×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Gombocz Lajos interjú - 2. rész (2015) 

Megjelent: 2015. január 25. vasárnap 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Gombocz Lajos a P. Box Kő kövön albumán a dalok túlnyomó többségének szövegírója. Az első részben eljutottunk a P. Box megalakulásáig, illetve 1982-ig, a BHG klub működésébe is bepillantást nyerhettünk. Ma pedig végigvesszük a legendás album dalait.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Na, akkor lássuk, hogy készül egy szöveg! 1982, kislemez...

Valami rock and roll. Az első szövegverziómat valahol szégyellem, de említsük meg a rocktörténelem-írás kedvéért. A Valami rock and roll sor még Jolika, mit tettél volt. Persze hogy hülyeség, de kijön a ritmusra. Rá kellett hangolódnom és ilyet még nem csináltam. Egy gitárdallamra írtam, énekív még nem volt, csak a ritmus. Átalakítottam, de az első változat a legritkábban marad meg, eleve jön az énekes, kiderül, hogy hol kell még pótolni, sőt van, hogy a zenét alakítják a szöveghez. Próba közben derül ki, hogy valahol zökkenő van. Van, hogy a szöveg, van, hogy a zene változik. A refrén állt össze először, nagyon örültem.

Egy barátom nővére adta az ihletet. Ez a nő, ha mesélt valamiről, soha nem tudta megnevezni a dolgokat, amiről beszélt. Barna volt, de úgy működött, mint a szőke nő típusa. "Elmentünk valahova, és akkor volt ott valami... valami... nem tudom mi." Rendkívül lelkesen beszélt, de hiányoztak a konkrétumok a mondataiból és minden mondatában volt három "valami". Pont megvan a refrén: valami. És semmi más nem lehet az a valami, csak a rock and roll. A valami furcsán szól innen adta magát, mert ekkor ömlött a csapból is a retró Hungária. És furcsán szólt, mert ugyan adtak a színpadképre, meg az öltözködés, lila nadrág, tupírhaj, de mindez túl nyálas volt az igazi rock and rollhoz képest. Ömlött a rádióból, de ez nagyon furcsán szólt.

Hát, nagyon örülök, hogy beszélgetünk!

Kösz! Samunak nagyon megtetszett ez a gondolat. A dal végén volt egy akadék, egy sort Csiga írt bele, azt hogy "az év, a hónap nem kitüntetés". Jól rímel az előző sor végére: "ébredés". Erre jól ráérzett a dalban Sanyi, mert a dal nem arról szól, hogy boldog vagy, hogy élsz, ez nem egy jutalom, kitüntetés, szar az egész. És még ráadásul a füledbe harsogják a Hungária által, hogy milyen kurv* jó neked.

Csiga egy interjúban azt mondja, a dal minden második sora az övé. Ez nem így van. Azt mondja, beleírogattam az ő dalszövegeibe. Ehhez képest ő írt 1-2 sort az én szövegeimbe. A borítón feltüntetett nevek tudottan nem számítanak. Három dalnál vagyok feltüntetve, 16,7%-os jogdíjat osztott rám akkor a zenekar, de kettő kivételével én írtam az album szövegeit.

Vonzotta a város és a blues - nagyon csípem ezt a kezdősort.

Ez a vidéki fiúról szól, aki magam is vagyok. Úgy születtem Budapesten, hogy édesanyám felült a vonatra Pusztaszabolcson és eljött a János Kórházba megszülni engem. 60 km-re van, vasúti gócpont. Amint tehettem, elszöktem hazulról. Minden a vonathoz kötött, innen jött az Ingajárat is. Egy ideig számoltam - talán a harmincadikig -, hogy hol laktam ismerősöknél, albérletben Pesten. Nagyon sok helyen laktam. Jártam albérleteket keresni, elképesztő sufnikban laktak emberek, még ágyrajárók is voltak akkoriban, pedig rég volt a II. világháború. Iszonyatos körülmények voltak, akkora volt a szegénység, ahonnan nagyon nehéz kijönni. És ez nem csak anyagi, de érzelmi és lelkületi szegénység is volt. És ez ma is így van. Akkor azok az emberek jutottak eszembe, akik valóban "fejtől lábig" aludtak. Én nem voltam ágyrajáró, de láttam ilyeneket. A dal azokról a fiatalokról szól, amit láttam.

Árad a fa-fa-fa-fa-falakból - Miért a dadogás?

A dadogással adtam el a "faszokból" szót. De a falak a lényegesek. Bérházak udvarát körülölelő téglafalak, zeng köztük a rádióból a Csókkirály, a Limbó hintó és a többi csodálatos nóta. Ezeket a számokat szeretem egyébként a maguk nemében, de éveken keresztül ezt a nyomták, ezt támogatták és ez viszont nem tetszett. Mi egy másik rock and rollt tartottunk rock and rollnak.

Az életem a blues - Szeretjük a bluest, a bluesalapú rockot, de a P. Box nem blueszenekar volt.

Elsősorban is: a blues szó jobban énekelhető, mint a rock. De a P. Boxban van hagyománya a bluesnak, a Hölgyválasz. És itt nem is a rockról szól a dal, hanem a felszínes tánczenei rock and rollal szemben álló rock and rollról, amit mi igazinak tartunk, ami tudjuk, hogy honnan ered. És a blues fájdalma is megszólal.

Samuka és a dalszövegek. Mindenki mondja, hogy Samu elég hisztérikusan állt a kérdéshez. Miben nyilvánult ez meg?

Konkrétan... magas vérnyomásban... vállrángatódzásban és... erőteljes pocskondiázásban. Sosem volt megelégedve semmivel. Maximalista volt. Samu iszonyú mennyiségű zenét hallgatott. Egyre újabbakat és újabbakat, miközben mindig elővette a régi kedvenceit. Hat órát tudott beszélni egy Yes dalról.

Játsszunk el a dalszövegekkel egyenként. Soha nem elég.

Vikidál van a borítón feltüntetve szövegíróként. Erről azt mondta Gyula egy tévéinterjúban – talán a Pulzusban –, hogy öt perc alatt írta meg a szövegét. Engem egyébként soha nem említettek meg sehol sem. És én nem vagyok egy tolakodó ember. Samu hozta a témát gitáron, ő mondta be, hogy Soha nem elég. Kurv* jó bemondás. Elviszi ez az egy sor az egész dalt. De, hogy legyen tovább? Verse, bridge, csinálni kellene valamit vele. Igazából kis magyar lecsó, arról szól, hogy milyenek az emberek.

A dal szövege a tapasztalatom az emberekről. Mindig nyitott ember voltam, közben nagyon sokszor átvágtak. Ha egy kapcsolatban lelki szemetesláda vagy és valaki túl sokat mond el ennek kapcsán magáról, akkor egy idő után nagyon kellemetlen neki, hogy mi mindent elmondott magáról. Majd eztán azt hiszi, attól fél, hogy ezt tovább is fogod adni másoknak. Én soha nem adtam tovább az ilyen jellegű beszélgetésekben hallottakat egyébként. Ebben a dalban benne van az akkori zenekaros hülyeség is. Bele van írva maga Vikidál Gyula... aki azt mondja, ezt a szöveget ő írta.

Hahaha!

Egyébként egy ideig pszichológus akartam lenni, volt egy ilyen érdeklődésem. Azért nonszensz ez, mert: "A buta az túl okos lesz, ha nem vagy ott", "Az irigy semmit sem alszik éjszakákon át - A hiúnak orráig ér a nagyvilág" - többek között ez Vikidál Gyula is.

Nagyon kemény.

Persze ezt csak utólag mondom! Az idő haladtával előjönnek a kicsinyes tulajdonságok, kibuknak a jellemhibák. De vissza a nótára. A kisember ilyen, ha szembesülni kell, felelősséget vállalni, akkor elkullog, nem vállal semmit. Szarnak, kárnak nincs gazdája. Ezt tapasztaltam egész életem során. Ezért igyekszem csak olyan emberekkel együtt tölteni az időmet, akik lehetőség szerint nem ilyenek. Akik ilyenek, azokat meg tudom érteni, ha szar napja van, elárul, de az a baj, hogy az ember nem dobhatja ki az összes ismerősét és sajnos az emberek többsége ilyen. Kis magyar lecsó.

A bridge-nél: "Tudnod kell, ki vagy". De előtte csak negatív dolgok sorakoznak. Minden ifjú embernek meg kell küzdenie ezzel a kérdéssel, talán ezért szereti a közönség ezt a dalt. A helyes önkép kialakítása nagyon nehéz. Gyula egy sort írt bele, azt hogy "És akárhogy szétszakadsz".

