×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Machine Head - Bloodstone & Diamonds (2014) 

Megjelent: 2014. november 12. szerda 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1991-ben, Oakland-ben (Kalifornia) alakult Machine Head a groove-thrash metal egyik legsikeresebb képviselője, 3 milliónyi lemezt adtak világszerte. A Robb Flynn énekes-gitáros vezette formáció legutóbbi stúdió lemeze 2011-ben jelent meg Unto the Locust címmel, ami óta, még 2012-ben a Machine F**king Head Live című élő anyagot adták csupán ki... A folytatással idáig várattak minket...

A Bloodstone & Diamonds a csapat nyolcadik sorlemeze, az első amin nem Adam Duce alapító basszusgitáros szerepel, ő 2013-ban átadta a hangszerét Jared MacEachern kezébe... és ez az első, amit a Roadrunner helyett a Nuclear Blast ad ki nekik... Az Unto the Locust nagy újdonsága a komolyzene felhasználása volt, ami "okoskodás" sok rajongójuknak nem tetszett... Mégis ez folytatódik most, talán még hangsúlyosabban...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




"10 dal lesz a lemezen, továbbá egy átkötés és egy instrumentális tétel, kiegészítve spoken-word részletekkel - gondolj a Real Eyes, Realize, Real Lies-ra"... - mesélte az új anyag kapcsán Robb Flynn. - "Utóbbi Dr. Bruce Lipton és Steve Bhaerman - hihetetlenül inspiráló - audiókönyvéből származik, a Spontaneous Evolutionből. Vendégzenészek is szerepelnek a lemezen, két vonósnégyes, amelyek közül a Quartet Rouge már legutóbb, az Unto The Locuston is játszott. Az In Comes The Flood című dalban viszont egy másik vonósnégyes szerepel, ami csupa férfiből áll. A Now We Die és a Sail Into The Black című dalok vonósrészeinek hangszerelését Rhys Fulberrel (Front Line Assembly) dolgoztam ki, az In Comes The Flood nótában hallható vonósokat pedig Jordan Fish-sel (Bring Me The Horizon) alakítottuk ki."

Előzetesen tudható még, hogy az album felvételei részben a Greey Day oaklandi stúdiójában, a JingleTown Recordingban zajlottak, a producer ezúttal is Juan Urteaga volt, a maszterizálást pedig Colin Richardsonra bízták. Az utómunkálatokat Andy Sneap és Steve Lagudi végezte... A hangzás tehát a legjobbak kezébe került... Már csak az a kérdés, hogy a rajongók gyomra mennyire veszi be, hogy a bunkóságaikba ismételten komolyzenét akartak ültetni... Annak idején nagy vitákat kavartak a nu metal-divathullám alkotóelemeinek a beépítésével, most a kamarazenével, hegedűkkel sem lehet ez másként... Nyilván az örök társ, Adam Duce basszusgitáros távozása sem történt ok nélkül...

Persze a kilencvenes évek végén kiadott lemezek nu metalos elemei természetesebben kapcsolódtak a zenekar groove-thrash metaljához, hiszen a lehangolt gitár mind a két stílus hangzásában uralkodó tényező volt. Ráadásul akkoriban még a legnagyobbak, például még a Slayer is - a '98-as Diabolus in Musica lemezén - nu metalos elemekhez nyúlt, úgyhogy a Machine Head ilyen jellegű, divatosnak mondható elképzeléseit is könnyedebben elfogadhatták a rajongóik... Nem ilyen egyszerű feladat kapcsolatot találni a most újra előkerülő komolyzenéhez... Nyilván az elsődleges összekötő kapocs a drámaiság lehet, amit a csapat egyértelműen ki is akar használni ezen a lemezen... De a komolyzene nagyvonalúságát is jól ellensúlyozhatja a groove-thrash metal direktsége és vadsága, ha a kettő között eltalálják az arányokat...

Metal-oldalról a Ghosts Will Haunt My Bones, fúziós-szálon a Sail into the Black című merengő hozza ezt a drámai és elvontabb szálat, míg az ellensúly-jelleget a nyitó Now We Die képviseli például... De mindezt az "okoskodást" eléggé nehéz értékelni egy olyan bandától, akik jellemzően káoszos vadulásra építik a karrierjüket... Itt ezt a thrash-szálat viszi tovább a gyors és agresszív Killers & Kings... és a szedett-vedettnek tűnő Night of Long Knives "simább", szinte speed-punk gyorsulása sincs távol mindettől... De a dal köpködő üvöltözését a refrénjében dallamosabbra cserélő éneke, meg a mindebbe nu-metalt is megjelenítő lassulása-elvontsága azért ebben a zavaros formában nem biztos, hogy a rajongók kedvencévé fogja tenni a dalt...

Az Eyes of the Dead törzsi monumentalitást kever pattogó részekkel, de az igazi Machine Head lassított súlyzózás csak a Beneath the Silt-ben érkezik meg, nagy kár, hogy ennek a dalnak az éneke és kifejlődése meg ennyire nu-metalos kínlódás lett... A szinte gót-metalosnak mondható In Comes the Flood hörgése után, a Damage Inside című ballada kamarazenés kínlódását hallhatjuk, hogy aztán a thrash-szaggatására is megkapjuk ugyanezt a önterápia-jellegű művészkedést a Game Over-ben... Az okoskodás az instrumentális Imaginal Cells-ben is folytatódik, ami olyan drámai és monumentális lett, mint a Metallica One-ja volt egykor, de a mondókákat hörgő-üvöltő Take Me Through the Fire ezek után rendkívül gyerekesnek tűnik...

Hát ilyen zavaros koncepció mentén épül fel ez az album... Amolyan "mindent bele" lemezt sikerült kiadni, hátha az egyik "okosabb" részt is elfogadják majd a régi rajongók... Én annak idején nagyon kedveltem a Machine Head-et a direktsége miatt, amire a Pantera és a Sepultura óta nem volt ennyire izgalmas példa, de ezeket a változásokat már elég nehéz elfogadnom... Nyilván Robb Flynn sem fiatalodik, 46 évesen elgondolkodhatott már ő is, hogy milyen örökséget akar hátrahagyni majd... Nagyon úgy tűnik, hogy nem csak a korai lemezek butácska döngöléseit szeretné majd követendő példaként megmutatni az utókornak, hanem egy okosabb fúziót is a komolyzene és a groove-thrash között... Mindezzel a legfőbb kérdés csak az, hogy közben mennyire veszíti el - az amúgy közben szintén érettebbé váló - régi rajongóit... Szerintem ezt az "okoskodást" azért eléggé nehéz lesz lenyomni a régi követők torkán, mert valahogy nem áll ez az egész katyvasz teljesen össze egyetlen kerek egésszé...

10/6










Track lista:

01. Now We Die - 7:10
02. Killers & Kings - 4:32
03. Ghosts Will Haunt My Bones - 6:06
04. Night of Long Knives - 6:48
05. Sail into the Black - 8:29
06. Eyes of the Dead - 6:25
07. Beneath the Silt - 4:43
08. In Comes the Flood - 7:22
09. Damage Inside - 3:24
10. Game Over - 6:36
11. Imaginal Cells (Instrumentális) - 3:36
12. Take Me Through the Fire - 5:48

Közreműködő zenészek:

Robb Flynn - ének, gitár
Phil Demmel - gitár, vokál
Jared MacEachern (2013–) - basszusgitár, vokál
Dave McClain - dob

Lemezeik:

1994 - Burn My Eyes
1997 - The More Things Change...
1999 - The Burning Red
2001 - Supercharger
2003 - Through the Ashes of Empires
2005 - Elegies (DVD)
2007 - The Blackening (-2-)
2011 - Unto the Locust
2012 - Machine F**king Head Live
2014 - Bloodstone & Diamonds

Kiadó:
Nuclear Blast
Honlap:
machinehead1.com
facebook.com/MachineHead


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Motörhead - Another Perfect Day (1983)
A londoni Motörhead a '79-es Overkill és Bomber lemezeivel sztárrá, majd a '80-as Ace of Spades és a '81-es No Sleep 'til Hammersmith élő anyagával listavezető

Tovább...
Septicflesh - Codex Omega (2017)
Az eredetileg 1990-ben alakult csapat a görög black metal színtér egyik legrégebb óta aktív, egyben legsajátosabb zenekara. Noha az új évezred elején egy rövid időre

Tovább...
Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
U2 - Songs Of Experience (2017)
A '76-ban, az írországi Dublin-ban alakult U2 a tizennegyedik stúdió lemezét adja most ki Songs Of Experience címmel, ami egyértelműen a 2014-es Songs of Innocence folytatásának készült! Az új

Tovább...
Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...




Koncertek 2018. január 18. és 2018. február 03. között:









Klipmánia