két egymástól távol eső, ellentétes karakter nem elnyomja, vagy kioltja egymást, hanem tartós permanens egyensúlyba kerül. Ráadásul egy dalon belüli, kreatív feszültséget hordozó valódi egyensúlyba. A rendkívül érzékeny, melankolikus, néhol kissé depresszív billentyűs énekes zeneszerző a kő kemény rockot nyomó, virtuóz gitáros zeneszerzővel való (slágerekben és sikerekben mérhető) egységét hazánkban kétség kívül a Taurus Ex-T: 25-75-82 zenekar valósította meg a legkorábban, 1972-ben. (Hasonló jellegű dalokat akkoriban például még az Edda, vagy a Hit zenekarok is írtak, de azok a Korálétól erősen eltérő attitűddel rendelkeznek.)

Szentségtörésnek tűnhet a gondolat, de valószínűleg a cezaromán hanglemezgyári vezetés kellemetlenkedésének elmaradása esetén sem maradt volna túl sokáig egyben egy olyan formáció, mint a Taurus. Ugyanis, ennyire eltérő identitású karakterek, ennyire eltérő archetípusok egyik korabeli együttesben sem bírták túl sokáig a közös munkát. Jellemzően rövid kifutás után egymásnak feszültek majd szakítottak egymással a "belvárosi", "hegyvidéki", "úri gyerekek" és a "vidéki", "külvárosi" "dzsunga".

A Taurus supergroup jellege is kódolta magában a feszültséget, azt a reális jövőképet, hogy egy-két lemeznél tovább nem húzza egy csapatban ennyi kiemelkedő tehetség, ilyen sok dudás. Hanem ebben az esetben is megvalósul majd a szokásos koreográfia: rövid idő alatt, néhány év elteltével kialakul a megkérdőjelezhetetlen vezér, miközben a többi dudás kikopik, kicserélődik. Lásd például az eggyel korábbi (Locomotiv GT - Presser) és az eggyel későbbi hazai supergroup (Skorpió - Frenreisz) történetét.

Az 1978-1981 közötti Korált leszámítva, egykori Taurus tagok produkcióiból hiányzik, hiányzott a Taurus kémiája: a tűz és víz, a Balázs-Radics énekes-szólista-szerző páros egy dalon belüli egyensúlya. Alkatilag kifolyólag, Zorán csak a lírát, Radics (Alligátor, Tűzkerék, Aréna) pedig csak a kompromisszumképtelen nyomulást jelenítette, jeleníthette meg. A korai Piramis zenekarban (Som Lajos) megvolt a potenciál, de a sikert hajszolva már az első nagylemeztől eltaktikázták magukat. Ami ugyan máig kitartó hatást, őrületes rajongást eredményezett, de rövidtávon a zeneiség-, hosszú távon pedig a hitelesség rovására ment. Ráadásul a szintén hiperérzékeny lírikus-énekes-billentyűs, Gallai Péter ellensúlya végül nem a gitárhős gitáros (Janó) lett, hanem a vezető énekes, Révész Sándor, aki maga is inkább lírikus énjével aratott áttörő sikert, mint spirituális, filozofikus énjével, vagy színpadi vadságával, vagányságával. A Piramis dalokról általában elmondható, hogy vagy a keménységet, vagy az érzelmes lírát jelenítették meg. Ez egyszerre, egyidejűleg csak kivételes alkalmakkor sikerült nekik, ellentétben a Korál aranykorával.

A Korál története 1974-ben indult. A bandát a két egykori Taurus muzsikus: Balázs Fecó és Brunner Győző, Koncz Zsuzsa új (mint később kiderült, ideiglenes) kísérőzenekaraként alapították meg. A kísérlet hamar zátonyra futott, a felemás tagság miatt pedig a saját dalok is zavaros képet mutattak kifelé a csapatról. 1978-ban jött el az újrakezdés ideje, amikor Fecó újból Korál néven szervezett zenekart. A Beatrice együttesből elcsábított Fischer László gitáros telitalálat választásnak bizonyult, hiszen vele ismét működött a régi kémia. Nem véletlen, hogy a sikeres saját kompozíciók mellett Fischerrel a régi, Taurus szerzemények is előadhatónak bizonyultak.

