×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Cikipédia 4. - 11. rész - Csütörtöki slágerkoktél I. 

Megjelent: 2013. október 31. csütörtök 12:05
Szerző: Fiery
    Cikkek 

Aki szereti a statisztikákat böngészgetni, vagy egyszerűen nosztalgiára vágyik, annak kifejezetten különös élmény lehet majd az alábbi időutazás. Visszarepülünk néhány évtizedet és 1977-től elindulunk lassan 2013 felé, miközben szembesülünk az aktuális divatirányzatokkal, a rockzene apró változásaival, a stílusok keveredésével, különválásával. Olyan ez, mint a hold és a föld útja a nap körül. A végén minden a helyére kerül. Érdemes megfigyelni, hogy a rockdalok, rockzenekarok a mai napig nem vesztették hatásukat, alkotásaik még mindig jelen vannak mindennapi életünkben, azt bizonyítva, hogy a mindenkori hatalom, a média teljes elnyomásával szemben ezeknek a zenekaroknak, az általuk közvetített daloknak a mai napig létjogosultságuk van.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A téma apropóját természetesen egy kocsmai beszélgetés adta. Barátommal ültünk kettesben, vártuk a többieket, miközben akaratlanul is fültanúi lehettünk a szomszéd asztalnál történt parázs vitának. A rockzene és a divatzene volt terítéken, hogy mégis melyik miért értékesebb. Az ötletet tovább gondolkodva megkezdtük mi is az ásatást, hogy menet közben rájöhessünk, mennyire nem egyszerű ez az egész. A rockzene hosszú évek óta életünk mindennapjáról szól, míg az aktuális divatzenék ezeket a mindennapokat hivatottak elhomályosítani, színesíteni szépen ki talált álmokkal. A kérdés felmerülhet, hogy mégis melyikre, miért, mikor van szükség, de ez jelen esetben nem is olyan fontos.

Az aktuális sztár nem akar súlyos gondolatokat az eszünkbe vésni, vagyis nem akar ő semmit, azon kívül, hogy hosszabb-rövidebb ideig róla beszél a "világ". A mi szemszögünkből pedig csak azt vesszük észre, hogy mondanivalója, jelenléte elvonja a figyelmünket egy csomó értékes dologról. Persze az egy-nyári slágerek az érzékenységről, vágyakról, vagy csak a lazulás változatos formáiról, pillanatairól szólnak. A legvastagabb fonal természetesen a szerelem. Ez a téma – hogy mennyit változott az elmúlt negyven év alatt -, külön témát is megérne. A divat nem az élet nehézségeit ecseteli, nem is akarja megváltani a világot, még csak gondolkozásra sem serkent. A mindenkori divatzene épp arról igyekszik meggyőzni minket, miszerint minden szép, vagy ha nem, hát az lesz.

Olyan ez, mint a filmek és a szappanoperák közötti harc. Mi is kell a népnek? A legnagyobb nézettségük a sorozatoknak van, de ha öt-, tíz év múlva beszélgetünk valamiről, már arra sem emlékszünk, hogy ki volt a főszereplő, mi volt a sorozat címe. A zene ugyan ez. A tegnapi napon például órákon keresztül járattuk agyunkat, hogy is hívták a Mizu előadóját, mire eszünkbe jutott. Miközben a mai napig bármelyikünk felsorolja a Taurus, Piramis, Omega, vagy akár a V. Moto Rock zenekarok összes muzsikusának a nevét a hetvenes-nyolcvanas évekből. A következő kigyűjtési eredmények nem a megjelenési időpontokról, hanem az aktuális évet vezető slágerekről szólnak.

1977 még az a korszak volt, amikor az úgynevezett giccset is igényes muzsikusok alkották. 1977 Delhusa Gjonról (Ez az utolsó tánc), az Apostol zenekarról (Búcsúzik a nyár), a Neotonról (A diszkó királynő), vagy éppen a Vámosi-Záray duóról (Homokóra) szólt. Ezek a dalok – bár jóval könnyedebbek voltak rocker társaiknál – még tele voltak hihetetlen megoldásokkal. Ezeket a számokat valódi szövegírók, valódi zeneszerzők készítették nagy gonddal, hogy valódi előadóművészek adhassák elő. Ezért is volt olyan magas a fal a hard rock előtt. A fal hiába volt magas, nem volt ledönthetetlen. Ezt bizonyítja az LGT (Mindenki másképp csinálja), a Piramis (Ha volna két életem), vagy a Generál (Könnyű álmot hozzon az éj) egyre erősödő jelenléte a médiában, ami elsősorban a hatalmas, telt házas koncerteknek volt köszönhető. A lemezgyár meghajolt a tömegek előtt. Ettől függetlenül ebben az évben is olyan valódi sztár zenekarokat nyomtak el, mint a P. Mobil, vagy a Beatrice. Nekik elvből nem kínált megoldást a nagyhatalmú hanglemezgyár.

1978. A hetvenes években még nem váltogatta a média hetente, vagy havonta a slágerzenészeket, mint manapság oly divatos, inkább csak oda- visszacserélgette őket, hogy ne legyenek annyira unalmasak. 1978-ban például az Express (A harmonikás), Cserháti Zsuzsa (Édes kisfiam), az M7-es (Valaki áttáncolt az életemen), és Szűcs Judit (Gyere a diszkó klub elé) voltak a menők. A rock piacon viszont a Piramis (Ajándék) még mindig tarolt, de ott volt az Illésből átalakult, sokat "finomodott" Fonográf zenekar (Hunyd le a szemed) is, miközben a többi rockzenészt továbbra is igyekezett eldugni a nagyérdemű elől az ország akkori hatalmassága, vagy igyekezett egy kislemezzel kiengesztelni őket. Így jelenhetett meg a Mobil első SP-je is. Ez az egész "dicső" tevékenység leginkább politikáról szólt, nem a zenéről. Félő volt, hogy a rockdalokban ott rejlik a rendszer igazságtalansága, talán annak ellenszere. A fiatalok pedig ráéreztek az üzenetre és vakon követték bárhova kedvenceiket. Ez még az az időszak volt, amikor még kötelező volt az állam ellen munkálkodó bandák fellépéseire elmenni.

1979. Érdekesség, hogy '79-re visszakerült a listákra (most próbálná meg) újra Delhussa Gjon (Nika Se perimeno), melynek sikerén felbuzdulva – kicsit koppintásnak tűnhet - még ez évben sláger lett Szűcs Judit dala is (Járd el Zorba dalát). Csak érdekességként jegyzem meg Szűcs Judit másik akkori slágerét (Mikor emlékül írtál egy dalt nekem), melyet bátyja, Szűcs Antal Gábor jegyez, hogy 2010-óta kicsit átdolgozva, Kálmán Gyuri szövegével a Dinamit (Hűvösek az éjszakák) is hatalmas sikerrel játssza. Újra beindult a Neoton őrület (Santa Maria) és Máté Péter (Egy darabot a szívemből). És az utolsó dalra hívnám fel az olvasó figyelmét, hogy mennyire erős, mennyire magas szintű is volt a mindenkinek szóló – úgy nevezett lágyabb – kategória. Máté Péter halála óta ikonná vált, saját számokat írni és előadni nem tudó énekesek élnek meg nagyszerűen azóta is az ő halhatatlanságából. Ebben az évben a Hanglemezgyár folytatta előző évi áldásos tevékenységét, vagyis nem igazán engedte a rockot elterjedni, vagy ha mégis, akkor annak kizárólag finomított változatát. Így történhetett meg, hogy az egyébként nagyon jó szerzeményekkel rendelkező Kati és a Kerek Perec (Titanic, Villamos szerelem) ott lehetett a listák élének közelében. Itt megjegyzendő, hogy már full házas bulikat csinált a HBB, az Edda, a Karthago, az akkor még kőkemény Korál, a Dinamit, a V'Moto Rock, a HIT és a vidéki bástyák is erősödtek.

1980 a változások éve. Amíg nyugaton már javában tombolt a punk és az új hullám őrület, itt most engedték el először úgy igazán a rockzene gyeplőjét. Ez az év minden viszonylatban áttörésnek mondható, hiszen a divat kategóriát jó szokás szerint a Neoton Familia (Don Quijote), a jó öreg Apostol (Eladó, kiadó most a szívem) képviselte. Nem mehetünk el szó nélkül az újjá alakult és akkor valóban hatalmasat robbantó Hungária (Csókkirály), valamint a ki tudja miért, szintén óriási sikert elérő Hernádi Judit (Soha se mondd) sikere mellett sem, mégis átmenetileg túlsúlyba került az ellen oldal. V'Moto Rock (Várj, míg felkel majd a nap, El kell, hogy engedj) zenekar sikerét Demjén Rózsi megalapozott hírnevének, valamint ismeretségének köszönhette. A Dinamit (Tinédzser dal, ami eredetileg ugye Aluljárók fia címet kapta, de az íróasztalok gigászai ezt nem engedhették), Hobo Blues Band (Hosszú lábú asszony), Bródy János (Filléres emlékeim, Földvár felé félúton). Szép csendben bekúsztak a kislemezek is a piacra. Ebben az évben nálunk végre kitörte magát a rockzene, miközben a vasfüggönyön túl, már gyülekeztek a kakastaréjosok, az első metalisták, a ska kedvelők.

1981-re a Hungária együttes szinte egyed uralkodóvá vált a divatzenében. Rock and rollnak álcázott stílusa a retro érzéseket kiválóan megmarkolva épp úgy magába foglalta az új hullámot, a ska zenét, mint a rokit. Ez persze nem érdekelte a hatalmasokat, az a lényeg, hogy a rock ne legyen túlerőben. Talán Soltész Rezső (Szóljon hangosan az ének) volt az első, aki meghozta közénk a könnyed egynyári slágert a rock közélet legnagyobb szájtátása mellett. Rezső a Corvina zenekar egyik alapító tagja volt, ahol rendre gyártották Szigeti Ferivel (később Karthago) a rockslágereket, akkor hirtelen jött ez, meg a dauer. A másik oldalon viszont egyre újabb csapatok adtak egyre erősebb jelzést a külvilág felé. A Korál (Homok a szélben) végre belendült sláger vonalon, még ha eredeti stílusát egyre inkább maga mögött hagyta volna. A Color (Féltelek) száma viszont örök slágerré vált. A V'Moto Rock (Gyertyák) is igyekezett megtartani az önmaga által felállított szintet. Mintha Rózsiék is átcsaptak volna a sláger vonalra a zúzós motor rockról. Az Edda (Torony, Hűtlen) szinte az összes dalával visszavonhatatlanul és örökre egy ország kedvencévé vált, ami elsősorban Som Lajos hathatós segítségének, Pataki Attila hihetetlen akarásának volt köszönhető.

1982-ben folytatódott az eltávolodás a divat és a rockzene között. Szűcs Judit (Dididididididergek), a Neoton Familia (Tini dal) számainak a címei is elég sokat – jelen esetben inkább keveset - mondanak. A V'Moto Rock (Angyallány) egész fennállása alatt nem tudott olyan koncert sikert felmutatni - talán ingyenes bulikon, mint az LGT esetében -, mint kortársai, de Demjén tiszteletének és kapcsolatrendszerének köszönhetően ez évben is felkerült a listára, függetlenül attól, hogy mind a négyen kiváló muzsikusok. Máté Péter (Zene nélkül mit érek én, Egyszer véget ér) pedig szinte minden szerzeményével maradandót alkotott. 1982 legnagyobb slágere minden kétséget kizáróan egy koncerten történt egy évvel korábbi halálesetnek "köszönhető", ez pedig a Karthago zenekar (Requiem) hatalmas szívet szorongató slágere volt.

A kisebb klubokat ugyan már kezdték kihízni az underground bandák, de nem voltak elég erősek ahhoz, hogy átvehessék a hatalmat. A rockzene kerületekbe szorult. Újpesten a Kugli volt az úr, Csepelen a HIT, Kőbányán a Pandora's Box, Soroksáron a Prognózis. Ugyan voltak néha telt házas bulik is, de a közönség egyre fogyott. Az új igazságokat már a KFT-től, az Európa Kiadótól, a Balatontól, vagy a Kontroll Csoporttól várták. Megemlíthetjük még 1982. május 29-ét, ahol Popmajális címen rock ünnepet tartott az ország. Valami "nagyszerű" ötlet alapján összedobálták a menőnek ítélt új hullámosokat az év rockbandáival. Ezért történhetett meg, hogy a gyerek rock and roll zenekar Niníve (Nagyfi Lacival), a paradicsommal, klumpával és egyéb finomsággal megdobált GM 49, vagy az első lemezét ünnepelni készülő KFT, akiket szintén megdobáltak, együtt játszhattak az akkor nagy tömegbázissal rendelkező punkos Rolls Frakcióval, a hagyományos rockot képviselő P.Box-szal (Istenem, milyen szólót lenyomott ott bencsik Samu). Az este hozta azonban az igazi meglepetést. Míg a Karthago a már jól bevált ismert zenéivel jött, addig az Edda javarészt ismeretlen számokat vetett be (katonasággal együtt). Furcsa volt látni, ahogy akkor az Edda megbukott.

Várom rugalmasabb olvasóim élménybeszámolóját valamelyik régi koncertről...

Folyt köv...

Fiery
mjozsef.fiery@gmail.com





rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló





Nemzeti Kultúrális Alap és a Hangfoglaló Program támogatásával.










Ez is érdekelhet

Cikipédia 8. - 10. rész - Jogdíjakról félszegen
A történet ismerős: Előhúzunk valahonnan egy zenészt, aki panaszkodik, hogy milyen rettenetesen alacsony a nyugdíja, fillérekből kell tengődnie, majd szembe állítjuk

Tovább...
Jugoszláv punk és újhullám a 70-80-as években - 2. rész (2018)
Ez a dolgozat társadalmi és politikai kontextusban vizsgálja a jugoszláv punk és újhullámos zenét, amely a '70-es évek végén

Tovább...
Cikipédia 8. - 11. rész - Aligátor vs. Nyaligátor
Lehet szeretni és lehet utálni a labdarúgó-világbajnokságot, és ugyanígy lehet érezni a Nemzetközi Dalfesztivál iránt. Mindkettő nemzetközi verseny, ahol eredeti

Tovább...




Koncertek 2018. július 16. és 2018. augusztus 01. között:









Klipmánia