×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Hit Rock @ 2014. május 20. - Sörsátor 

Megjelent: 2014. május 26. hétfő 12:00
Szerző: Fiery
    Koncertbeszámolók 

Újra összeállt az idén harmincötödik születésnapját ünneplő Hit Rock zenekar. Ez önmagában még – jelen körülményeket ismerve - nem lenne nagy hír, hiszen már többször abba hagyták és újra kezdték a srácok. Mint minden változás után, most is vannak új arcok a csapatban, amiért azonban mégis illik beszélnünk a koncertről, annak egyszerű oka van. 2013 szeptemberében, hosszas betegség után elhunyt Tihanyi "Tánci" Gábor, a Hit zenekar "örökös" szólógitárosa. Erről a tragédiáról emlékeztek meg a maguk módján – éjszakáig tartó nosztalgia koncerttel - a hajdani zenésztársak...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Első Hit koncertem 1982. március 13-a volt Újpesten, az Ady Endre Művelődési Házban. Nagyon finoman fogalmazva sem volt nagy tömeg, de hát a zenekar Soroksár és Csepel régióban aratta sikereit, a negyedik kerületben akkoriban a Kugli volt a császár. Akkor nekem nagyon tetszett a buli – fel is vettem kazettára, amit azóta is néha meghallgatok -, és a későbbiekben már átjárogattam a csapat "hazai pályájára" is. A legtöbb Hit koncerten azonban természetesen második otthonomban, a Budai Ifi Parkban voltam. Ekkor még Füxi basszusozott, Finki természetesen dobolt, Tánci gitározott és Mr Basary a billentyűket nyomkodva énekelt. A régi rajongók pedig a mai napig visszaemlékeznek a Csepel az én hazám, a Rocker király, a Királyként is élhetnél, a Nem az én világomban élsz, vagy az örök nótára, a Vén csavargó halála című dalokra. "Megkopott sztárokkal, van tele a fal, Ha nincs új kép, mit föl tegyél, írd fel krétával!"

Azon "szerencsések" közé tartoztam, aki még a Rocker királyos időszakban ismerte meg a társaságot, de pár hónapra rá, már a punk-bőrbe és csíkos gatyába bújtatott Judas Priest-es megmozdulásukat is élvezhette. Az igazi, nagy Hit himnuszok persze, hogy az első időszakból valók, de a könnyedebb, dallamosabb muzsika ez a második csapás lett. Sajnos közönséget már így sem nagyon lehetett megtartani, hiszen nagyon gyorsan beköszönt az új hullám, mindenki átment Első Emelet-be, Kft-be, vagy a maradék rocker sereg a Rolls Frakciót választotta új példaképül.

1983-'84 környékén már sajnos nem sokat mondott a fiataloknak a Vén csavargó halála - ami pedig a mai napig az egyik legnagyobb rock himnusz. Mr Basary kezéből kiemelték a billentyűket és átvette a frontember szerepét. Jött a Rock and roll szerelem (inkább kiverem), az Üveghegy, a Megkopott sztárok és a Tükör című, jóval fémesebben csengő megoldások voltak már. Emlékszem, egyszer barátomat sikerült meggyőznöm, hogy jöjjön el velem az Ifi Parkba egy koncertre – nem nagyon szeretett kimászkálni megszokott környékéből -, de kimozdult végre. Nem is bántuk meg, mert fent, a "művészeknek" fenntartott Büfében megláttuk Bazárit. Barátomnak akkoriban nagy kedvence volt. Kitalálta, hogy ő bizony megkérdezi tőle, hogy készül-e már az album. Odacsörtettük hozzá, ő feltette a diszkrét kérdést. Basary szomorúan megvonta a vállát, annyit mondott, hogy nem tudja, mert nemrég rúgták ki a zenekarból. Fiatal suhancként persze mi nem tudtuk kezelni a váratlan információt, hát sok sikert kívántunk neki, hátat fordítva, bánatosan lecammogtunk a tömegbe.

Persze, azért én – ha távolról is, de – követtem a zenekar útját, szenvedését, fellángolását, de az idő egy teljesen más dimenzióba repített innentől. A Hit nagylemezről Bogrács Attilával (még Papp Rika nélkül) pedig nincs mit mondanom. A következő Hit koncert, amire ezek után mentem már 2012 volt a PeCsa Caféban. Ez egy nosztalgia buli volt, ahol a szintén nyolcvanas évek elején tevékenykedő salgótarjáni Fanyúl zenekar volt a vendég.

Táncit személyesen nem ismertem, annak idején még a nővérével dolgoztam néhány évig együtt, tőle hallottam mindenféle "különleges" információkat az aktuális Hitről, vagy Missióról, válságokról és sikerekről. Azt viszont mindig is tudtam, hogy Táncit a jó isten is színpadra teremtette. Ízesen, szépen gitározott, a szóló részekbe mindig bele tudta magát élni, nem hanyagolta el az ilyenkor szokásos látványelemeket sem. Tánci egy külön egyéniség volt a színpadon. Semmi felesleges mozdulat, vagy beszéd, csak tette a dolgát, ahogy az egy profihoz illik. Szomorú voltam én is, amikor meghallottam a fájdalmas hírt, hogy nincs többé... "Fel kell jutnom, vár a csúcs, az üveg csúszik, a föld lehúz, Üveghegy, hol lépcső nincs, még repülök az álom szárnyain..."

2013. szeptemberben én is azt gondoltam, mint mindenki más, hogy ez a zenekar most szépen, csendben bemasírozik a Magyar Rock Múzeumba és innentől az emlékeinkben, megkopott Polimer kazettáimon játszanak tovább. Nem így történt. Füxiék gondoltak egy merészet, újra életre keltették az immár 35 éve létező és nem létező zenekart. Először megkeresték az ősi társaság hajdani basszusmotorját, Talabér Lacit, de ő mostanában eléggé le van foglalva az Atilla Fiai produkcióval és a Kalapács Akusztikával, ezért sajnálatára nem tudta elvállalni régi-új csapatát. Jött az újabb ötlet, hogy akkor bőgőzzön Berkes Charlie. Neki is sok munkát ad ugyan a Historica, de úgy gondolta, hogy övé a megtiszteltetés, hát köszönettel elfogadta.

Füxi már régóta billentyűzik, az a poszt tehát már ki van bérelve. A következő kérdés az volt, hogy ki legyen a frontember? Természetesen ez csak költői kérdés volt, hiszen Puttony (Basary mellett ő is énekelt a Hit-ben néhányszor) csinálja a maga Hitét, a választás (szerintem ettől függetlenül is) egyértelműen - ki tudja hányadszor? - Mr Basaryra esett. Egyetlen hely volt már csak kiadó, Tánci trónja, a szólógitáros pozíció. A zenekar összedugta a fejét, leírták a lehetséges variánsokat, végül egy igazán meglepőt húztak.

Amikor leírom Somogyi Remig nevét, a koncertlátogatók azonnal felszisszennek. Azon kevesek kedvéért, akik még nem ismerik, elárulom, hogy ő egy 16 esztendős tehetség. Nagyon ügyesen bánik hangszerével, megfordult már vendégművészként P. Mobil, Historica, Bajnok Rock Team, Edda, Mobilmánia, de még - Gary Moore testvére - Cliff Moore koncertjén is. Korához képest, valóban nagyszerű gitáros, amennyiben így folytatja, komoly név lehet a későbbiekben, a szakmában is.

Játéka megnyerő, érdemes figyelni rá, de szerintem igazán a vele, egykorúakkal saját maga által alapított igen rövid életű Futótűz együttesben volt leginkább a helyén. Úgy gondolom, hogy mindaz nagyon szép és jó, ha a szakma ennyire segíti az előrelépésben, de ahhoz, hogy majd valamikor valóban Radics Béla, vagy Tátrai Tibusz nyomdokaiba léphessen, neki is meg kell másznia a szamárlétrát, akármilyen nehéz is. Ez őszintén csak saját véleményem, amíg nem tapasztalja meg a kudarcokat, az igazi nehézségeket, amitől vérbeli rocker, vagy blues-muzsikus lesz valaki, addig még tanulószakaszban van. Remig a véleményemtől függetlenül is valóban nagyon tehetséges, nem lóg ki a Hit Rock zenekarból. Az is lehet, hogy ő az egyetlen, aki Tánci méltó lesz utódjául - én drukkolok neki, hogy ez így is legyen!

A koncert híre a facebookon terjedt, érdekes volt megtapasztalni, hogy most valóban annyian (ha nem még többen) jöttek el nosztalgiázni, amennyien megjelölték, hogy itt lesznek. Ez azért érdekes, mert általában az 50-70% gondolja komolyan a lájkolásának felelősségét. Szóval, örültem, hogy elég sokan tiszteletüket tették kedden, a Városligeti Sörsátorban, a "szakma" sem kis számmal érkezett. Jó érzés volt látni, hogy Berkes Charlei (és később kiderült Gönci Apuka) miatt egységesen kivonult a Sörsátorba a komplett Historica zenekar drukkolni. A hangulat pedig valóban remek volt.

Dübörgött a nosztalgia, hirtelen ott álltam '82-'83-ban, hallgattam, hogy szinte ugyanazzal a feelinggel adják elő a kissé idősödő srácok a nótákat, mint akkor. A második rész közepétől pedig már a közönség is elengedte magát. A bátrabbak besompolyogtak az első, majd a második sorokba, szemben a zenekarral együtt fújták a hajdani melódiákat. Ez az este valódi rocker élményt nyújtott. Egy dal erejéig - és a végén a Vén Csavargóra - feljött a színpadra Gönci Apuka Gyuri is, a jelen lévők nagy örömére megrezegtette hangszálait ő is. Kezdetnek nem volt rossz, ne is érdekeljen minket, hogy hol lesz a vége. Aki úgy érzi, hogy könnyen elragadja a nosztalgia, az mindenképpen menjen el a következő bulira is, az egészen biztosan nem fog csalódni.

"Időm lejárt, az út elfogyott, szememben a fény megfagyott.
Ami szép volt, eltűnt messze, értem jött az örök este.
Megittam utolsó söröm, elhagyott már minden erőm.
Nem kell már, a lányok teste, értem jött az örök este..."

A teljes koncert alatt az emelvény két szélén állt egy-egy hatalmas színes portré Tánciról. Az emberek akarva-akaratlanul is rápislantottak a szólórészeknél, vajon figyeli-e az eseményeket, vajon ilyenkor mit tenne ő? A kép jellegzetes volt, Tánci hanyagul tartott ujjai közt egy szál félig leégett, mégis vidáman füstölgő cigaretta. A színpad előtt nem volt más dolga, csak nézni azokat az embereket, akik őt szerették, tudását tisztelték, akik talán leginkább miatta keltek útra ezen a csillagvilágos keddi estén, nem sírtak, csak emlékeztek, elkönyvelték magukban, hogy Tánci még itt van köztük.

Valaki a koncert végén megállt a kép előtt, mélyet szippantott, érezte, ahogy a legendás gitáros pont az ő arcába fújja a füstöt. Láttam, ahogy ez az ember megborzong, köhint egyet. Egy csepp könny csordult végig az arcán, igen, meglehet, hogy a füst okozta... A dobok - Pozsonyi Tibor (Finki); billentyűk Füchsel Tibor (Füxi); basszusgitár - Berkes Charlie, ének – Mr. Basary; szólógitár – Somogyi Remig; Vendég énekes – Gönci György (Apuka)... és aki örökre velünk marad: Tihanyi Gábor (Tánci).

Fiery



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Hit Rock!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia