×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Robert Plant - Lullaby And... The Ceaseless Roar (2014, Bollók) 

Megjelent: 2014. szeptember 08. hétfő 12:05
Szerző: bollokcs
    Lemezismertetők 

Robert Plant szinte napra pontosan négy év után új albummal jelentkezett. Őszintén szólva én már nem is reménykedtem benne, hogy valaha is előrukkol még valami új dologgal. Egyrészt elmúlt hatvanöt éves, akár nyugdíjba is vonulhatna, másrész a Band of Joy projekt kifutása után megtörni látszott a lendülete, úgy tűnt, hogy a régi-új néven összerántott Sensation-Shifters csapattal nem találja az irányt, elkoncertezgetett Zeppeket és régi kedvenceket játszogatva és semmi több. Ehhez képest itt egy tizenegy számos, vadonatúj album, amelyen - 2005 után először – szinte csak saját szerzemények vannak... - Bollók Csaba írása



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Bálint Csaba kollégával évek óta mondogatjuk, hogy csinálnia kellene egy jó kis blues lemezt. Nos úgy tűnik nem ebbe az irányba ment, a blues ehelyett van inkább (walesi) folk, (afrikai) világzene, itt-ott némi rockos és bluesos és jazzes beütésekkel. Többszöri hallgatás után egyre inkább dé-ja-vu érzés kerített hatalmába, az egész hangulatában a Page-dzsel közös Walking into Clarksdale-t juttatja eszembe. Az egészet áthatja valamiféle melankólia, nincsenek különösebben gyors dalok.

Plant a lemezhez kapcsolódó promó videókban és az utóbbi hónapok interjúiban egyfajta "hazatérésről" beszél, úgy tűnik a 2007 óta tartó Amerika-imádat elmúlt, a Patty Griffinnel való románc véget ért, visszatette székhelyét a Wales határán elterülő birtokára és a csapatával most inkább más forrásokból merített a dalok írásakor. A zenében sok ritmushangszeres és elektronikus alap, lefojtott gitárok, más, mint a régi Strange Sensation.

A szövegeket hallgatva sok a visszatekintés is - lenyugvás, számvetés a saját (magán)életével és zenei pályafutásával. A hangja szerencsére nem kopott meg jelentősen (a koncerteken sem), nem énekel magasan, de szépen vezeti az énektémákat. Érzelmes, de nem érzelgős. Sajnos a nyári koncert kritikámban már lehúzott "fekete vendégmunkás" (Juldeh Camara) itt is jelentős szerepet kap, több dalban hegedül-gajdol-kántál. Nem tudom, mit látott benne Plant és hogyan kaphatott négy dalban társ szerzői krediteket, a világzenei hangulatot eddig is megoldotta a két gitáros és a billentyűs valahogy, akik továbbra is nagyon jók.

A lemezt nyitó Little Maggie a két feldolgozás egyike, eredetileg egy népdal, többek között Bob Dylan is feldolgozta a kilencvenes évek elején. Kellemes, a pengetős népi hangszertől van némi lendülete, de a hegedülős rész eléggé leülteti. Ez a nóta csak Angliában volt elérhető kislemezként. A Rainbow-t már nálunk is be lehetett szerezni, ez szerintem a lemez legjobban eltalált darabja ("a sláger"), hangulatában az 1993-as I Believe-re emlékeztet. A harmadik kislemez, a Pocketful of Golden viszonylag érdektelen, lassú szám, ismét némi afrikai hegedűvel. Az első igazán izgalmas dal az Embrace Another Fall egy lassan induló, majd fokozatosan gyorsuló darab, a két gitáros itt érvényesül először igazán. A női vokálban megjelenik egy walesi költemény első pár sora, vájt fülűeknek ismerős lehet a Timbuktu válogatás lemezen található Life To Begin Again betétjéből (- ott Plant vendégeskedett az Afro Celt Sound System lemezén), nagyon éteri. A szövegen némi szerelmi bánat érződik (Griffin?).

A Turn It Up-ot a júliusi koncerteken már játszották, kicsit elektronikus alapú, de jó húzású dal. A szövegben Plant megénekli az amerikai kalandozásait és az abból leszűrt tapasztalatait. Valami dögösebb alappal jól elfért volna a Dreamlanden, jól idézi fel a klasszikus Sensation időket. A Stolen Kiss-hez hasonló "egy szál zongorás" balladát még nem hallottam Roberttől pályafutása során, de jól áll neki, hangulatos dal, az alapját valószínűleg ennek is a Griffinnel való románc adta. A Somebody There egy jó kis középtempós, rockdal, ebben kicsit a gyermekkorára tekint vissza. A másik feldolgozás a Leadbellytől származó Poor Howard, pörgősebb, már-már vidám bluesos darab, valamelyik srác nagyon jól kezeli a bendzsót. Hangulatban nagyon jól hozzák a Led Zeppelin III akusztikus világát. Talán ez az egy dal az egész lemezen, ahol afrikai barátunk ténykedése nem zavar. A House of Love a Pocketful-hoz hasonló, átlagos darab, ezúttal nyekergés nélkül. Érdekes, hogy a Clarksdale-en is volt egy hasonló című szám, de semmi közük egymáshoz. A szövegét hallgatva, itt talán picit kezd túl sok lenni az elmúlt szerelem boncolgatásából.

Az Up On The Hollow Hill-ről sem lehet sokkal többet mondani, szépen megcsinált szám, de semmi extra. Az Arbaden (Maggie's Baby) viszont nem tudom minek került fel a lemezre, nem is önálló dal, inkább valamiféle újraértelmezése a Little Maggie-nek, de túl rövid. Én a helyükben - egy kicsit bővebb változatban - maximum rejtett számként raktam volna fel (mint anno a Shine It All Around remixét), vagy esetleg egy kislemezen lehetett volna B-oldalas remix.

Az album kiadását nem bonyolították túl, kapható CD-n, bakeliten és digitálisan. Az előrendelésekhez járt egy színes borítónyomat is, de a kiadó kicsit elszállt az ár és a postaköltség terén, így sajnos erről lemaradtuk. Itthon szerencsére jó áron kapható. A borító is szép, egyszerű, letisztult, kicsit komolyabb, mint a Band of Joy bohóckodása. A megjelenés előtt, szokás szerint kellő hírverés volt, a közösségi- és videó csatornákon folyamatosan jöttek a hírek, klipek, promóciók, három számot pedig már nyáron le lehetett tölteni digitális maxiként. Koncerteken is fokozatosan bekerült néhány dal a műsorba, a közönség jól fogadta őket. Én a magam részéről sajnálom, hogy fizikai hordozón már nem adnak ki kislemezt, élő verziókkal, mixekkel kombinálva lehetett volna izgalmas kiadványokat összerakni.

Sajnos az új dalokat idén sem hallgathatjuk meg élőben, ősszel csak Nagy-Britanniában és USA-ban játszanak. Összegzésképpen annyit, hogy ha ez is lesz Plant utolsó szólólemeze, én azt gondolom nem vallott szégyent vele, egy öreg (de nem vén!) rocker életművének méltó lezárása lehet...






Track lista:

01. Little Maggie
02. Rainbow
03. Pocketful of Golden
04. Embrace Another Fall
05. Turn It Up
06. A Stolen Kiss
07. Somebody There
08. Poor Howard
09. House of Love
10. Up on the Hollow Hill (Understanding Arthur)
11. Arbaden (Maggie's Babby)

Közreműködő zenészek:

Robert Plant (Led Zeppelin) - ének, producer

The Sensational Space Shifters:
Justin Adams - bendirs, djembe, gitár, tehardant, vokál
Liam "Skin" Tyson – bendzsó, gitár, vokál
John Baggott – billentyűs hangszerek, loopok, moog basszus, zongora, tabal, vokál
Juldeh Camara – kologo, ritti, Fulani ének
Billy Fuller – basszusgitár, dob programok, omnichord, nagybőgő
Dave Smith – dob

Lemezei:

1982 - Pictures at Eleven
1983 - The Principle of Moments
1985 - Shaken 'n' Stirred
1988 - Now and Zen
1990 - Manic Nirvana
1993 - Fate of Nations
2002 - Dreamland
2005 - Mighty ReArranger
2010 - Band of Joy (-2-)
2014 - Lullaby and... The Ceaseless Roar (info)

Együttműködések:
1984 - The Honeydrippers - Volume One - Jimmy Page and Jeff Beck
1994 - No Quarter Unledded - Jimmy Page
1998 - Walking Into Clarksdale - Jimmy Page
2007 - Raising Sand - Alison Krauss

Koncert: 2005 - Soundstage
Koncert: 2012 - Live from the Artists Den
válogatás: 2003 - Sixty Six to Timbuktu (-2-)
Box: 2006 - Nine Lives
Kiadó:
Nonesuch, Warner Bros.
Honlap:
robertplant.com
facebook.com/robertplant
Bollók Csaba (2014.09.08.)





rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Robert Plant - Carry Fire (2017)

2017-10-17 00:05:00



bollokcs írta:



 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Jack White - Boarding House Reach (2018)
A 42 éves, Detroit-i születésű John Anthony Gillis, művésznevén Jack White a 1997-2011 között forradalminak számító White Stripes garázs-duó miatt mindenkinek ismerős

Tovább...
The Dead Daisies - Burn it Down (2018)
A 2012-ben alakult ausztrál-amerikai Dead Daisies - a folyamatos tagcseréje közben - mára az egyik legjobb XXI. századi hard rock zenekar lett. 2016-ban

Tovább...
Al Di Meola - Opus (2018)
A 63 éves Al Laurence Di Meola nem csak New Jersey, de az egész világ egyik legfontosabb gitárhőse. '74-től futó - a Return to Forever-ben kezdődő - latin-orientált fúziós jazz

Tovább...
Royal Hunt - Cast In Stone (2018)
A dániai Koppenhágában, '89-ben alakult Royal Hunt legutóbb 2015-ben adta ki a Devil's Dozen című sorlemezét, amiről kétszer is írtunk annak idején. (Azóta a 2017-ben

Tovább...
Marco Mendoza - Viva La Rock (2018)
Az 54 éves mexikói-amerikai Dead Daisies basszusgitáros, Marco Mendoza Dániában készítette régóta várt harmadik szólólemezét, a Viva La Rock-ot, amit március 04-én

Tovább...




Koncertek 2018. május 24. és 2018. június 09. között: