×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Gombocz Lajos interjú - 1. rész (2015) 

Megjelent: 2015. január 23. péntek 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Gombocz Lajos a P. Box Kő kövön albumán a dalok túlnyomó többségének szövegírója. E mellett a '80-as években a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár Klubjának, a BHG Klubnak a vezetője is volt. Ma a Kő kövön megírásáig terjedő, érdekes időszakról beszélgetünk.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





A szövegírói tevékenységeden kívül gyakorlatilag semmit nem tudok rólad.

Az emberek általában még ezt sem tudják. Mikor kiderül, meglepődnek. A '80-as évek végétől a kereskedelemben dolgoztam, majd vállalkoztam, nem reklámoztam az életem ezen részét, te is évek óta hívogatsz erre az interjúra és csak most lett kedvem hozzá. Akkor én ezt nem is tartottam olyan nagy dolognak, azt hittem, hogy életem fő műve még várat magára. Hosszú idő után most megint elkezdtem szövegeket írni egyébként. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy rendbe tegyük, mindkét "o" rövid a vezetéknevemben, a lemezeken szerepel hosszú ó-val.

Sok rockzenekar játssza a Kő kövön dalait, a fiatalok - úgy tűnik - ma is szeretik. Annak idején két hónap alatt fogyott el a Kő kövön-ből 99.999 darab és csak azért nem több, mert ennyit nyomtak. Szívatás. Nyilván leállt volna 140-nél, de nem nyomtak többet. Annyira benne van ebben a cuci összes szemétsége... (cuci = szocializmus, a szerk.)

Tizenévesen gyakorta elszökdöstem koncertekre a Budai Ifjúsági Parkba. Ez így nem tűnik olyan nagy dolognak, de Pusztaszabolcson laktunk. 15 évesen már elszegődtem egy zenekar mellé segítőnek, ez volt a Pannónia. '71-'72 körül volt ez, főleg Budapest körül játszottak. Ezen kívül volt még két másik zenekar is, ezek nevére nem emlékszem. Valamelyik zenekarban játszott Akantisz Sanyi is. Sajnos volt egy stroke-om, és a korábban egészen elképesztő memóriám mára már megkopott. Világosítottam is akkoriban, saját készítésű lámpatesteket is készítettem színes lapokból, ezek gyakran lángra kaptak. Szereztem egy vasúti relét is, ez adta a villódzást a "fénytechnikának". Nagyon hangos volt a relé, olyan, mintha kalapáccsal ütögetnének egy üllőt. A zenekar nehezen viselte. Látható nálatok a Rockmúzeumban, hogy micsoda rettenetes szerkezetek készültek akkoriban, mivel rendes felszerelést nem lehetett kapni.

Elmentem rádióműszerész iskolába, majd a BHG-ba kerültem, mint elektroműszerész, de igazából mindig másra vágytam. Mikor katona voltam, sikerült stúdióba kerülnöm, nulla óra alvással állandóan zenét hallgattam. A Jánoshalmi "intézménybe" kerültem, egy kanál bablevesből lehetett látni az egész fazék levest, a szocializmust. Az őrült, visszaminősített tisztek, az idióta keleti határszéli fiatalemberek aljasságai, szívatásai és a többi. De előfelvételisek is jöttek, nagyon jó zenéket hoztak szalagon. Mikor leszereltem, nem is akartam elektroműszerészként dolgozni. Színésznek készültem, egy amatőr csoportban játszottam.

Mindeközben a 43-as ÁÉV-hez kerültem közművelődési előadóként. Egy személyben voltam Panoráma rádió-készítő, a belső újság kultúroldalainak szerkesztője és 12 klub felügyelője. Egy év után kerültem innen a BHG-ba klubvezetőnek. A BHG klubja egy nagyon szerény, pár szobából álló épület volt, odakerülésem idején bővítették ki, lett színházterme és szabadtéri színpada az udvaron. De kezdetben egy tíz fős társaság járt csak oda, akik teljesen magukénak tekintették a helyet és csak ivásra használták. Ha összevesztek, akkor söröskorsóval estek egymásnak. Őket sikerült megjuhászítanom, közben kinyitottam a klubot a városra.

Haragudtak is a vállalatiak, hogy mi lesz itt, de a végére már elég nagy tiszteletnek örvendtem, mert nem egy bűntanya alakult ki, hanem pezsgő kulturális élet lett. Zenekarokat engedtem be, hogy itt próbálhassanak. 7-8 ilyen zenekar volt. Itt próbált a Saturnus, Gerendás Peti a Lámával, akik Zoránt kísérték. Volt egy Latin Combo nevű dél-amerikai zenét játszó zenekar, ők a mai napig is működnek. Itt próbált a Szélrózsa is. Ebben a korszakban a legmenőbb zenekar a Piramis volt, később, '80 végén, '81 elején ők is a BHG-ban próbáltak a tragikus végű NDK turné előtt.

Ezt így korábban nem tudtam, hogy a BHG-ban – ahol a P. Box első klubja volt '81-ben - te voltál a vezető. Így már érthetőbb a kapcsolatod a zenekarral.

P. Mobilra jártam már a '70-es évek közepétől kezdve. Egy barátom Szűcs Juditék mellett lakott, ott gyakran találkoztam Szűcs Antal Gáborral és Samu is bejárt oda. Mint az istenekre, úgy néztem a P. Mobilra. Olyan frissek és erősek voltak, mint az általam hallgatott világsztárok. Kifejezetten odavoltam értük. Később, már klubvezetőként kaptam egy telefont valakitől, hogy alakult egy új zenekar a P. Mobilból és próbahelyet keresnek. Jó, rendben, megbeszéljük – mondtam. Samu hívott egy-két nap múlva, természetesen jöhettek. Körülbelül három évig volt itt a próbahelyük. Havi klub lett, a nyári időben 7-800 ember elfért az udvaron, baromi jó akusztikája volt ennek a téglafallal körülvett udvarnak. A P. Box klubban mindig volt előzenekar, például a Lobogóra, illetve a HIT Rockra is emlékszem. A Mobil kilépett tagjait ugye kinevezték árulóknak, az első koncertekre direkt nagyobb közönség-csoportok balhézni jöttek. Nagyon nagyon haragudtak Samuékra. Kellett külön embereket találni, hogy ügyeljenek a rendre.

Szocialista nagyvállalatról lévén szó, támogatást adtak sokáig, de egyszer bejelentették, hogy bérleti díjat kérnek. Ekkor mentek át Samuék a Désibe próbálni. Hozzá kell tegyem, a hely fejlesztésére komoly pénzt áldozott a gyár az évek alatt. A zenekar közben elképesztő mennyiségű cuccot szedett össze, minden nap lépcsőn fel-le pakolták a klubhelyiségek sarkába, a tárhelyükre, a ruhatárba. A roadok iszonyatosan sokat melóztak.

Több sorozatot kezdtem el a BHG-ban csinálni, volt jazzklub, hisz eleve nálunk próbált a magyar jazz java. Pege Aladár évekig elsőnek csörgött szilveszterkor, hogy "ugye idén is csinálunk klubot". Arra kellett figyelni, hogy a közönségek ne keveredjenek, mivel volt rock klub is. Amikor a Beatrice már Pestről mindenhonnan ki volt tiltva, volt egy meghirdetett koncertjük nálunk, a Kft lett volna az előzenekar. Hét órakor lett volna a koncertkezdés, 6-kor lefújta a bulit a rendőrség. Annyian jöttek, hogy a Galambóc utcától a Körtérig állt a sor a melegben, be sem fértek volna, több ezres volta tömeg. Órákkal előtte elkezdtek gyülekezni. Két lány is felvágta az ereit, az egyik az utcán, a másik a wc-ben. Rettenetes esetek. Nem haltak bele, de komoly hisztéria volt. Volt Dinamit koncertünk is, Bódy Magdi a Kft-vel és sokan mások.

Figyelte a rendőrség a helyet?

A koncertekre direktben általában nem jöttek ki, de rendszeresen jártak egyébként ellenőrizni, ami abból állt, hogy megittak egy kupica rumot, vagy unikumot, ennyiben kellett ápolni velük a kapcsolatot. Azért arra kíváncsi lennék, hogy hányan jártak oda hivatásszerűen, hogy megfigyeljék és jelentsék az eseményeket.

Hogy működött ez a klubvezetés?

Először is megkerestem azokat a zenekarokat, akiket szerettem. Utána már nem kellett keresni őket, bejelentkeztek. Az eleje volt nehéz, míg a közönség odaszokott, de egy-egy nagyobb név fellépése után ismert lett a hely. Mindig figyeltem rá, hogy színes legyen a program, például volt nálunk Sikátor koncert is, tehát a punkokat is beengedtem. Fő slágerük a Lehánytam magam volt. De a közönség konszolidált volt, nagyobb durvaság nem történt. Meg kell mondjam, egy punk koncert után sokkal nagyobb tisztaság maradt, mint a nyugdíjas klub után, mikor azok elkezdtek inni.

Hogy zajlott az engedélyeztetés?

Jóvá kellett hagyatni először a helyi KISZ-bizottsággal, akik a helyi Pártbizottság egyetértésével láttamozták a programot, amit mikor visszaadtak, azzal elmentem a Kerületi Tanácshoz és a Rendőrséghez. Négy aláírás kellett.

Plakátozás?

A BHG-nak, mint nagyvállalatnak volt saját nyomdája, csináltunk egy biankó plakátot, a rock koncerteké (BHG Rock-Placc) egy sárga színű plakát volt egy gitáros fejjel, a jazz-klubé (BHG Jazz-Klub) ugyanez, csak kékkel. Ezekre már a Fővárosi Tanács pecsétje kellett.

A plakátokat rajtam kívül lelkes önkéntesek ragasztották ki városszerte, akik ezért tiszteletjegyet kaptak. Egyszer megbüntettek 5.000 Ft-ra - 2.600 volt a fizetésem -, mert néhány túl lelkes önkéntes - az őrök figyelmét elterelve - letapétázta plakátjainkkal Kádár elvtárs székhelyét, a Pártházat. Az esetnek azért jó vége lett: később kifizettek nekem 5.500 Ft rendkívüli jutalmat, az elkövetőket meg többen szabadságharcosként ünnepelték.

A klubban nem csak zenei programok voltak, például Sándor György is egy időben nálunk lépett fel, ekkor még nem jelent meg a Lyukasóra. Egy ismerősöm járt az ő gyerekével egy osztályba. Nálunk készült az a demója, amit később a Lemezgyárnak vitt el.

Mennyire figyeltél a P. Boxra?

Természetesen kezdettől figyeltem. Mikor a BHG-ba kerültek, még keresték a zenekari tagokat. Öcsi már megvolt, hármasban voltak a zsűri. Mindenkit kérdezgettek, ki tud a megmaradt posztokra embert. Sokan szóba kerültek, de vagy nem értek rá, vagy nem voltak alkalmasak. Sokan talán a mai napig is azt várják, hogy majd értesítik őket. Szabó Putyurt is nálunk hallgatták meg.

Hogy kezdtél szövegeket írni?

Tizenévesen már írtam verseket. Iskolai rendezvényekre írtam külön, magyartanárommal, Bokros tanár úrral magyar órán volt, hogy csak ketten beszélgettünk 45 percig. A P. Box indulásakor eszembe se jutott, hogy szöveget írjak. A kezdetektől ott volt Csiga Sanyi, egyértelmű volt, hogy ő a szövegíró. Egyébként is 0-24-ben a klubbal dolgoztam, a koncertek mellett volt filmklub, színházi estek, disco, nyugdíjasklub, kiállítások, egyszemélyes felügyelő voltam egy-két segítséggel.

Szenzációs intenzitással kezdték el a saját anyagot megcsinálni, igaz, némileg korábbról hozott témákkal. Nagyon sokat próbáltak, dolgoztak. Az első lemez anyaga gyorsan elkészült, Csiga Sanyi írta rá a szövegeket. Az első lemez zenei anyaga remek szerintem, bár van benne néhány töltelék, de a feelingje megvolt. Egyre lelkesebbek lettek, elindult a dolog, egyre többet koncerteztek. Lehetett érezni, hogy gyűlik a közönség. Egy év alatt országosan is befutottak, túlélték az árulós történetet. Ezt egyébként nem is értettem. Pont az a közönségréteg, akik lázadtak a fennálló dolgok ellen, a megkötöttségek ellen, akik változást akartak, pont azok nem értették meg, hogy a változás a zenekarokon belül is megtörténhet. 2012-ben voltam a Pecsában az Égiek koncerten.

A sütő P. Mobil dalokat Samuka írta, többségében ma is ezeket játsszák. És pont ez ellen az ember ellen, Samu ellen árulóztak a közönségből. És hát arról nem beszélve, hogy Schuster is mindent megtett, hogy bosszút álljon, fúrta a zenekart a cimboráin keresztül is. A kezdeti időkben a P. Box nem nagyon tudott bekerülni újságokba sem. Például Czippán Schuster barátja volt, nem segített Samuéknak, sokáig nem jelenhettek meg az Ifjúsági Magazinban.

Nagyon szerencsés volt az a '78-as P. Mobil korszak, jók voltak Hobo szövegei, nagyon jól összerakták azokat a dalokat. Később az Ómen lemeznél majd visszatérünk Földesre – gondolom. Közben a zenekar imidzse is nagyot fejlődött, megjelent Vértes Gyuri, jók voltak a fotók, a plakátok. (Képen Samu és Pityi Lajos esküvőjén.)

Samu ugye a Lecke utcában lakott, nagyon közel. Samu hosszasan piszmogott mindig mindenen. Volt tízféle arcszesze, tízféle pipadohánya, nagyon adott az öltözködésre, mintegy öregurasan rákészült az életre. Sajtokból be tudott szerezni akkor is 15 félét, ha idehaza csak hármat lehetett kapni. Imádta ezeket a dolgokat. Nem szerette, ha elindul valahová és nem tudja, hová megy. Egyfolytában gyakorolt a gitáron. Nagyon összebarátkoztunk. Reggel elintéztem a telefonokat a klubban, átmentem hozzá, Anyukája reggelivel várt. Samu feltett egy lemezt és órákat beszélgettünk róla. Erre is mindig ügyelt, hogy nem Yugoton, vagy indiai nyomású lemezei legyenek, hanem csempészett nyugati kiadások.

1982-re lett egy csomó új téma a zenekarral, megkérdeztem Samut, hogy nem próbálhatnám én ezt meg? Mondta, hogy Csigával ők nem kötöttek vérszerződést, próbáljam meg. Korábban is sok próbán voltam ott, ekkortól meg még többön. Az új témákra próbálkoztam írni. És ne feledjük, megérkezett Vikidál Gyula is a zenekarba. Varga Mikit egy svéd formáció a világhírrel hitegette, kikerült a zenekarból. Az a véleményem, hogy Miki itt nagyon rosszul navigált, mert nem tudom, lesz-e még egyszer kiemelkedő rockopera szerepe, de úgy igazán jó dalokat a későbbiekben már nem tettek alá. De ez az ő dolga. Mikinél többre vágytak. Ez nem Miki kritikája volt, Mikinek szenzációs hangja van. De kicsit durvábbat akartak csinálni. Samu sem volt megelégedve az első lemezzel.

Gyula nem a Holdról érkezett '82 végén, hanem a korábbi két évben is igen gyakran lejárt P. Boxra. Megszűnt a Dinamit, jött a Kugli, de az a hír járta, hogy közben lakatosként is dolgozik. Ott az a torok parlagon. Még itt el kell mondjam, hogy rengeteg zenész lejárt a BHG-ba. Az Omegából Molnár, a Karthago tagság, a Piramis tagjai... Volt egy olyan szilveszteri buli, ahol 80 zenész és 50 zenéhez kötődő egyéb ember volt jelen, plusz a csajok, három napig tartott, hajnali ötkor is ment a zene, egymástól vették át a hangszereket. 1-jén hazamentek aludni, de este már megint ott voltak.

Ez a BHG Klub olyan volt, mint az iwiw. Meghívásos alapon gyarapodott, "barátom barátja". A szocializmus egyébként is így működött, ha valami kellett, ismerős ismerőse segített. A második lemez már sokkal jobb körülmények közt készült, mint az első. Volt idő a zenei anyag kidolgozására, megjött Gyula és rögtön jött a kislemez-felkérés. A Zöld, a bíbor és a fekete abszolút aktuális. Erre megvolt az ötlete Csigának, bár rengeteget rugdosta Samu. De kurv* jó lett. Csigának nagyon elsült az agya. A kislemez másik számánál pedig én kaptam lehetőséget...

Folytatás itt!

Bálint Csaba (2015.01.23.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Cojones - interjú TGerrel (2017)
TGer, jó újra a passzio.hu-n üdvözölni! Sajnos, nem ez az első, hogy egy számomra kedves banda feloszlása a szomorú apropó, de azért picit izgulok, mert ez

Tovább...




Koncertek 2017. október 21. és 2017. november 06. között:









Klipmánia