Mondjuk ez jó sor.

Csak gondolati zökkenő. Mindegy. Meg lett véve, jól felvezeti a refrént. Még annyit erről a szövegről, hogy a "Mindegy, hogy milyen az út, ha menni kell", az P. Mobil utalás is.

Maradj a vonalban...

Pityi van kiírva szövegíróként, de akkor ő egy sort sem írt. Én írtam. Samunál ültem, mikor mutatta a dalkezdeményt azzal, hogy nagyon jó kis himnikus közepe van, ahol a dalban elképzelt pali azt mondja egy nőnek, hogy "Le ne tedd a kagylót bébi, mert lemaradsz a szerelemről". Volt egy nyugati dal ekkoriban, ahol tényleg ez a sor ment angolul. Talán Rod Stewart. Samu ennyi gondolati instrukciót adott. Hazamentem, egy ültő helyemben megírtam. Na ez volt az egyetlen szöveg, amit másnap bevittem és változtatás nélkül úgy maradt.

Ingajárat. Van köze a dalnak a P. Mobil Vonat című számához?

Nem. Adta magát a vonat, mert mikor Samu mutatta nekem a témát, abban volt egy vonatos lüktetés. Említettem, hogy az életem része volt a vonatozás. Velem együtt milliónyi ember járt be vonattal valahonnan valahová dolgozni. Nagyon korán kelsz és minden nap ugyanaz. Erről szól a dal.

Fantomlány...

Ezt nem én írtam, hanem Varga Misi, akivel Miki később az Európát csinálta. Samu kért, hogy ezt hagyjam, Misi már csinálja, ne írjak rá. És ez, meg hogy Csiga is csinált a lemezre számot, nekem semmi problémát nem jelentett, nagyon boldog voltam, hogy egyáltalán részt vehettem a munkában. Éltem-haltam a zenekarért. Mit össze álldogáltam a szőnyeg szélén a KISZ, meg a pártbizottság előtt az érdekükben.

De vissza a dalra, mert Misi már meghalt, ő nem fog tudni nyilatkozni a dologról. Pici Pink Floyd témával indul a szám, Samu azt kérte Misitől, hogy egy lányról szóljon. Misi ekkor talán már a Désiben volt, ahová a BHG-ból később Samuék is átmentek. Misi egy nagyon kulturált ember volt.

Engedj... A kedvenc sorom a Felbolydult tartomány a múlt...

Líraibb szöveg. Itt hadd mondjam el, hogy én nem az a fajta vagyok, aki ragaszkodik egy versformához és akkor egész életemben szonetteket írok. Minden dalnál ki kell hallani, hogy arra milyen formát lehet illeszteni. Ki kell jönnie a témának, a sztorinak, szöveget kell csinálni, ami egyedi. A te szeretsz engem, én szeretlek téged nem nagyon érdekel. Szövegíróként Öcsi van feltüntetve, de én írtam. A dalszöveg tulajdonképpen személyes indíttatású, régi barátnőmről szól, akkoriban találkoztunk újra. Benne van a személyes érzés, de nem teljes mértékben, nyilván tágítottam a szöveg világát.

Az általad idézett sorról azt kell elmondani, hogy ez egy filmből szedett idézet, ahol azt mondják, hogy "a múlt egy távoli tartomány, ahol minden másképpen van". Ez volt a film mottója. A dal írásakor szívtam életemben utoljára füvet. De egyedül. Azt nem szabad. Egy cselédszobában laktam akkor egy ismerősnél. Éjjel írtam. Egyébként, ha Samuval együtt füveztünk, állandóan írta, miket mondok. Akkurátusan elővett egy erre bejáratott spirál füzetet, vezette.

Tehát az alkotói folyamat része volt már akkor a tudattágítás is. 1982-ben, hogy lehetett füvet venni Magyarországon?

Nem kellett vennem, befőttes üvegben kaptam. De literesben. Én sose vettem. Nem is tudom, hány forrásom volt. Képzőművész haveroktól, innen-onnan. Vidéki tanyákon termesztették már akkor is. Olyan figurákkal voltam kapcsolatban, akiknek ez természetes volt, naponta azon éltek. Már Jánoshalmáról, a katonaságból emlékszem ilyen emberekre. Kokó nem volt, de volt fű. A rendőrök nem keresték. Tudták, hogy mi ez, de nem foglalkoztak vele. Idehaza alkoholizmus van, de drog nincs. Nem lehet. De alkoholizmus sincsen, csak sokat isznak. Hahaha.

A refrén egy akkor éjjeli élményemhez fűződik. Beparáztam, rettegtem, hogy a szomszédok felébrednek, közben felerősödött az érzékelésem, és hallottam a falban a csövekben folyó vizet, de úgy, mintha lánctalpas hangja lett volna. Túléltem valahogy az éjszakát. A Mozgó világban meg nem akarták megjelentetni a verseimet, mert egyik nem elég lila, a másik meg túl lila, a harmadik meg aztán nagyon direkt mára. Ezek után már nem szívtam, de egyébként is úgy éltem évtizedeket mindenféle szerek nélkül, hogy inkább nyugtatókat kellett volna beszednem, úgy pörögtem, mint a barom.

Ideges...

Az Idegesről csak annyit, hogy a zene hangulatában benne van ez a nyomakodás. Ez is korkép. Mikor beállt a megállóba a villamos, komoly teljesítmény volt felkapaszkodni rá. Vagy, ha megérkezett a Higiénia Áruházba a Fa szappan, akkor a rohammentők a legmagasabb készültségi fokra helyezték magukat. Persze ma sincsen ez másként, csak akkor mindenki egyenlőbb volt, most meg mindenki "egyéniségebb".

Vágtass velem. Putyur azt mondta, a Kő kövön is koncepciózus album, a dalokat erre az ívre akarták felfűzni.

Nem nevezném koncepciónak, csak egy gondolat volt. Kő kemény zene, ennek fényében kellett írni a szövegeket. Az én koncepcióm az volt, hogy legyen az összes szöveg emberarcú. Odamondós, intimebb, emberibb, társadalmi, kapcsolati hiányok, erősségek jelenjenek meg bennük. Ahogy az ember jön-megy az életben. A refrénnel kezd a dal, ennyi volt meg kezdetben. Annyira szerettem ezt a részt, annyira visz. Nem lép vissza, picit megpihen, majd még erősebben megy tovább. Ilyen jellegű dala nem sok van Samunak. Beleszerettem ebbe a dalba. Mindig az volt akkoriban is, most is, hogy állandóan csak a sírás-rívás megy idehaza. Magyaros. Mondjuk egy példa: évekig nyavalyog a nő a férje mellett, közben meg miért szül még újabb gyereket, megöregszik, elhájasodik, kilátástalanság. "Miért kell addig várni, sírni, míg semmi nem marad?" Ez meg egy "talpraállító" nóta, Samuval így hívtuk. Csiga talán azt a sort írta bele, hogy "mégis ott marad helyén a kő".

Az Ómenre már nem te írtad a szövegeket.

Ebben az időszakban már a Désiben próbáltak, kijártam próbákra. Ez úgy zajlott, hogy kis próba... Ezüst Sirály. Majd megint kis próba... Ezüst Sirály. Ez egy vendéglátóipari üzemegység a Dési mellett. Megírtam a szövegeket és a felvétel előtt egy héttel mégis Hobot kérték fel. Nekem nem is szóltak, hogy nem az én szövegeim kerülnek fel a lemezre. Ezek után évekig nem beszéltem Samuval. Nem szólt. Ez egy nagyon gáz rész kettőnk barátságában. Azt gondolom, akkor Pityi volt az oka a váltásnak, ő erőltette Hobot. Samu nem volt Hoboval jó viszonyban, és nem szerette a konfliktusokat. Nehéz ügy ez, mert Samunál divat volt nem szólni. Forralta magában a dolgokat. Ha akarom, akkor egy kis sunyiság is volt benne. A kiállás nem volt erős oldala. És Pityi volt a zenekarvezető, vagyis a pénztáros is. Történt, ami történt.

És hát azért látni kell, hogy ekkorra a régi P. Mobilból négy tag már megint együtt van, továbbá ott a Zsöci. Szupergroup. P. Mobil idők – Földes László, 1978. E mellett Pityi mániája volt ekkoriban az Ómen című film, erre felfűzve szeretett volna egy konceptlemezt. Százszor megnézte. Nagy film, de szerintem nem visz el a téma egy lemezt. Ebbe a történetbe én belebetegedtem.

Az Ómen végső lemezváltozata tisztességes munka, de Hobonak csak egy hete volt rá. Szerintem még dolgozni kellett volna rajta. Egy hét alatt nem lehet ennyi számot kiérlelni. A '85-ös évben, még az Ómen előtt jelent meg Vikidál első szólóalbuma, azon van egy P. Box töltelékszám, a Nehéz idők, ami zeneileg egy jellegtelen rockdal. Szerintem - talán nem szentségtörő szerénytelenség - a szöveg viszi el a nótát. Ott volt némi cenzúra, valami olyasmi volt eredetileg a szöveg, hogy "Kordonok közt emberek, a madarak sem szabadok", de ezt kivetették. Több más szövegből is kiszedtek részeket.

Az Ómen rosszízű története itt nem ért véget. Pityi az újjáalakult P. Box-szal 2003-ban megtalált, hogy csináljuk meg újra az Óment, az eredeti szöveggel. Következő terve a Rákóczi rockopera lett volna. Ezek végül nem készültek el. A Pangeára is írtam 10 szöveget, ám a koncepció más volt, így egyik nótát én jegyzem, a többibe 1-1 verse, vagy bridge szövege került csak bele.

És amikor Öcsi is csinált egy P. Boxot, ő is megkeresett, hogy azt is én írjam. El is kezdtük, 12-őt megírtam, majd ott sem az én szövegeimet használták. Én ezekhez a dolgokhoz lelkesen és ártatlanul állok hozzá, de végül valahogy mindig itt kötünk ki. Nem is értem.

Egyébként másoknak soha nem írtam, én a P. Boxhoz kötődtem, nem is kerestem ezzel más zenekart. 1987-ben még Huzella Péterrel csináltam egy zenei anyagot, a rádióban kettőt felvettek. Egyik A tizediken címet viselte, ez lett Samu utolsó stúdiófelvétele. Ez szerintem már az Illés Lajos lemez felvétele után volt. Samu mellett Huzella Péter, Gryllus Vilmos, Rátonyi Robi, Csurgai Attila, Tóth Tamás játszanak a felvételen.

A Metal Company kislemezen, 1986-ban a Szép társaság című dalnál Zsöci van feltűntetve szövegíróként. Azt nem te írtad esetleg?

Nem. Bár írtam rá szöveget, de más volt a koncepció. A verse így hangzott ehhez a dalhoz: "Egy korszak véget ért, már nem hiszünk a mesékben; A Királylány csak színfolt az egészben; Nem használ, hiába jó a jó tanács! Mást kívánj! Ez a kívánság! - Egy korszak véget ért, hirtelen szétoszlott a köd; A köd mögött egy Béka tündökölt; Lehet, hogy más vagy, de szabadabb. Mér' baj az, nem baj az!"

Néha elmélázom, mi lenne Samuval, ha ma is élne. Játszana-e ő is 30 embernek mindenféle kis helyeken?

Az első felvetésre önmagában lehetetlen válaszolni. Vagyis, ha élne, gazdagabbak lennénk az azóta elkészült dalaival és azóta lenne 10-20 új lemeze, amiből szerényen megélne. Kifogyhatatlan dalszerző volt. A második kérdésre viszont, ha kivetítek egy képet, Samu nem játszana 30 embernek, ezt kizártnak tartom. Ő csak addig játszana - inkább csak ismerősök előtt -, ha ki akarná érlelni a dalok koncertezésre alkalmas változatát. Egyébként nem. Szart nem akart kiadni a kezéből. Samu halálakor sokat rágódtam, hogy mit kellett volna nekem másképp csinálnom, hogy kerülhettük volna el a tragédiát. Nem tudom. Gödörben volt lelkileg, nem volt támasza.

Mit gondolsz a magyar dalszövegírásról?

Az angolszász szövegek szellősek, nagyon életszagúak és nagyon lazák. Magyarul olyan szellősen ezzel a kárpát-medencei történettel nem lehet olyat csinálni, mint nyugaton. Nekünk más út adatott. Mi bele vagyunk ragadva a magyar nyelvbe. Itt súlya van a szónak. Az utóbbi 10-15 évben elég sok előadó tartja fontosnak a szöveget. Hál' istennek! Irodalmi értéket is felmutatnak. Persze működnek a slágergyárak, állítólag kiszolgálják a közízlést. Az idő azonban mint mindig, alaposan átrostálja az egészet és érdemes megnézni, hogy mi marad a végén!

Bálint Csaba (2015.01.25.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia