×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Robert Plant - Lullaby And... The Ceaseless Roar (2014) 

Megjelent: 2014. szeptember 13. szombat 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A Led Zeppelin és a hard rock műfaj legendás énekese, a ma már 66 éves Robert Plant a tizedik szóló lemezét adja ki a saját nevén. Mögötte a The Sensational Space Shifters nevű formációja állt, amit a 2012-es Womad fesztiválon mutatott be annak idején, középpontjában a 2001-2007 közötti kisérő formációjának, a Strange Sensationnek a tagjaival (csak Clive Deamer dobost váltotta Dave Smith).

Az énekes legutóbb 2010-ben adta ki a folkosabb-countrysabb Band of Joy című lemezét, amiről kétszer is olvashattatok nálunk... Az a lemeze hatalmas sikernek számított, hiszen a Billboard 5. helyén indult, hazájának eladási listáján pedig a 3. helyre ért fel vele. Előtte a bluegrass-country sztár Alison Kraussal közösen jelentette meg 2007-ben a Raising Sand című lemezét, ami - megmagyarázhatatlanul, de - 2009-ben nyert Album of the Year Grammyt... Szóval most is nagyon nagyok az elvárások, ráadásul az énekes azzal marketinggel mostanában, hogy "Talán ez az új lemez jelenti számomra a dolgok végét..."



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



"Talán ez az új lemez jelenti számomra a dolgok végét... Annak a zenei vándorlásnak, annak a csodálatos körhintának a végét, amin eddig utaztam. Olyan ez, mint egy kaleidoszkóp: odatartod a fény felé, elforgatod, aztán a darabok csodálatos új képeket alkotnak. De ez a lemez most valahogy más. Amolyan összegzése mindennek, Son House-tól, Roni Size-on át, Gambiáig, van benne valami véglegesség..."

"Ez egy roppant ünnepélyes lemez: erőteljes, energikus, van benne afrikai hatás – amolyan transzba esett Zep... Nagyon szerencsés vagyok, hogy a The Sensational Space Shiftersszel dolgozhatok, akik a kortárs zene izgalmas területeiről érkeztek. Jó ideje itt vagyok már, mindig megkérdezem magamtól: van még mondanivalóm? Még mindig vannak a szívemben újabb dalok? De látom a környező világot, velem is történnek a dolgok: várakozások, csalódások, boldogság, kérdések és erős kapcsolatok vesznek körül. Most pedig már ki is tudom fejezni az érzéseimet a dallamok, az erő és a révület segítségével." - mesélte a lemezről Plant az Independentnek.

Ez a "lehet, hogy az utolsó" ennek a lemeznek a szegényes marketingje... Persze valahogy el kell adni ezt a rock-szemmel közhelyesnél és kötelezőknél nem több trance-pop-folkos elektronikus izét is a csalódott Led Zeppelin hívők millióinak... Sajnos Robert Plant sem fiatalodik, mára az a csodálatosan kreatív fúziós szellemisége is a hangjának erejével együtt párolgott el, a megmaradt erőtlen, de ismerősen csengő hangokhoz-dallamokhoz pedig illik lágy - és persze finoman keleties - zenét rakni, ha másként nem, hát összeollózni...

A fiatalabb generációt meg a legkönnyebb ezzel a trance-pop-folkos, lebegős-elektronikus-maszatos (majdnem azt írtam: drogos-hippis) izével megszólítani, ahol a minimális, pár hangból álló dallamokat csak az énekes adja, minden mást meg szabadon lehetne cserélgetni alatta... Mert sajnos azt hiszem, hogy senkinek sem tűnne fel, ha a maszatos looper-sampler izét véletlenül, vagy direkt felcserélnénk a Little Maggie és a Rainbow között, pedig az egyik kevésbé keletiesebb digitális trükkökből és hegedülős folkból áll össze, míg a másik indiai dob-hangmintákat kever az elektronikus tengerbe... De sajnos ebbe a körbe tartozik a levegős Pocketful of Golden és a ritmus-központúbb Embrace Another Fall is...

Persze így is működhetne mindez, Plant maradék magasai elvinnék a dolgot, ha keményebb-feszesebb gitár is ki-ki szólna a változatosabb tempójú, elektronikus masszából... De a lemez egysíkúan és mereven támolyog csupán, erőtlenül és energiátlanul kapjuk a digitális hangmasszát, komolyabb gitár jelenlétére is a Turn It Up-ig kell várnunk, de abban sincs nagy köszönet, amikor végre a hangszer előkerül, mert túl lazára veszik a dolgot, direkt, kapaszkodó riff nélkül pedig nincs is igazi rockos hangulat... Ez az unatkozó lassúságú és melódia nélküli énekelgetés az A Stolen Kiss zongorázgatásához képest mondjuk még így is sokkal többnek tűnik... A nosztalgikus Somebody There lágy gitárzenéje ezek után kellemes csalódást jelent, bármennyire is szegényes a dolog... De aztán gyorsan vissza is térnek a keleties looper-sampler izéhez, a Poor Howard végül olyan vállalhatatlanul kommersszé válik, hogy már a countrys hangszerek minimális belépése is különlegesnek tűnik benne...

Súlyos válságot jelez nekem a House of Love nosztalgikus és semleges beat-lágyulása, de a Peter Gabrielesen maszatolt - csak lassabb, egyhangúbb, erőtlenebb és unalmasabb - Up on the Hollow Hill (Understanding Arthur) és a végre dinamikusabb, de sok örömet ezzel sem okozó Arbaden (Maggie's Babby) is nagyon súlyos önértékelési problémákról tesz bizonyságot... Egy ilyen igazi rocklegenda nem mehet át öreg korára ilyen kiégett digitális zenebohócba, bármennyire is csak a siker és eladhatóság számít neki, ezt egyszerűen nem engedheti meg magának!

10/3






Track lista:

01. Little Maggie
02. Rainbow
03. Pocketful of Golden
04. Embrace Another Fall
05. Turn It Up
06. A Stolen Kiss
07. Somebody There
08. Poor Howard
09. House of Love
10. Up on the Hollow Hill (Understanding Arthur)
11. Arbaden (Maggie's Babby)

Közreműködő zenészek:

Robert Plant (Led Zeppelin) - ének, producer

The Sensational Space Shifters:
Justin Adams - bendirs, djembe, gitár, tehardant, vokál
Liam "Skin" Tyson – bendzsó, gitár, vokál
John Baggott – billentyűs hangszerek, loopok, moog basszus, zongora, tabal, vokál
Juldeh Camara – kologo, ritti, Fulani ének
Billy Fuller – basszusgitár, dob programok, omnichord, nagybőgő
Dave Smith – dob

Lemezei:

1982 - Pictures at Eleven
1983 - The Principle of Moments
1985 - Shaken 'n' Stirred
1988 - Now and Zen
1990 - Manic Nirvana
1993 - Fate of Nations
2002 - Dreamland
2005 - Mighty ReArranger
2010 - Band of Joy (-2-)
2014 - Lullaby and... The Ceaseless Roar (info)

Együttműködések:
1984 - The Honeydrippers - Volume One - Jimmy Page and Jeff Beck
1994 - No Quarter Unledded - Jimmy Page
1998 - Walking Into Clarksdale - Jimmy Page
2007 - Raising Sand - Alison Krauss

Koncert: 2005 - Soundstage
Koncert: 2012 - Live from the Artists Den
válogatás: 2003 - Sixty Six to Timbuktu (-2-)
Box: 2006 - Nine Lives
Kiadó:
Nonesuch, Warner Bros.
Honlap:
robertplant.com
facebook.com/robertplant




rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Robert Plant - Carry Fire (2017)

2017-10-17 00:05:00





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Cavalera Conspiracy - Psychosis (2017)
A 2007-ben induló Cavalera Conspiracy elkészítette a 2014-es Pandemonium folytatását Psychosis címmel, ami a negyedik teljes anyaguk. A Sepultura

Tovább...
Rudán Joe - Még egy tárral (2017, Dionysosrising)
Milyen igazságtalanok vagyunk, mikor az "őszinte, kemény rock" klasszikus képviselői közül rendre kihagyjuk recenzióm képviselőjét, holott talán ő az egyedüli,

Tovább...
Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Majd' három évtized halálfém, mi kell még, külön regény? Nem hiszem, hogy tiszteletköröket kellene futni az egyik legpatinásabb death metal banda új lemeze

Tovább...
Yardbirds - Yardbirds '68 (2017)
Újabb különlegesség jelent meg Jimmy Page saját kiadójánál, közel ötven év után napvilágot látott a Yardbirds utolsó koncertfelvétele, amit nem sokkal a feloszlásuk

Tovább...
Whitesnake - The Purple Tour Live (2018)
A 66 éves David Coverdale tavaly abba akarta hagyni a zenélést, de szerencsére nem tette... A 2015-ben kiadott The Purple Album-mal akarta keretbe foglalni a

Tovább...




Koncertek 2018. február 21. és 2018. március 09. között: