×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Cikipédia 4. - 63. rész - Csillogás vagy éhbér 

Megjelent: 2014. október 30. csütörtök 12:05
Szerző: Fiery
    Cikkek 

Hosszú idő után, végre megint találkoztam Kalapács Józsival, jó szokásunkhoz megfelelően, újra kellemesen elbeszélgettünk. A Cikipédia ezen fejezete az ő ötlete alapján született meg. Nagyon sokszor éles kontrasztok elé állítom azokat a zenészeket, akik - akár a múltjuk révén is - jóval többet ki tudnának magukból facsarni, de a média segítségével erre nem szorulnak rá. Sajnos ezek a muzsikusok visszarakták a motort ötösből kettesbe, még így is hihetetlen a sikerük. Ma már úgy tűnik, hogy nem az "üzemanyag" számít, hanem a hátszél...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Kalapács Józsinak természetesen vannak nagyszerű meglátásai, jó érzés, hogy azon zenésztársairól is szinte csak jót tud mondani, akik közé ő még csak véletlenül sem sorolható. Sőt, ha belegondolunk, Bivi éppen a "másik oldalon" áll. Neki eddig nem sikerült a médiába beszállni, neki folyamatosan koncerteznie kell, újnál újabb szerzeményekkel kell előrukkolnia, hogy szinten maradhasson, és ki tudja fizetni hó végén a csekkjeit. Minden tiszteletem innen is az övé.

Egy őszinte szó kevés, az őszinte szó nehéz,
ha őszinte szóval élsz, lehet, hogy sokra mész?
Választ adni ne akarj még ma!
Gondolkozz rajta, hogy a világról elmondott szó
nem mindig jó! Elég lenne tán egy őszinte szó?
Választ adni ne akarj még ma!


Bivi azt feszegette beszélgetésünkkor, hogy igazán meg lehet érteni azokat az "öreg" rockereket is, akik eladták magukat a médiának, hiszen meg kell élnie az embernek valamiből. A lemezeket nem veszik, koncertekre nem járnak az emberek, élni pedig mindenkinek kell! Demjén Rózsi mesélte a közelmúltban (interjú hamarosan), hogy a húsz évvel ezelőtti lemezeladás mára csak annak 5%-a! Józsi szerint nincs igazam abban, hogy amit ezek a "művészek" ma csinálnak, az szar. Szerinte, még ha kicsit hígabb is a produkció, akkor is profi szintű az előadás, és az tökéletesen van a közönség elé tárva, azzal pedig ne foglalkozzak, hogy ezek az emberek korcsolyáznak, vacsoráznak, egyszóval celebkednek.

Az én véleményem ezzel szemben az, ha valaki egyszer a "széllel szemben hugyozik", és ettől válik tízezrek példaképévé, akkor ne csapja ezeket az embereket arcon a celebmédiában. Elhitették velünk, hogy ők is közénk tartoznak, hiszen nagyon pontosan rávilágítottak az akkut problémákra. Ezzel szemben ma, tulajdonképpen ők váltak az egyik legfőbb problémává.

Az íróasztalt elérte, a büszkeségét megértem,
elfelejti honnan indult el
Valamikor ő is lázadó volt, elkezdett egy új világot,
most elfelejti honnan indult el.
Kiabálhat énrám kígyót, békát,
a jó ízlésről elfogadott formát
Válaszom sértő, meg kell adni módját,
rangot kapott, eszet hozzá nem.


Csak egy kicsit játsszunk el a gondolattal, mi lenne, ha minden zenész és színész nemet mondana a bulvárra, a kitalált sztárságra? Tudom, hogy ez lehetetlen sajnos, hiszen, azonnal mások lépnének a helyükbe, aknáznák ki az "aranybányát", hiszen az összefogásnál fontosabb a megélhetés. Azért sem helyes dolog tőlem bántani ezeket a celebbé vált rock ikonokat, mert legalább ők ott vannak a köztudatban, nélkülük azt se tudná a világ, hogy létezik még a rockzene. Tisztában vagyok vele, hogy szemét dolgot művelek azzal, hogy pellengérre állítom ezeket az embereket, de könyörgöm, akik ekkora pálforduláson képesek keresztülmenni, azoknak nem csak a hamis csillogást, az árnyoldalt is meg kell ismerniük.

Az a baj, hogy én ezeknek a zenészeknek a nagy részét igen is szerettem, őszintén tiszteltem és hittem bennük. Talán éppen ez volt a legnagyobb baj, hogy hittem. Elhittem nekik, hogy a média mocskos, hogy ott csak a nézettség és nem a tudás számít. Elhittem, hogy az ember semmi áron nem alázza meg magát! Én kitartottam volna mellettük jóban-rosszban, mint ahogy számos velük egy kaliberű ikon mellett kiállok a mai napig is. Nekik nem elég az én barátságom, és ez érthető, abból nem lesz dzsipjük, nem lesz hatalmas házuk. Az én barátságomból még senki nem ment el nyaralni az Antillákra. De mégis üzentek akkor valamit...

Meggyőztek arról, hogy érdemes a rossz ellen küzdeni, még akkor is, amikor senki nincs melletted, amikor kitiltanak városokból, megyékből, amikor elveszik az útleveled, főleg akkor, amikor mondvacsinált vádak alapján "beépítenek" III/III ügynöknek. Én elhittem minden egyes szavukat, elhittem, hogy ezt a világot másként is fel lehet építeni. Azt reméltem, hogy ők már megismerték saját bőrükön a szenvedést, a nélkülözést, akkor megmutatják az utódoknak is, hogyan tehetik jobbá a környezetüket, a hazájukat. Ezek az emberek harcoltak a maguk igazságáért, minden veszély ellenére kimondták, amit egy akkor éppen nyomorgó nép gondolt. Felnéztünk rájuk, mert minden egyes betű igaz volt!

Ha eljön az este és végre a színpadon állok,
nem felejtem el, hogy leszek még kifakult sztár!
Most ünnepeltek engem,
de holnap már nem gondoltok rám,
Rá kellene jönnöm, rohanok egy álom után!


És most, amikor megtehetnék, hogy "megváltsák a világot", csúnyán megváltoztak. Azok lettek, akik ellen örök életükben küzdöttek. Leamortizálták az akkordokat, egysíkúvá tették a dallamokat, eltüntették a gitárszólókat, mert a mai fiatalság szerintük annyira buta, hogy nem értené meg! Ami pedig a legszomorúbb, hogy megváltoztatták a szövegvilágukat is. A hajdani Kossuth-díjat érő dalszövegek helyett, most lózungokat, hazugságokat és kiábrándító csajozós dumákat perdítenek elénk. Ufokról beszélnek, korcsolyázni tanulnak, együtt vacsoráznak az adott hét aktuális névtelen sztárjaival, amikor azt mondja a producer, hogy ez kevés, akkor álveszekedést, vagy még több idegen lényt produkálnak.

Hol van az igazság? Kalapács Józsinak igaza van abban, hogy ezek a zenészek nem felejtettek el zenélni, amit adnak - ha kevés is (ezt én mondom) - profi munka. A koncertjeik továbbra is színvonalasak, talán még jobbak is, mint amikor még őszintén, kőkeményen szórták mondandójukat a mindenkori hatalom pofájába, de ez már akkor sem az. Nagyon nem mindegy, hogy egy zenekar koncertjére azok mennek el, akik valóban szeretik és értékesnek tartják az eddigi munkát, vagy azok, akik mulatós rockra vágynak.

Bivinek nagy igazsága van abban - akik szeretik -, hogy miért nem járunk a koncertjeikre, miért nem vesszük a lemezeiket? Hiszen ezzel támogathatnánk kedvenceinket, akkor nem lennének arra a rohadt médiára szorulva, de én attól tartok, hogy ha így történne is, ők akkor is meglépik ezt az utat, mert a csillogás nagyon csábító tud lenni, csábítóbb, mint az éhbéren élés...

Milyen érdekes, ha például Demjén Rózsira gondolunk, akinek minden koncertjén telt ház van, tele van vele a média és néha meg is próbálják kikezdeni, még sem vált soha celebbé! Nem vállalta bugyuta, kamu tehetségkutatók zsűrijét, nem főz idegeneknek jó pénzért, nem akart soha korcsolyázni!

Üvöltve hülyülsz egy primitív gitárral,
hülyíted az embereket, a nagy igazsággal!
És én, én is egy kicsit
Sajnálom én is egy kicsit


Hogy kinek van igaza, azt mindenki döntse el magában, vagy bátran írja meg nekem. Én továbbra is becsülöm azt a "másik hajdani" embert, aki őszinte volt még, valódi zenész volt celebbé válása előtt, de engedtessék meg nekem, hogy néhány nevet azért felsoroljak azok közül, akik valamilyen oknál fogva nem adták el magukat aprópénzért, nem zúzták le évtizedes munkájukat, saját maguk által épített szobrukat. Schuster Lóránt, Török Ádám, Frenreisz Károly, Papp Gyula, Takáts Tamás, Révész Sándor, Som Lajos, Zeffer András, Vikidál Gyula, Kalapács Józsi, Rudán Joe, és elnézést kérek azoktól, akik nem szerepelnek a felsorolásban, pedig itt a helyük...

Ui: Minden fenti idézet csak a "véletlen" műve, de nagyon rátapintott a lényegre Nagy Feró!

Fiery
mjozsef.fiery@gmail.com





rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló





Nemzeti Kultúrális Alap és a Hangfoglaló Program támogatásával.










Ez is érdekelhet

Cikipédia 8. - 8. rész - Amerikából már bejön a zene 1.
Az ország "legelcseszettebb" csövese, a hatalommal akkor is szembe megy, amikor nincs miért harcolni. A "legkiválóbb üzletember" a hatalommal parolázva

Tovább...
Cikipédia 8. - 12. rész - Túl a csúcson?
Hogyan születik az ötlet? Mi a garancia arra, hogy az elképzelés jó? Mikor érzi először az ember, hogy a terve beválik? Meg kell dolgozni az eredményekért, vagy elég

Tovább...
Jugoszláv punk és újhullám a 70-80-as években - 2. rész (2018)
Ez a dolgozat társadalmi és politikai kontextusban vizsgálja a jugoszláv punk és újhullámos zenét, amely a '70-es évek végén

Tovább...
Cikipédia 8. - 11. rész - Aligátor vs. Nyaligátor
Lehet szeretni és lehet utálni a labdarúgó-világbajnokságot, és ugyanígy lehet érezni a Nemzetközi Dalfesztivál iránt. Mindkettő nemzetközi verseny, ahol eredeti

Tovább...




Koncertek 2018. július 20. és 2018. augusztus 05. között: