×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 A zöld, a bíbor és a fekete, avagy egy dal története 

Megjelent: 2004. július 01. csütörtök 23:01:17
Szerző: bcsaba
 hard.fplanet.hu   Cikkek 

Húsz éve, 1983-ban jelent meg a P. Box Kő kövön című albuma, rajta csupa erős, jól megírt rocknótával, s közülük is talán a legjobban ismert e Radics Béla emlékére íródott szám. Béla Zöld csillag című '72-es sikerszámára rímelve írta a szöveget '82 végén Csiga Sándor, a Box akkori szövegírója egy már kész dalra. A zene valamikor még az év elején íródott, Sáfár Öcsi mikor bemutatta a többieknek az új szerzeményt, azoknak nem tetszett és hónapokig nem vették elő a témát...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



1982. IX. 19-én a Budai Ifjúsági Parkban a koncert előtt kamuangollal még Varga Miklóssal már játszották a dalt, de csak Radics októberi halála után írták meg a végleges verziót, akkor már Vikidál Gyula hangadottságaira szabva, és 1983 elején kislemezen is megjelent a szám. Ezután elmaradhatatlan repertoárdarab lett minden P. Box koncerten. '87-ben Samuka örökre letette a gitárt, és elfoglalta helyét Radics mellett az égi rockzenekarban. A szám azonban tovább élte életét. A Bencsik Sándor emlékzenekar Kékesivel és Tunyóval már a '90-es évek fordulóján műsorra vette, majd 1995. május 1-én a Petőfi Csarnokban a P. Mobil által szervezett Bencsik Sándor emlékkoncerten a négy tenor (Vikidál, Tunyó, Varga és Bill), Samuka zenekarainak énekesei közösen énekelték a dalt eyg plusz versszakkal kiegészítve Bencsik Samura utalva.

2001. X. 14-én az újjáalakult P. Box koncertjén volt szerencsém részt venni, Sáfár "Öcsi" "Dödöle" Józsi volt a meghívott hangmérnök és a TRB cuccán játszott a zenekar, a keverőpulton az előző TRB buli szetlistája még rajta volt. Ezt nézegetve egyszer csak Dödi hirtelen megveregette a saját vállát, majd kezet fogott magával és gratulált önmagának, mivel felfedezte a Zöld, a bíbor és a feketét a papíron. Hát igen. Manapság négy nagy zenekar (P. Box, Bill, TRB és a Mobil) és megszámlálhatatlan amatőr játsza a számot, pedig annak idején majdnem elkallódott, mivel a többiek túl lazának tartották.

Bálint Csaba



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia