×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Iron Maiden - Killers (1981) 

Megjelent: 2015. január 11. vasárnap 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az első Iron Maiden lemez után, 1980-ban Dennis Stratton gitáros távozott, a helyére Adrian Smith került, aki Dave Murray gyerekkori barátja volt, az Urchin nevű hard rock csapatban is együtt szerepeltek '77-'78-ban, itt Adrian '74-óta gitározott ('77-től kiválásáig, 1980-ig énekelt is). Az Urchin csak két kislemezt tudott felmutatni, de a két gitáros tökéletes párost alkotott, az Iron Maiden-ben pedig tovább tudtak lépni...

A Killers sok és jelentős változást hozott a csapat életébe, főleg a megjelenése utáni időszak változásaira gondolva... A legjelentősebb fejlemény vele kapcsolatban, hogy a legendás Martin Birch lett a producerük, aki a hetvenes éveket hangmérnökként, később producerként is a Deep Purple - és a tagjai által indított zenekarok, a Rainbow és a Whitesnake - mellett töltötte, ezt közvetlenül megelőzve, '80-ban a Black Sabbath és a Blue Öyster Cult lemezét is ő készítette... De az Iron Maiden-albumnál sokkal nagyobb kihívást jelentő Killers következménye lett, hogy a kiadása utána Paul Di'Annot kirúgták a csapatból, ezzel utat engedve a további fejlődésnek, ami The Number of the Beast címmel jelent meg '82-ben...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Nézzük a tényeket... A Killers az Iron Maiden nevű brit heavy metal együttes második albuma. A lemez az Egyesült Királyságban 1981. február 02-án, míg az USA-ban 1981. júniusában jelent meg. Ezen az albumon szerepelt először a gitáros, Adrian Smith, az énekes Paul Di'Anno pedig utoljára, akit a lemezbemutató turné közben rúgtak ki alkohol- és drogproblémái miatt. Szintén ez volt az első nagylemez az együttes történetében, amelynek Martin Birch volt a producere, aki aztán további nyolc lemezükön dolgozott még együtt velük. Az album a 12. helyen nyitott és nyolc hétig maradt a brit lemezeladási listán.

Az album legismertebb dala a Wrathchild, mely később az együttes szinte összes koncertjén bekerült a műsorba. Az album szokatlan abból a szempontból, hogy két instrumentális dal is helyet kapott rajta, továbbá, hogy szinte kizárólag Steve Harris írta az egész lemezt, a többi zenekari tag minimális dalszerzői közreműködése mellett. A címadó dalhoz Paul Di'Anno énekes, míg az Angliában csak kislemezen megjelent Twilight Zone című számhoz a gitáros, Dave Murray járult hozzá. A Murders in the Rue Morgue és a Prodigal Son kivételével az összes dal még az 1980-as debütáló Iron Maiden album előtt született, habár ehhez a lemezhez újra felvették őket Adrian Smith gitárossal. A Wratchild egy korábbi változata pedig az előző év februárjában megjelent Metal for Muthas válogatásra is felkerült...

A Murders in the Rue Morgue dalt Edgar Allan Poe azonos című novellája ihlette. A Rue Morgue (magyarul: Halottasház utca) egy kitalált utca Párizsban. Mellesleg a dalszövegben mindössze egyetlen utalás történik a novella sztorijára, mi szerint két lányt holtan találnak. A lemez amerikai kiadása pár hónappal később jelent meg a Capitol Records alá tartozó Harvest Records gondozásában, a Twilight Zone is felkerült erre a változatra. A lemezbemutató turné Killers World Tour néven futott februártól novemberig, ennek keretében léptek fel először az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában és Japánban.



Ahogy a Deep Purple és utódzenekarai, úgy az Iron Maiden is sokat köszönhet Martin Birchnek! Mindenki vele találta meg igazi önmagát! A Killers beindította a csapatot azon az úton, ami a The Number of the Beast és az azt követő lemezek sikereihez és a műfajuk vezető pozíciójához vezetett! Mondhatni, hogy ami dalszerzői-hangszerelői változás és átalakulás itt beindult, az kicsit később érett - teljesült - be, de a sikerekhez vezető úton ez a lemez az egyik legfontosabb állomást jelenti... és ennek a küzdelemnek, mondhatni önmarcangoló harcnak lett áldozata is Paul Di'Anno személyében...

Azzal kell kezdeni, hogy Martin Birch sokkal profibb és arányosabb megszólalást biztosított nekik, több és hangsúlyosabb gitárokkal... Dennis Stratton távozása mögött talán az állhatott, hogy most már valójában és tisztán is hallható volt, hogy mire képes... és ez már nem volt elégséges a fejlődésük akkori szakaszában! Dave Murray behozta a régi barátját, Adrian Smith pedig tökéletes partner lett! De Martin Birch okosabb volt annál, mintsem lenyesse róluk a csapat igazi egyediségét adó basszusgitár hangzást, így a két gitár mellett megtartotta - velük egyenrangúként - Steve Harris hangszerét is!

A dalok ugyan még korábban íródtak, de a hangszerelésükön érezhetően formáltak a stúdióban... Martin Birch-el közösen az ösztönös lázadást már tudatos dalokká tudták formálni - több átvezetőt írtak, a váltások már nem voltak olyan élesek, ezáltal az ütem- és tempóváltások is keretek közé lettek szorítva -, de mindez a régi-új kettősség magában hordozta azt is, hogy ez az anyag az első lemezük elsöprő sikerét nem tudta megismételni! Itt még csak félúton voltak... Viszont mindettől a csapat egyedi is tudott maradni, de már tovább is léphetett egy magasabb, tudatosabb, dalszerűbb szintre... Ez a megosztottságot okozó kettősség viszont végig érezhető ezen az anyagon, a tudatosság mellett furcsábbnak is hat ez az anyag! De, ha nem indulnak el ezen az úton, a későbbi sikereik is elmaradtak volna! Ezt bizonyítja a New Wave of British Heavy Metal "mozgalom" sok ezernyi fejlődésképtelen csapata - például a Diamond Head, a Tygers of Pan Tang, a Tank, a Raven, a Demon, a Samson, a Sweet Savage, a Jaguar és társaik -, akik mára részben, vagy egészben tűntek el a műfaj fősodrából, csak azért, mert képtelenek voltak az első - amúgy sok esetben remekül sikerült - lemezük után továbblépni a tudatosabb dalszerzés felé!

A Killers tehát félúton van a bemutatkozás és a The Number of the Beast - és az azt követő - zenei világ között... Mindezt bizonyítja a harcos The Ides of March című instrumentális felvezető után, a lemez egyetlen túlélője, a Wrathchild letisztult, már-már slágeres refrénnel bíró, de izgalmasan vibráló zenei világa! De hasonló a Murders in the Rue Morgue is, aminek a kapkodásai közben, szinte slágeres a refrén melódiája... Az biztos, hogy Paul Di'Anno már nem is teljesen volt képes kiénekelni - élőben biztosan gondokkal küzdött - ezt a magasabb, áriázó jellegű, de Dio-szerűen dallamos énekstílust! Az epikusabban nyomuló, de érdekesen lüktető Another Life-ban a visszhangosítással trükközni is kellett az énekben... Szóval nem véletlenül került ki az énekes is a csapatból, de a két instrumentális szerzemény sem volt a véletlen műve... Dickinson pedig nem sokkal később új szintre emelte ezt az elképzelést!

A harcos-katonás Genghis Khan az intenzív-misztikus részek progresszívabb váltásaival vonult be a műfaj történetébe, de az ének így is mintha hiányozna belőle... Kicsit később a hasonló szerkezetű Killers részben pótolja ezt a hiányt... Közben a slágeres Innocent Exile, majd az intenzívebb Purgatory és a slágeresebb-pattogóbb Drifter is sokkal inkább útkeresésnek tűnik, ahogy az epikus Prodigal Son, meg a Thin Lizzyt idéző Twilight Zone is... Nem véletlenül lettek mára teljesen elfelejtve ezek a leginkább esettanulmánynak tűnő dalaik!

Paul Di'Anno énekhangja ehhez a több dallamra és melódiára váltáshoz már nem volt elég kifinomult és letisztult... Ő egy igazán karakteres hangú énekes volt, aki ösztönösen tudta az ősállatot színpadra és lemezre vinni, de a csapat már tovább akart lépni ezen... A The Number of the Beast tudatosságához pedig egy olyan énekes kellett, aki tiszta skálákkal képes dallamot énekelni... Ez a lemez tehát nagy fordulópont volt a karrierjükben! Így - bár kevésbé tűnik időtállónak, de mégis - kötelező mindenkinek megismerni!




1998-as remaszterelt újrakiadás - Track lista:

01. The Ides of March (instrumentális - Harris) - 1:46
02. Wrathchild (Harris) - 2:54
03. Murders in the Rue Morgue (Harris) - 4:18
04. Another Life (Harris) - 3:22
05. Genghis Khan (instrumentális - Harris) - 3:06
06. Innocent Exile (Harris) - 3:53
07. Killers (Di'Anno, Harris) - 5:01
08. Prodigal Son (Harris) - 6:11
09. Purgatory (Harris) - 3:20
10. Twilight Zone (Murray, Harris) - 6:11
11. Drifter (Harris) - 4:48

Közreműködő zenészek:

Paul Di'Anno – ének
Dave Murray – gitár
Adrian Smith (Psycho Motel, Primal Rock Rebellion) – gitár, vokál
Steve Harris – basszusgitár, vokál
Clive Burr (Stratus) – dobok

Producer: Martin Birch

Lemezeik:

1980 - Iron Maiden
1981 - Killers
1982 - The Number of the Beast
1983 - Piece of Mind
1984 - Powerslave
1986 - Somewhere in Time
1988 - Seventh Son of a Seventh Son (dalszöveg)
1990 - No Prayer for the Dying
1992 - Fear of the Dark
1995 - The X Factor
1998 - Virtual XI
2000 - Brave New World
2003 - Dance of Death (-2-, lépésről lépésre)
2006 - A Matter of Life and Death (-2-)
2010 - The Final Frontier

Egyéb kiadványok:
1980 - Live!! + One - EP
1981 - Live at the Rainbow - Video, VHS
1981 - Maiden Japan - EP
1983 - Video Pieces - Video, VHS
1984 - Behind the Iron Curtain - Video, VHS
1985 - Live After Death - Live album, Video, VHS
1987 - 12 Wasted Years - Video, VHS
1989 - Maiden England - Video, VHS
1990 - Running Free - Sanctuary - EP
1990 - Women in Uniform - Twilight Zone - EP
1990 - Purgatory - Maiden Japan - EP
1990 - Run to the Hills - The Number of the Beast - EP
1990 - Flight of Icarus - The Trooper - EP
1990 - 2 Minutes to Midnight - Aces High - EP
1990 - Running Free - Run to the Hills - EP
1990 - Wasted Years - Stranger in a Strangeland - EP
1990 - Can I Play With Madness - The Evil That Men Do - EP
1990 - The Clairvoyant - Infinite Dreams - EP
1990 - The First Ten Years - Video, VHS
1992 - From There to Eternity - Video, VHS
1993 - A Real Live One - Live album
1993 - A Real Dead One - Live album
1993 - Live at Donington - Live album
1993 - Donington Live 1992 - Video, VHS
1994 - Raising Hell - Video, VHS
1994 - Maiden England - Live album
1995 - The Story So Far Part One - Boxed set
1995 - The Story So Far Part Two - Boxed set
1996 - Best of the Beast - válogatás
1998 - Eddie Head - Boxed set
1999 - Ed Hunter - válogatás
2001 - Classic Albums: The Number of the Beast - DVD
2002 - Rock in Rio - Live album
2002 - 17 Numbers by the Beast - válogatás
2002 - Rock in Rio - DVD
2002 - Edward the Great - válogatás
2003 - Rainmaiker - maxi single
2002 - Eddie's Archive - Boxed set
2003 - Visions of the Beast - DVD
2004 - No More Lies - EP
2004 - The Early Days - DVD
2005 - The Essential Iron Maiden - válogatás
2005 - Death on the Road - Live album
2006 - Death on the Road - DVD
2008 - Live After Death (-2-) - DVD
2008 - Somewhere Back in Time - The Best of: 1980-1989 - válogatás
2009 - Flight 666 - DVD
2009 - Flight 666: The Original Soundtrack - Live album
2012 - En Vivo!

Kiadó:
EMI (UK), Capitol Records (USA)
Honlap:
www.ironmaiden.com
facebook.com/ironmaiden


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Majd' három évtized halálfém, mi kell még, külön regény? Nem hiszem, hogy tiszteletköröket kellene futni az egyik legpatinásabb death metal banda új lemeze

Tovább...
Moonspell - 1755 (2017)
A portugáliai Amadora-ban, 1989-1992 között Morbid God néven indult, azóta Moonspellként működő zenekar manapság a gothic metal egyik legfontosabb előadójának számít. A csapat legutóbb

Tovább...
Communic - Where Echoes Gather (2017)
A heavy-power-prog metál zenében utazó Communic zenekar 2003-ban alakult a norvégiai Kristiansand-ban, Oddleif Stensland énekes-gitáros vezetésével. A 2011-es The Bottom Deep

Tovább...
Supersonic Blues Machine - Californisoul (2017)
A 2016-os West Of Flushing, South Of Frisco után elkészítette második lemezét a Supersonic Blues Machine nevű amerikai

Tovább...
The Dark Element - The Dark Element (2017)
A Frontiers bemutatja a Dark Element nevű friss szimfonikus metálos projektjét, amiben Anette Olzon tér vissza a Nightwish világába... Az énekesnő mögött

Tovább...












Klipmánia