Mihály Tamás - Basszus! Omega! (könyv kritika, 2014) 

Megjelent: 2014. október 31. péntek 18:05
Szerző: bcsaba
    Kultúra 

Végre ezt is megértük. Megjelent egy könyv az Omegáról. Az együttes énekese (Kóbor János, Mecky) már évek óta ígérget egy nagyobb lélegzetű, részletekben menő irományt az együttes fél évszázados történetéről, de ismerve az ő tempóját, körülbelül a százéves évfordulóra lesz készen vele. Mihály Tamás basszusgitáros viszont nem tétlenkedett, szép csendben megírta a maga verzióját...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Egy passziós kolléga szavaival élve: "Szerethető, de nem a magunkfajta tudományos okostojásoknak íródott." Misi egy szerény, csendes figura, távol áll tőle a mai népszerű celeb-írók bulvár attitűdje. Ez egy jól megírt, olvasmányos és érdekes könyv. Nem analizálja mélységében a számokat, lemezeket, hanem inkább egyfajta korrajzot ad arról az időszakról amelyben éltek, kellő humorral és iróniával bemutatva a "létező szocializmus" abszurd működését. Néhány apróbb tévedést felfedeztem, de a dátumokra, helyszínekre nyilván mindegyik tag máshogy emlékszik, így ezek kanonizálása komoly kutatómunkát igényelne. Érezhetően rengeteg sztori van emberünkben, én szívesen olvastam volna még többet (ki lehetett volna bontani például az ismertebb dalok keletkezésének körülményeit, híresebb bulikat mélyebben), de amint egy helyen említi, nem akarta, hogy túlzottan terjengős legyen a könyv.

A családi háttér és a bemutatását követően, részletesen foglalkozik az Omega kezdeti időszakával (1967-1971), az amatőrből profivá válás nehézségeivel majd a '71-es szétválás hátterével. Minden korszakot érint, de talán kicsit gyorsan átszáguld a hetvenes éveken, itt érdemesebb lett volna kibontani a hard-rockon át az űrkorszakhoz való eljutást, a zenei és szövegvilág változásait. A németországi sikeridőszakról sok érdekes és vicces sztorit oszt meg. A fiatalabb generációk számára érdekes lehet a korabeli intézményrendszer (ORI, Hanglemezgyár) működésének bemutatása. A nyolcvanas évek nagy eseményeit (20 és 25 éves jubileumok) jól tárgyalja, a leállás időszakáról is őszintén ír.

Valahogy az az érzésem, az Omega itt bizonyos értelemben megszűnt zenekarnak lenni, az 1994-es újraindulás után, már inkább érdekközösséggé váltak, emberileg-művészileg eltávolodtak egymástól. A kilencvenes évekről szóló részt olvasva beigazolódott egy régi sejtésem: az újabb lemezeken (Trans and Dance, Egy Életre Szól, Égi Jel) már nem mindig játszott minden tag, gyakran csak szerzőként voltak jelen. Kicsit keserű szájízzel és távolságtartással ír a Kóbor-féle szimfonikus projektről is, nem látja jónak az Omega név bevonását ebbe a történetbe (van benne némi igaza). Az zenekar történetét szerintem már lezártnak tartja, ami a fentebb említettek tükrében érthető.

Olvashatunk az Omegán kívüli szóló anyagairól is (Last Minute, 56 csepp vér), érezhető, hogy büszke ezekre a munkáira is, fontos állomásai az életének. Részletesen tárgyalja a másik négy taghoz, illetve a "régiekhez" (Presser, Somló, Laux) fűződő viszonyát, őszintén beszél a feszültségekről, ellentétekről, de nem pocskondiáz senkit és adott esetben beismeri a saját hibáit is. Nyilván az ötven év együtt töltött idő rettenetesen sok, törvényszerű hogy az egymás közötti kapcsolatok is megváltoznak. Azt azért ne felejtsük el, hogy ez csak egy nézőpont az ötből, nyilván a többiek, bizonyos dolgokra másképp emlékeznének, másképpen mondanák el. A fanatikus rajongóknak nyilván furcsa lesz ilyenekről olvasni...

Megemlékezik volt kollégákról, technikusokról, pályatársakról, barátokról, kicsit az Omegától függetlenül is értekezik a korszak zenei világról. Többször is megemlíti a Rockmúzeumot, ez nagyon szép gesztus. A képanyag jó, de kicsit kevés, rajongói és-vagy fanclubos archívumokból érdemes lett volna keresgélni mélyebben (hivatalos forrásokból nem sok omegás kép lelhető fel). A kiadvány körülbelül 260 oldal, puhakötésben, jó minőségű papírra nyomtatva. A háromezer forintos árat bőven megéri, minden rockzene rajongónak – akár Omegás akár nem - kötelező olvasmány.

Mihály Tamás (1947. szeptember 24.) - Kossuth- és Liszt Ferenc díjas basszusgitáros, zeneszerző.

Diszkográfia:

Omega:
1968 - Omega - Red Star from Hungary
1968 - Trombitás Frédi és a rettenetes emberek
1969 - 10000 lépés
1970 - Éjszakai országút
1972 - Élő Omega
1973 - Omega 5
1975 - Omega 6: Nem tudom a neved
1977 - Omega 7: Időrabló
1978 - Omega 8: Csillagok útján
1979 - Gammapolis
1979 - Élő Omega Kisstadion '79
1981 - Omega X: Az arc
1982 - Omega XI
1986 - Omega 12: A Föld árnyékos oldalán
1987 - Babylon
1995 - Trans and Dance
1998 - Omega XV: Egy életre szól
2006 - Égi Jel (Meghívás - CD-single)
2011 - Omega - Kiabálj, énekelj (1. rész, 2. rész)
2011 - Omega - Ten Thousand Paces

Szóló:
1983 - Szintetizátor-varázs
2006 - 56 csepp vér (musical)
2011 - Last Minute

Kiadó:
Noran Libro Kiadó
Honlap:
mihalytamas.hu
omega.hu
Bollók Csaba, 2014. október 31.



rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Mihály Tamás interjú (2013)

2013-08-16 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 26. és 2017. október 12. között:









Klipmánia