Az eredeti terv szerint a régi-új banda énekese Vikidál Gyula (P. Mobil) lett volna, de miután az elkészült demók ellenére, az énekes visszalépett, Fecó - a billentyűzés mellett - maga állt a mikrofon mögé. A Balázs-Fischer mag akkori társai Scholler Zsolt (Sirokkó) basszusgitáros és Pados István dobos voltak. A szövegíró természetesen a Taurusos társ: Horváth Attila maradt. Az önálló együttesként újjáalakított Korál debütáló koncertje 1978-ban, a Taurus bemutatkozó hangversenyének hatodik évfordulójára esett. Még ugyanebben az évben látott napvilágot a második önálló Korál kislemez, mely a Válaszra várva új változata mellett egy friss, szenzációs Balázs-Horváth szerzeményt (Van egy őszinte dal) tartalmaz.

A kialakult klasszikus Korál hangzás remekül ötvözte Fecó lírai érzékenységét az akkor divatos hard rock panelekkel és megszólalással, mindez remekül párosult Attila mély-értelmű szövegi mondanivalójával. Fischer László kiválóan pótolta Radicsot: virtuóz, rock stílusban utazó, invenciózus hangszerkezelése kiválóan ellenpontozza a melankolikus billentyűhangzást. Ráadásul szerzőként is kiegészítette a zenekarvezető-énekest. Az 1979-es év tagcserét, valamint egy újabb kislemez-sikert hozott a Korál életébe. Az új dobos Papp Tamás (később: Illés, Új Skorpió, Tátrai-Török Tandem, Tátrai Band) lett. A '79-es korongra pedig ismét egy Taurus-klasszikus (ezúttal A kőfalak leomlanak új változata), valamint egy Korál dal (a Deep Purple világát idéző Ne állj meg soha) került. Utóbbi Fischer László első hivatalosan megjelent Korál-szerzeménye, természetesen Horváth Attila szövegével.

1980-ban újabb dobos-csere. Immár Dorozsmai Péter feszes, precíz játéka köszön vissza a Korál első albumáról, mely a Taurus-örökség (Kiűzetés a Paradicsomból, Anyám, vigasztalj engem, Amit nem mondhattam el) mellett, számos új szerzeményű örökzöldet (Maradj velem, A másik oldalon, stb.) sorakoztat fel. Az album legfőbb erénye, hogy nem csak, hogy újjáéledt a Taurus-repect, az a bizonyos kémia, de annyira egységes, hogy avatatlan fül számára egyesen szétválaszthatatlanok az újramelegített Taurus-klasszikusok és a rendkívüli hamarsággal klasszikussá érett új, önálló Korál-szerzemények. A jól szerkesztett korong teljesen egységes: mind hangzásban, mint dinamikában. Átgondoltan, ügyesen, erőteljesen használja a keretes-szerkezetben, illetve a bibliai metaforákban rejtőző lehetőségeket.

A lírai melankólia és a keménység egyenletes minőségű zenei feszültséget teremt, mely jól ágyaz meg az azonosulásra lehetőséget nyújtó szövegeknek. Az azokban rejlő, valódi emberi problémákat megjelenítő érzelmi hullámzásnak. Az elmúlás témaköre, az erkölcs határainak megítélése, a "modern" ember családi kötelékeinek fellazulása mindenkit érint. Az akkoriban propagált "szocialista embertípus" és a napjainkban pusztító, liberálisnak mondott "gyökértelen", "agymosott", a "médiával távirányított" "szavazó-fogyasztó zombisereg" tagjai gyakorlatilag ugyanazokat a problémákat generálják a saját szűkebb-tágabb emberi környezetükben. Ezért Horváth Attila szövegei harmincöt-negyven év elmúlásával sem veszítettek aktualitásukból.

Az 1981-es év ismét hozott egy fantasztikus kislemezt, két Balázs-Horváth alapvetéssel (Amikor mellettem vagy, Nincs búcsúzás), ám a kirobbanó sikerű harmadik kislemez dal (Homok a szélben) fénye elhomályosította az előbbieket. Ugyanis az 1981-es Tánc- és Popdalfesztivál közönségdíját a Korál zsebelhette be, melynek áttörése meg is pecsételte a Korál sorsát. A Táncdalfesztivál utáni évektől fogva lassú irányváltás történt a Korálban, onnantól fogva egyértelműen a líra felé billent a mérleg. Azután már sosem sikerült tökéletesen megvalósítani a korábbi receptet. A '80-as években modernnek számító billentyűs hangszínek pedig a hangképben teremtették meg Fecó túlsúlyát, mely szintén a rockerkedés rovására ment. Ezért aztán az első Korál LP nem csak fontos, hanem megismételhetetlen, egyedi pillanata is a rocktörténelmünknek.

Utószó... 2000-ben jelent meg a Korál I. CD-változata. Hogy miért ilyen későn, arra nem létezik értelmes indok. A '90-es években még nem volt annyira elterjedt a zenészek ipari méretet öltő meglopása, a letöltés-másolás című "pajkos népi játék", hogy ne lehetett volna tízezer szám eladni azt a korongot, mely az együttes legnagyobb sikerének bizonyult; melyen számos Korál - Taurus sláger található; melyek máig a korszak legnépszerűbb felvételei közé tartoznak. A hangminőségről és a trackelésről szintén nem érdemes szót ejteni. Így működik ez a mi kis zavarosunk, poszt-kommunista roncstársadalmunk. Ahogy esik, úgy puffan. Semminek nincs gazdája.

Amit viszont nem lehet szó nélkül hagyni, ami minden határon túlmegy, az az inadekvát bónusz. A Korál egy teljesen másik korszakából származó, 1975-ös kislemeze annyira kilóg az újjáalakult banda első albumának szövetéből: egységes hangképéből, zeneiségéből, szellemiségéből, hogy az már fáj. Ennél az is jobb lett volna, ha semmi extra sem szerepel ezen az optikai lemezen.

Normál esetben a '78-'81 közötti önálló kislemezfelvételek, esetleg azok egy része került volna plusz anyagként az újrakiadásra. A legelegánsabb megoldás (lásd például Pink Floyd), az lett volna, ha a hat kislemezdal egy dupla digipak bónusz lemezén kerül terítékre, hogy az album eredeti egysége sértetlen maradjon. Akár az is működőképes megoldás lett volna, ha a bónuszok az eredeti A és B oldalak anyaga közé kerülnek elhelyezésre, mert egy ilyen jól felépített keretes album instrumentális codája után semmi sem kell. De még úgy sem volna ilyen fájdalmas, ha az Utószó után hosszabb csend következik, majd ezután indulnak a bónusz dalok. De így, ilyen érzéketlenül szétbarmolni valamit, ami kerek és szép és jó, ez botrány.

Sokadik költői kérdések, de ezeket mindig muszáj feltenni: Miért nincsenek, miért nem lehetnek a hanglemezgyárban és a klasszikus rockzenekaraink körül tiszta szívű, becsületes, lelkiismeretes, értelmes, érzékeny, hozzáértő személyek döntési pozícióban? Miért nem tudunk még mindig gátat szabni a kontraszelekciónak, ennyi idővel az állítólagos változások után? Végül, visszakanyarodva a témánkhoz: miért nincsen számon kérhető felelőse annak, hogy a Korál életmű finoman szólva sincs az értékén kezelve?



Fiery - 1974-ben már Korál néven – de még nem önálló bandaként - kísérte a zenekar Koncz Zsuzsát. Az első csapat tagjai: Brunner Győző dob (Metró, Taurus), Makrai Pál gitár, ének (Apostol) és Kozma András basszusgitár (Apostol). 1975-ben egy csapásra vált ismertté a társaság, a Hazafelé című dallal, ezután mégis tagcserék és stílusváltás következett - és ami mindezt indokolttá tehette - egy óriási rock koncert a Kisstadionban. Történt pedig, hogy 1977. augusztus 20-án rendezett Piramis, Taurus és Tűzkerék koncert sikerén felbuzdult Balázs Fecó nagy fantáziát látott a Taurus örökségének továbbvitelében.

A Korál zenekar 1978. május 01-én, immáron önálló zenekarként mutatkozott be először, az Ifjúsági Parkban. Ekkora már egyedül Balázs Fecó maradt meg az alapítók közül. Az új tagok: Fischer László és Scholler Zsolt (basszusgitár), korábban a Beatrice-ben, illetve a Szénich Trióban játszottak. A dobos posztján 1978-ban Pados Zoltán, 1979-ben Papp Tamás (ex-Illés), 1980-tól pedig Dorozsmai Péter szerepelt. Az énekesi poszton sokáig próbálkoztak Vikidál Gyulával, de ő az első igazi megmérettetés előtt visszalépett.

Erre a kis kitekintésre azért volt szükség, hogy megértsük, hogy mitől lett olyan a Korál, amilyen. A lemezanyag nagy része még a Taurus szerzeményekre épült, talán ezért is sikerült keményebbre a későbbieknél. Utólag már megfigyelhető, hogy egy vérbeli rocker zenekar és egy rózsaszínű fellegek között szálldosó zongoraművész kapcsolatából alakult ki ez a nem mindennapi stílus.

Induláskor tehát el kellett dönteni, hogyan működhet együtt a Radics-féle keményebb vonal, a Koncz Zsuzsa, Máté Péter, M7-es slágerparádéval. A Korál a kemény hangzással vihette tovább a Taurus örökségét és közönségét, míg a "dallamrózsás" vonulat nagyobb lehetőségeket ígért a rádióban, televízióban egyaránt. Fecó számos próbálkozás után, végre megtalálta egyik legjobb döntésének alanyát Fischer Laci személyében. Fischer a "bőrösök" körében már nem volt ismeretlen név, játéka a Beatrice "zenei egyszerűségétől" eltekintve, már akkor is lenyűgöző ízvilágról árulkodott. Lassan kialakult egy olyan reform rock muzsika, ahol a billentyű dominanciája mellett, a kor egyik legfémesebb gitárhangzása és a modern dobjáték sem került háttérbe. Külön ki kell emelni, hogy az albumon több dalban is szerepel egy leánykórus, valamint Beamter Jenő vibrafon művész lélegzet elállítóan szép játéka, ezzel is lágyítva a kissé erősre sikeredett Taurusos stílust.

Ez a kettősség szinte mindenben tapasztalható, így a hangzásvilágban, a szövegek között, a zenekar image-jáben és a rajongók esetében is. A fekete "egyenruha" nagyon jó döntésnek bizonyult. Sokáig csak néztem, hogy ebben az időben az egyik "legvadabb" közönsége a "legrózsaszínűbb" kemény rock zenekarnak volt. Nekem egy kicsit ős-Zorall, csak saját szerzeményekkel. Az ötlet nagyszerűsége abban foganhat, hogy belül minden ember romantikus, csak van, aki ezt nem verné nagydobra, ezért a keménység mögé bújva élvezi, ebben a köntösben még csak nem is ciki.

A dalcímekre pillantva az ember első érzése az, hogy a lemezszerződés már zsebben volt, de a dalok még nem. Az alapot több újra feljátszott, kissé átalakított Taurus nóta adta meg, ehhez jött még két töltelék szám, az Előszó, Utószó. Számomra azonban mégis a Fekete bárány az, amelyik erősen kilóg a sorból – amit meglehetősen keveset játszott a csapat később is –, ugyanis ez a dal szövegével annyira elüt Fecó személyiségétől, hogy igazán még a közönségnek sem jött át, pedig éppen őket akarta ezzel a nótával megszólítani, magához csábítani.

A legnehezebb dolga azonban mégis a zenekar szövegírójának, Horváth Attilának volt. Ezt a kettősséget megfogni, úgy egységbe foglalni, hogy azt szeresse és megértse a három osztályt elvégzett KMK-s (közveszélyes munkakerülő) csövestől, az otthon tésztát dagasztó öt gyerekes anyukán keresztül az értelmiségi mérnök úrig, az már valóban igazi művészet. Horváth Attila mégis megragadta a lényeget, összefogta ezt a fura kettősséget, a romantikát és az őszinte kőkemény rockot, értelmet adott az egésznek. Az ő magas színvonalú szövegíró képessége is feltétlenül hozzájárult ahhoz, hogy a Korál együttes túlélje a nagy változásokat és generációk rajongjanak a mai napig koncertjeiken.

Mindent összevetve, úgy gondolom, ez az album egy tiszteletadás a dicső nagy elődöknek, akik nem voltak képesek megalkudni a nagy hatalmú hanglemezgyár vezetőivel, iránymutató a közeljövő felé, hogy így is lehet csinálni. Bár Fecó mindig is hajlamos volt a romantikusabb irányt választani, itt még szerencsére nem tapasztalhatóak a Homok a szélben, Kergesd el a felhőt a házamról durva mellékhatásai. Ez az album még dögösen szól, a kor minden technikai hibájával együtt.


Track lista:

01. Előszó - 2:38
02. Kiűzetés A Paradicsomból - 5:28
03. Fekete Bárány - 4:30
04. Hangoddal Ébreszt A Szél - 3:16
05. Maradj Velem - 3:46
06. A Másik Oldalon- 4:10
07. Anyám Vigasztalj Engem - 3:56
08. Tudom Én Is Megnyugodnék - 3:17
09. Amit Nem Mondhattam El - 3:00
10. Utószó - 1:07
Bónusz dalok (csak a CD és MC változaton):
11. Ha Kedvem Tartja - 2:59
12. Hazafelé - 4:24

Közreműködő zenészek:

Balázs Ferenc - ének, billentyűs hangszerek
Fischer László - gitár
Scholler Zsolt - basszusgitár (1978-'83)
Dorozsmai Péter - dob

Lemezeik:

1980 - Korál
1982 - A túlsó part
1984 - Az óceán
1985 - Korál IV. (1975-1985) - kislemezgyűjtemény
1991 - Kőfalak... Balázs Fecó és a Korál - Aranyalbum (válogatás)
1993 - Homok a szélben 1975-1984 (válogatás)
1993 - Balázs Ferenc és a Korál
1997 - Maradj velem (szimpla) - "best of" a koncertfelvételből
1997 - Maradj velem (dupla) (a teljes koncert felvétele)
2006 - Ne állj meg soha

Kiadó:
Hungaroton, Pepita, Mambo Records
Honlap:
koral.hu
facebook.com/pages/KORÁL-zenekar




rovat lapozó


Még, még, még...



Joze írta:



 

Ajánló





Nemzeti Kultúrális Alap és a Hangfoglaló Program támogatásával.










Ez is érdekelhet

Ghost - Prequelle (2018)
A svédországi Linköping-ben, 2006-ban alakult Ghost a 2010-es Opus Eponymous, a 2013-as Infestissumam és a 2015-ös Meliora után, elkészítette a negyedik okkult és szatírikus pop-rock-metál

Tovább...
Ihsahn - Ámr (2018)
A norvégiai Notodden-ben 42 éve született Vegard Sverre Tveitan, művésznevén Ihsahn az Emperor énekes-multihangszereseként vált legendás alakjává az extrém metál műfajnak... Főhősünk 2006-ban úgy

Tovább...
Tomorrow's Eve - Mirror of Creation III - Project Ikaros (2018)
Az elmúlt kb. 10 év nem volt igazán kegyes a progresszív metál műfajhoz. A zászlóshajóként egykor élen haladó Dream Theater ma már csak

Tovább...
Subsignal - La Muerta (2018)
A Subsignal a Sieges Even romjain indult 2007-ben, a németországi München-ben. Azóta jó pár albumot kiadtak, legutóbbit 2015-ben The Beacons of Somewhere Sometime címmel, amiről

Tovább...
Skindred - Big Tings (2018)
A Wales-i Newport-ban, 1998–ban alakult Skindred mindig fel van pörögve! A regga-punk-metálos formáció utoljára 2015-ben adott ki albumot Volume címmel, de most itt van a hetedik

Tovább...




Koncertek 2018. július 19. és 2018. augusztus 04. között: